Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: Présház és ember
ságra lévő tőkék, így, ha nagyon elterebélyesedtek, alig lehetett köztük elmenni a lókapával.33 A pincefelszerelés egy 100 liter körüli vasorsós ikerprésből és egy kisebb, áttételes vasprésből állt. Előbbibe „S. J. 1884" monogram és évszám volt belevésve, ezt még Sárffy János csináltatta. Ezek minden valószínűség szerint ugyanazok a prések, amelyek már az 1920-as évekből fennmaradt leltárban is szerepeltek. A kádon álló darálóból a szőlőt a présbe rakták, majd egy nagy kádba öntötték a mustot, amit gumicsövön engedtek le a pincében lévő hordókba. A hordók forrázásához a vizet a kémény alatti falazott katlanban melegítették rézbográcsban. Amikor 1975-ben először kerestem fel a pincét, Sárffy Gizella már egy devecseri otthonban élte utolsó éveit. Az épület 1999-es felmérésekorcsak Sárffy Jánosnak a szoba fő falán függő mellképe és Sárffy Gizella esküvői fényképe emlékeztetett a pince egykori tulajdonosaira. 5. kép. Szobabelső a felújítás előtt. (H. CSUKÁS Györgyi felvétele, 2000) A padláson tárolt, feltehetően a kis-dörgicsei lakóházból elhozott szentképek, elsőáldozási emlékek, a gerendákra aggatott ruhák és ágyneműk mind elrohadtak a nádtető beázása miatt. Szerencsére Schandl Lajos romos katonaládájában - ha penészesen is - megmaradtak azok a feljegyzések, iratok, amelyek betekintést engedtek a család életébe. 3. korszak: a présház, mint nyaraló A présház történetének 3. szakaszát egyes szám I. személyben folytathatom. Amikor 1999-ben sikerült felderítenünk a présház tulajdonosait, és sor kerülhetett annak dokumentálására, felmérésére, kiderült, hogy az örökösök a pincét a hozzátartozó területtel együtt szeretnék eladni. Rövid mérlegelés után családommal úgy döntöttünk, hogy megvásároljuk. Az érzelmi szálak mellett, amelyek a gyerekkori kirándulások, néprajzi terepmunkák, falu- és szőlőhegy-kutatások folytán a tájhoz kötöttek, a gyors döntésben szerepet játszott az is, hogy a présház hiteles másolatként való - akkor közelinek látszó - felépítéséhez hiányoztak részletek, amiket a padlás kiürítése, falkutatás nélkül nem lehetett volna tisztázni. Nem kevés szerepet játszottak azonban egyéb körülmények is. 1950-től minden nyarat a Balaton déli partján töltöttem a nagyszüleim vásárolta családi nyaralóban szüleimmel, nagynéném családjával, unokatestvéreimmel. Miután a harmadik generáció is családot alapított, olyan sokan lettünk, hogy a nyaraló közös használata egyre nehezebbé vált. A végső a lökést a présház megvásárlásához végül az adta meg, hogy megtudtuk, a víz bevezetése megoldható. Egyszerre mi is „bebírók" lettünk a balatoncsicsói Agyaglik dűlőben. Rögtön hozzákezdtünk a présház felújításához. 6. kép. Az épület felújítása és tereprendezés. (H. CSUKÁS Györgyi felvétele, 2001) A padlás kitakarítása, a sározás felszedése után pontosítani lehetett a tetőszerkezetet, tisztázni tudtuk, hogy a szoba vakolatdíszes síkfödéme csapos gerendafödém. A felújításnál igyekeztünk csak a legszükségesebb változtatásokat elvégezni. Az épület betonkoszorút kapott. Több olyan „hibát” korrigálni kellett, ami szinte általános a hasonló épületeknél: az eresz feletti sárgerenda idővel meghajlik a tető súlya alatt, mivel csak a végfalaknál, illet33 Ez valószínűleg nem karózatlan művelésmódot jelentett, inkább a szőlő elhanyagolását, a karók pótlásának hiányát. 231
