Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
POZSONY FERENC: A ház és lakáskultúra változása a háromszéki Zabolán
pai árucikkeket a helyben élő, kevésbé mozgékony székely családoknak. Mivel a nemzetközi és a házaló kereskedelembe bekapcsolódott cigány famíliák jelentős jövedelemre tettek szert, az 1989-es rendszerváltozás után a település főutcáján látványos alpesi villákat építtettek, előttük pedig impozáns székely kapu kát állíttattak.39 Az 1989-es romániai rendszerváltozást követő két évtizedben, elsősorban a zabolai fiatalok és a közép- nemzedék tagjai előbb Magyarországon, majd Európa más országaiban dolgoztak vendégmunkásként. Az ott látott és megkedvelt ház- és lakásminták fokozatosan meghonosodtak ebben a háromszéki településben is. Elsősorban az új vállalkozói réteg és az értelmiségiek körében az ezredforduló után már követendő mintává vált a földszinten egybenyitott, tágas nappaliból és konyhából, valamint tetőtéri hálószobákból álló, igényesen felszerelt toalettekkel és fürdőkkel ellátott alpesi villa. Természetes, hogy a falu különböző társadalmi csoportjaihoz tartozó családok más és más időszakokban honosították meg a globalizáció és a modernizáció által ide is eljutott lakástípusokat és berendezéseket. A különböző társadalmi rétegek (nemesek, lófők, gyalogok, jobbágyok, kézművesek, kereskedők és értelmiségiek) minden korszakban Zabolán is olyan háztípusokban éltek, melyek adekvát módon kifejezték saját gazdasági potenciáljukat, foglalkozásukat és társadalomban elfoglalt helyüket, tehát a lakóépületek itt is jól meghatározott társadalmi státuszt, presztízst reprezentáltak és erősítettek, ugyanakkor árnyaltan tükrözték nemcsak a bennük élő családok gazdasági színvonalát vagy életmintáit, hanem szépérzékét és ízlését is. 16. kép. Bartha László tanító középereszes udvarháza (POZSONY Ferenc felvétele, 1996.) A nemesi családok, a Basák, Mikesek portáit rendszerint kőből és téglából rakott kapuk díszítették. A kis- nemesi életformát mintának tekintő lófők telkeit fából faragott és födött, nagyobb méretű kapuzatok ékesítették. A gyalogkatona famíliák egészen a 20. század köze39 TÖRŐ Balázs 201 I. 302., 304. o 0 > puNftunm 17. kép. Bartha László pávai házának alaprajza (POZSONY Ferenc, 2012.) péig fából ácsoltatták kapuikat, melyeknek szerkezetében már csak a kiskapu oszlopait kötötték össze és födték be. A zabolai polgárosult családok az 1867-es kiegyezést követő évtizedekben nemcsak a temetőben felállított, fából faragott fejfákat cserélték kőobeliszkekre, hanem a telkeik előtt álló kapuk faoszlopait is. Az utcák mentén lévő kerítéseket egészen a 20. század közepéig Zabolán faoszlopokból és deszkából állították, s csak a kollektivizálást követő évtizedekben terjedtek el a fémlemezekből és csövekből, valamint dróthálókból és cementből kialakított tájidegen térelválasztók. A fennmaradt emlékek, dokumentumok alapján úgy véljük, hogy a kutatók által sajátosan székely háztípusnak tartott sarokereszes hajlékok a 18. század idején ebben az orbaiszéki faluban is elterjedtek voltak. Pár ilyen ház egészen a 20. század elejéig, kisebb-nagyobb módosításokkal fennmaradt a hagyományőrzőbb, kevésbé mozgékony családok használatában, vagy jellegzetes berendezési tárgyaik kandallócsempék, ládák emléktárgyakként érték meg a 20. század végét. A 19. század közepén, különösen a jobbágyfelszabadítást kísérő társadalmi, gazdasági fellendülés hatására, a feltörekvő gazda réteg tagjai itt is nagyméretű, középereszes házakat építtettek, melyeket legtöbbször városi eredetű, szecessziós bútorokkal rendeztek be. Ennek a háztípusnak a helyi változatait végül is az 1962-es kollektivizálást kísérő erőszakos modernizáció tüntette el. A tisztaszobából, hálóból, konyhából és kamrából álló, hosszú tornácos házak már a 19. század utolsó évtizedében, majd a 20. század első felében terjedtek el szélesebb körben a faluban, s azóta napjainkig alapvetően meghatározzák a település arculatát, épített környezetét. FURU Árpád véleménye szerint ennek a háztípusnak a 19. század végi kialakulásában a hajdani Kézdi- és Or- baiszék hegyek alatt fekvő, római katolikus és protestáns közösségeiben elsősorban a közeli mezőváros (Kézdi- vásárhely) és a helyi kisnemesi udvarházak hatása volt jelentősebb. Ugyanakkor jóval szervesebben folytatták a 18. századi építészet helyi hagyományait, mint Háromszék déli, a polgárosult szász Barcasággal szomszédos településeiben. Kézdiszék színkatolikus, szentföldi falvai310
