Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: Présház és ember
A gyümölcs hasznosítása, feldolgozása már elsősorban a nőkre ró egyre nagyobb feladatokat, ráadásul nem ütemezhető, rögtön elvégzendő munkát. A különféle lekvárok, szörpök, befőttek készítése ugyanakkor találékonyságot, ötletességet is igényel, mivel évről évre más az egyszerre érő, egymással vegyíthető gyümölcsök ösz- szetétele. Bő meggy- és cseresznyetermés esetén aszalunk is belőle, és megnőtt a dióval, mandulával készülő édességek választéka is. Minthogy a gyümölcstermés meghaladja a család szükségleteit, rendszerint egy részét elajándékozzuk. A lekvárok, birssajtok nagy része is karácsonyi ajándéknak készül. A borból jut a rokonoknak, barátoknak, a szőlő művelésében résztvevőknek, és kerül a nagyobb családi eseményekre, összejövetelekre is. A termesztett gyümölcsökön kívül „gyűjtögetünk” is: borókabogyót fűszernek, rendszeresen szárítunk csipkebogyót teának, bodzavirágból pedig szörpöt készítünk. Noha eddig csak szőlőművelésről, gyümölcstermesztésről esett szó, ezek elsősorban hobbi-tevékenységek, amelyek a járulékos költségek beszámításával aligha tesznek hozzá érdemben a család ellátásához. A szőlőhegyi présház elsősorban nyaraló, olyan hely, ahol jól érezzük magunkat.37 Mára már gazdag szakirodalom foglalkozik a városiak falusi térfoglalásával, az új honfoglalók motivációival, életmódjával, a helybéliek és beköltözöttek, helyiek és nyaralók viszonyával.38 E vizsgálatok kitüntetett területe a közeli Káli-medence, azon belül is Salföld, ahol szinte már csak beköltözött városiak élnek.39 40 A szőlőhegyi ingatlant vásároló, csak ideiglenesen ott élő, és zárt közösséget nem alkotó nyaralókról kevesebb szó esik. Leginkább olyan szempontból történik róluk említés, hogy megszüntetik a hely szőlőhegy jellegét, tönkreteszik, vagy éppen megőrzik a népi építészeti értékeket, a természeti táj és az építmények harmóniáját.'’0 A szőlőhegynek ezen a részén a présházak egymástól meglehetősen távol helyezkednek el, így még a nagyobb társaság, gyermeklárma sem zavarja a szomszédokat. A szőlők, udvarok kerítetlenek (csak a külföldi tulajdonosok kerítik be újabban az ingatlanukat), mégsem tűnik el semmi. A szőlőhegy társadalma igen változatos. Budapesti, vidéki értelmiségieken kívül nyugdíjas ajkai bányász is vett itt gyümölcsöst, és akadnak természetesen olyanok is, akik az őseiktől maradt régi pincéjük melletti, vagy a kárpótláskor szerzett szőlőt művelik a közeli vagy távolabbi településekről. Néhányan már állandóan a hegyen laknak. Szorosabb kapcsolatunk a közeli présházak tulajdonosaival alakult ki, akikkel többször felkeressük egymást, egymás épületére figyelünk. Általában azzal kedveskedünk egymásnak, ami a szomszédnál éppen hiánycikk: gyümölccsel, borral, vagy éppen hallal, házi füstölt szalonnával, kolbásszal.41 A telkünkön átvezető út miatt olyan, a környező falvakban lakó gazdákkal is találkozunk, elbeszélgetünk, akiknek nincs itt pincéjük, csak szőlejük. Telekszomszédunk, az egyik legnagyobb családi borászatot üzemeltető szentantalfai gazda és családtagjai is gyakran betérnek hozzánk, amikor a szomszédos táblájukon dolgoznak. Ilyenkor a helyi történésekről, hírekről is értesülünk. A fő téma természetesen az időjárás, a várható termés, vagy éppen az aktuális károk. A helyi társadalomba való beilleszkedéshez valószínűleg hozzájárult az, hogy nemcsak nyaralók, hegyközségi tagok is vagyunk a magunk hat sor szőlőjével. A hegyközség és a közeli falvak rendezvényeiről így állandóan értesülünk, néha részt veszünk falunapon, borversenyen. Vendégeinket olykor a közeli pincészetekbe is elkísérjük borkóstolóra. Elfogadásunkhoz talán az is hozzájárult, hogy a fagyokig nyitva hagyjuk a présház melletti külső csapot, tudva, hogy a környéken dolgozók sehol sem jutnának friss vízhez. A szomszédos falvakhoz több szállal kapcsolódunk: Óbudavárhoz a múzeumi templom felépítése során megismert helyi vezetőkön keresztül, de a bala- toncsicsói pap is ismerősként üdvözöl már bennünket. Ismerjük a boltokat, a panziótulajdonosokat, mivel szüret idején az ő szolgáltatásaikat is igénybe vesszük. A Káli-medencébe és más elnéptelenedő falvakba ki- települtekkel készült interjúkat ismerve,42 némi önreflexióval magam is feltettem a kérdést, miért vállaltuk fel a korábbi nyaralásainkhoz képest sokkal egyszerűbb, nomádabb viszonyokat, mi az oka, hogy mégis annyira szeretjük „Csicsót”. A kérdésre objektív válaszok is vannak, amiket korábban, a vásárlás indokaként már ismertettem. 16 év elteltével azonban inkább azokat a benyomásokat sorolnám fel, amik számunkra átélhetővé tették azt a néprajzi leírásokban, szépirodalmi művekben számtalanszor leírt érzést, ami a parasztgazdát a szőlőhegyi pincéhez kötötte. Amikor a tűző napon végzett kapálás, kötözés után a pince hűvösében a saját verítékével termelt bort kortyolgatta vendégeivel. Felejthetetlen a csöppnyi ablakokon kitekintve a látvány, a végtelenség érzete: távolban a Balaton a déli partokkal, előtte erdő, majd tisztás (olykor őzekkel), az ősborókás, majd a szőlősorok geometrikus rendje. A csillagos égbolt, a hold ezüsthídja a Balatonon, aminek megcsodálására gyakran éjjel is kimegyünk. A tücskök, békák, madarak évszakonként másmás hangja. A naplementék a Hegyestű felett. A lelassult idő, a csönd, ami lehetővé teszi, hogy mindezt észrevegyük. A kétkezi munka a természetben, a jóleső fáradtság, ami után minden étel, gyümölcs, de még a friss víz is sokkal jobban esik. A városi közlekedés durvaságaihoz szokott embernek az is feltűnik, hogy a dűlőutakon közlekedő autók, munkagépek vezetői mennyire ismerik és betartják az íratlan szabályokat, és nemcsak kitérnek, fél37 Igaz ez akkor is, ha ritkán megyünk le Zánkára strandolni. 38 SZÍJÁRTÓ Zsolt 2000.; SZARVAS Zsuzsa szerk. 2007. SCHLEICHER Vera közelmúltban folytatott Balaton-kutatása során a reformkorig visz- szamenően elemezte a helyi közösségek és a nyaralók viszonyát. SCHLEICHER Vera 2012. 39 FEJŐS Zoltán-SZIJÁRTÓ Zsolt (szerk.) 2002. A Tabula könyvek 4. kötetének tanulmányai a Káli-medencei kutatásokat összegzik. 40 LAPOSA József 1988. 35-40. 41 Az is előfordul, hogy aki már nem jön le többet a telkére, felhatalmazást ad a gyümölcs leszedésére. 42 KAPILLER Ferenc 1985.; PUUkY Gergő 2002. 40-54. 236
