Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
VARGYAS GÁBOR: Részletek egy virtuális brú házmonográfiából. Alaprajz, méretek, nyílászárók, a ház felállítása
2. kép. A házoszlop eresztékeinek a készítése (bák) egyensúlyozós baltával. vagy tenyérnyi távolságra vannak, de nincs pontos helyük; előfordul, hogy nem is valódi aljba illeszkedik a keretgerenda, hanem az oszlop vége a bevágástól felfelé függőleges irányban egyszerűen félbe van vágva (ez általában másodlagos felhasználáskor szokott előfordulni, amikor a végek már elkorhadtak). E kötésaljakba erősítik majd keresztirányban a keretgerendákat, azaz az egész oszlopszerkezetet (keretállást) lapolás -I- liánkötés tartja össze. A keretgerendákat (tanc/őp) vagy belapolják, vagy nem. Amennyiben belapolják, két végükhöz közel, az oszlopokhoz hasonlóan kb. tenyérnyi szélességű kötésaljakat vágnak beléjük. (Lásd 5. rajz!) A szarufák (chőih) alakját, kimérését és eresztékeit az 5. rajz mutatja. Felső végükön begörbített mutatóujjhoz hasonló alakra vannak faragva: itt fognak a függő „szelemen(ek)hez” (padol sáp? kán és künh)2a illeszkedni. Ezt a kb. 25-40 centiméter hosszúságú részt a szarufa hosszába nem szokták beleszámítani, vagyis a keretgerenda hossza, amit liánnal visznek át a szarufára, valójában a faragott végek kezdetéig tart. A keretgerendák átlagos hosszával (3,5 méter) számolva tehát a szarufák a faragott végükkel együtt sem halad(hat)ják meg a 4 méternyi hosszúságot. A szarufák kimérésekor most már a teljes szarufát - tehát a faragott végeit is beleszámítva - három egyenlő részre osztják. A felső harmadba esik a begörbített ujj- szerű faragott vég, a középső harmadban nincs semmiféle ereszték. Az alsó harmadban viszont két kötésalj is 3. kép. A szarufák faragása és illesztőkéinek készítése. van: a felső részén visszaszámítanak 4 ujjnyi távolságot, s ott félköríves bevágást („varratot”) alkalmaznak a szarufán - itt fognak a szarufák a koszorúgerendához (prang taőr) illeszkedni. Az alsó harmad alsó részén, a végéhez közel, az előző eresztékkel ellentétes oldalon pedig a szokásos kötésaljat készítik el - ide illeszkedik majd az ereszgerenda (rayáq d&q), ami a szarufákat lent összefogja. A két előző ereszték tehát „befele”, a harmadik viszont „kifele" néz annak függvényében, hogy minek mihez kell majd illeszkednie. Jegyezzük meg még, hogy az itt leírt összes eresztéket csak a nagyobb méretű szarufák (chőih akán) esetében szokták elvégezni; a kisebbeken (chőih kon)28 29 csak az ereszgerenda (rayáq d&q) illesztésére szolgáló alsó kötésaljakat, illetve a begörbített ujjszerű faragott végeket készítik el. A koszorúgerendák (prang toár) két végét szintén belapol(hat)ják előre, hogy jobban be tudják fogadni a rájuk keresztbe erősített - és a szélső keretgerendák (tanaáp) fölött futó - rövidebb oldali koszorúgerendát (prang pók).30 Hasonlóképp, általában belapolnak minden olyan alkotóelemet, amelynek méretei vagy alakja szükségessé teszi a biztonságos illeszkedést, jó kötést: tehát például a koszorúgerendákkal párhuzamosan futó födémgerendákat (ranóq) vagy bármi más, kötésbe kerülő elemet. A házépítés első napja rendszerint az itt bemutatott eresztékek elkészítésével, az egyes alkotóelemek - a földön való - egymáshoz próbálásával telik el. Ezt követi másnap a ház „felállítása”. 28 A brú házak tetején két „függőszelemen” (padol sáp?) fut végig egymás fölött. A szó építészeti értelmében valójában nem is szelemenek, hanem a „szarufákat vezető lécpárok”, mivel nincsenek alulról megtámasztva, s valójában a szarufákra terhelik a súlyt. De az építészeti szakzsargonban nem járatos néprajzos olvasók számára jobbnak láttuk mégis megtartani a megszokott „szelemen” kifejezést - a „függő szelemen” szóösszetétellel jelezve, hogy itt nem „valódi” szelemenről van szó. A brúk elképzelései szerint egyébként a két függőszelemen közül a felső a „hímnemű” (künh), az alsó a „nőnemű (kán). Ez a féle megnevezés, amikor két egymásba illeszkedő tárgy, amelyből az egyik felül, a másik alul van, „hím-" illetve „nőneműként” van elképzelve, viszonylag gyakori a brú nyelvben. Magyarázatként még azt is hozzáteszik, hogy „olyanok, mint a férj és feleség” - azaz összetartoznak, egymást kiegészítik. A szóösszetétel első részének az etimológiája világos: padol annyi, mint 'híd', 'áthidal' - és ez a függőszelemenre teljes mértékben illik is, akár „áthidaló gerendának” is hívhatnánk; a sop? jelentése ismeretlen, pontos fonetikai átírásában nem vagyok biztos. 29 A megnevezések itt is megszemélyesítettek: a nagyobbik szarufák (chőih akán) neve valószínűleg az előző lábjegyzetben említett „női” (kán) szóval egyezik meg; a kon viszont 'gyermeket', azaz a másiknál kisebb, kevésbé fontos alkotórészt jelöl. 30 A pók szó eredeti jelentése 'ág, rúd, amire a madár felgallyaz'; igeként: 'magas helyre leszáll a madár’. A gerendával való szóösszetétel valószínűleg 'magasan lévő’-t jelenthet, hiszen a házfal vízszintesen futó gerendái közül (nem számítva a tetőgerendákat összefogó függőszelement) ez az, amely a legmagasabban van. 354
