Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: Présház és ember

ve a szoba-présház közfalánál van alátámasztva. A sza­badkéményt tartó két, egymásba csapolt gerenda is rendszerint megroggyan a kémény súlya alatt. Ezért a betonkoszorúba fiókgerendák lettek elhelyezve a sárge­renda alátámasztására, a kéménytartó gerendák sarka alá pedig faoszlopot állítottunk. A présház utolsó geren­daközében zuhanyozó fülkét, WC-t és lépcsőfeljárót vá­lasztottunk le. A padlás tetőszerkezete változatlan ma­radt, csupán dekor-náddal takartuk el a szarufák közeit. A beázás ellenére is sikerült megőrizni a szoba feletti csapos-gerenda födémet. Mivel a padlásteret lakóhelyi­ségként kívántuk hasznosítani, az egész padlástér desz­kapadlót kapott. A helyiség megvilágítását oly módon ol­dottuk meg, hogy az oromzati padlásajtó mögött egy be­felé nyíló, kétszárnyú üvegezett ajtót is beépítettünk. A présház téglát idéző Bramac padlólappal lett burkolva, a pince szárazon lerakott bontott téglával. Kibontottuk a présház elfalazott résablakát. Az ereszt lepadlásoltuk, és a déli végénél lépcsőt alakítottunk ki a pincebejárat szint­jéhez. A kéményfej hiányzó részét helyi analógiák alapján pótoltuk. Az istállót teljesen újra kellett falazni. Az épü­let újra náddal lett fedve. A szobák már hiányos ólomke­ret foglalatos ablakait budapesti üvegművessel csináltat­tuk meg, megőrizve a Sárffy Károly bekarcolt nevét őrző ablakszemet. A szobai zöld szemeskályhát kővágóörsi kályhás készítette el.34 Megtartottuk a kívülfűtős rend­szert, de a kályha már belső füstjárattal készült, és a füst­jét kályhacső vezeti a szabadkémény alá. A présház eredeti berendezéséből alig maradt vala­mi. A préseket, használható dongás edényeket az örö­kösök már korábban elszállították saját pincéjükhöz, a megmaradt hordókat, sparhertet a padláson talált fél sarokpaddal együtt a múzeumba szállítottuk. A későbbi­ek során azonban a padláson talált darabokból sikerült egy varróasztalkát, Schandl Lajos katonaládáját és egy támlás ágyat helyreállítani. A présházat konyhának ren­deztük be, a padlástér ugyancsak lakóhelyiség lett sok fekvőhellyel, az istálló pedig a kertészeti eszközök tároló 7. kép. A konyhává alakított présház. (HAADER Lea felvétele, 2015) helye, és műhely is egyben. A présház felújítása közben férjem, a családfő nyugdíjba vonult, így minden energiá­ját az új feladatnak szentelhette. Az épület berendezése igen hasonló módon zajlott, mint ahogy azt néprajzi gyűjtéseink során is tapasztaltuk: rendszerint a lakóházban feleslegessé vált, divatjamúlt holmik kerültek ki a pincébe. Balatoncsicsói présházunk esetében ez hatványozottan érvényesült. Épp a pince felújítását követően került sor annak a székesfehérvári lakásnak az eladására, amelyben valaha a több generáci­ós család (nagyszülők, két lányuk a családjukkal, össze­sen 10 fő) élt közel 40 évig együtt. A lakást napok alatt ki kellett üríteni, így a nagyszülők vásárolta polgári búto­rok egy része a balatoncsicsói présházba költözött. A már korszerűnek számító, elemes konyhabútor viszont a közös balatoni nyaralóba, az ottani, kisipari készítésű konyhabútorok helyére, amik viszont a csicsói présház­ban leltek új otthonra. A fehérvári ház padlásáról olyan tárgyak is előkerültek, amikre korábban fel sem figyel­tünk. A háromrekeszes liszttartó láda most a csicsói pin­cében a borosüvegek tárolására szolgál, a kosaras mes­ter dédapa által készített fonott utazóláda pedig ágy­neműtartó a padláson. Jól megfér mellette a férj Nagy- kátáról származó gömöri ácsolt ládája, hasonló funk­cióban. A berendezésnél célszerűségre törekedtünk, egyedül a szobába vásároltunk balatonfüredi régiségke­reskedésben egy klasszicista jellegű, kenyérfiókos asztalt és négy népi biedermeier széket. A két parasztágy egyi­két a padláson talált támlákat kiegészítve készítette el a családfő, a másik egy rokonunk pincehelyi présházából ke­rült hozzánk. A felszerelés állandóan gyarapodik, ugyan­is rokonaink, barátaink sok feleslegessé váló darabot nekünk ajándékoznak, azzal a megjegyzéssel, hogy ez Csicsón jó lesz. Amíg nem volt bevezetve a villany, gyer­tyatartókat, petróleumlámpákat kaptunk nagy számban. A berendezés így hamarosan túlzsúfolttá vált: ráadásul számos bútort, tárgyat csak egyszer használunk évente, szüretkor. 8. kép. Pincebelső baráti társasággal. (HAADER Lea felvétele, 2012) 34 Nem ragaszkodtunk a padláson fellelt elemek alapján történő pontos rekonstrukcióhoz, inkább madaras csempékkel készíttettük el a kályhát. Ezek sablonjai már készen megvoltak Mayer István kővágóörsi kályhásnál, aki múzeumunk számára is készített korábban ilyen kályhát. 232

Next

/
Oldalképek
Tartalom