Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
POZSONY FERENC: A ház és lakáskultúra változása a háromszéki Zabolán
ban és Orbaiszék hegyalatti helységeiben ez a sajátos háztípus szervesebben kapcsolódott a 19. század közepén népszerű, három helyiségből álló középereszes házhoz is.40 A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum éppen ezzel a zabolai hosszú tornácos háztípussal és gazdasági épületeivel fogja reprezentálni a háromszéki gazdacsaládok népi építészetét és lakáskultúráját a Skanzenben tervezett erdélyi tájegység keretében. A mívesen kivágott, kifűrészelt deszkatornácos lakóházak egészen napjainkig alapvetően meghatározzák a zabolai székely, román és cigány porták egyedi arculatát. Mivel a magyar családok általában zöldre, a román famíliák pedig barnára festik ezeket az artisztikusan kivágott, sormintát képező deszkaelemeket, a tornácok etnikai identitást fejeznek ki Zabolán. A tornácokhoz hasonlóan nemzeti hovatartozást közvetíthetnek a zabolai, vajnafalvi, papolci és zágo- ni házak nyílászárói (ablakai, ajtói) és utcakapui is. A kockaházak építése csak a második világháborút követő évtizedekben, az 1962-es kollektivizálás, a föld- tulajdon, a nagyállatok és a munkaeszközök erőszakos elkobzása után kezdődött meg Zabolán, legtöbbször magyarországi és erdélyi, városi minták alapján. Meghonosodásukat még az is előmozdította, hogy a helyi hatalom csak ilyen háztípusokba engedélyezte a villanyáram bevezetését. Kiemeljük, hogy a legtöbb család már gyárakban előállított, boltokban vásárolt bútorgarnitúrákkal rendezte be ezeket a házakat. Az alpesi villák az 1989-es rendszerváltozás után jelentek meg a gazdasági életben mozgékonyabb, sikeresebb székely, cigány és román vállalkozók, valamint értelmiségiek telkein. Lakberendezésüket, háztartási eszközeiket elsősorban tévében, világhálón közvetített reklámok és filmek határozzák meg, éppen ezért egységes, globális élet- és lakásmintákat követnek. A felsorolt háztípusok azonban Zabolán sem léteztek mindig vegytisztán, mivel számtalan átmeneti vagy egyedi jellegzetességekkel rendelkeztek a benne élő családok gazdasági potenciáljának, életstratégiájának és életmódmintáinak, szépérzékének, a telek elhelyezkedésének és méretének függvényében. Kihangsúlyozzuk, hogy berendezésükben is sokszor egyfajta heterogenitás figyelhető meg. Például a 20. század elején épített hosszú tornácos házakban napjainkban különböző szecessziós bútorokat, helyi asztalosok által 20. század közepén készített egyedi konyha- és hálószobabútorokat, a szocializmus idején sorozatban gyártott garnitúrákat, valamint fából, vasból és műanyagból készített, régebbi és újabb háztartási eszközöket, mosdótálas tisztálkodási sarkokat, kamrából elkülönített rusztikus vagy jakuzzival ellátott posztmodern fürdőszobát találunk. 18. kép. Pál Ferenc zabolai tornácos házának udvara (POZSONY Ferenc felvétele, 1996.) 40 FURU Árpád 2016. 14. 311
