Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
VIGA GYULA: Gömör és Miskolc - Megjegyzések a „felföldiség” és a Sajó-völgy áruforgalmának néprajzához
szont, hogy Rozsnyó csak a 18-19. század fordulóján nyert vásári kiváltságot, s vélhetően az Árpád-kortól a szombati hetivásárai voltak azok, amelyek - a gyakorlatban kirakodóvásárként - megalapozták a település kereskedelmi rangját. A hetipiacokon zajlott az a gabonakereskedés is, ami a szomszédos felföldi megyéket is ellátta kenyérnekvalóval.23 Rozsnyó piacát az úrbéri bevallás adatai szerint csak Gömörből közel másfélszáz falu és mezőváros népe látogatta. Jolsva szabadalmas mezőváros a 18. század derekán évente négy országos vásárt tartott, de maguk a lakosai is fontosabbnak mondták saját vásáraiknál Rozsnyó hetipiacát. A településen többen éltek iparból és kézművességből, mint paraszti munkából: nevezetesek voltak a 18-19. században fazekasai, harangművesei, posztósai és gubásai. Jolsván I 15 gömö- ri falu népe vásározott rendszeresen a 18. század második felében: vásározói maguk is szívesen foglalkoztak fa- feldolgozással, szén- és mészégetéssel, fazekassággal, szövő-fonó háziiparral, mellette juhászattal és fuvarozással, kereskedéssel is.24 Rimaszombat már a 14. századtól bírta a vásártartás jogát, a 18. század utolsó harmadában I 10 gömöri település lakói vallották vásáros- és piacozó helyüknek. A település bőripara, ruházati és textilipara kiemelkedő jelentőségű volt, csakúgy, mint élelmiszer-kereskedelme.25 A Türóc patak mentén fekvő mezőváros, Ratkó sokadalmait az 1770-es években 43 gömöri település jelölte meg vásároshelyeként, miközben maguk a ratkóiak rendszeresen kereskedtek Jolsva és Rimaszombat sokadalmaiban. Ri- maszécsen mintegy kéttucatnyi gömöri falu vásározott évente három alkalommal, a 19. század elején szarvasmarha- és lóvására volt nevezetes. Jelentős volt még Dobsina sokadalma: az élelmiszer-bevitelre szorult mezőváros ásványokat és fémeszközöket kínált eladásra. Leginkább a Sajó felső szakasza mentén megtelepült, leginkább iparral és kézművességgel foglalkozó falvak népe látogatta, bizonyára élelemszerzés céljából. Rendszeresen tartott még vásárokat két gömöri település: Csetnek és Kövi. Egyik sem volt igazán látogatott. Az úrbéri bevallásokban vásározóhelynek vallotta még magát Putnok, Sajógömör, Brezó és Pelsőc is, de nem volt olyan úrbéres közösség, amelyik megemlítette volna őket piacozó helyeként.26 A Kárpát-medence távoli tájaira is elszekerező gö- möriek az 1770-es években több vásárt is megneveztek vármegyéjükön kívül, ahol rendszeresen kereskedtek. Szívesebben tartottak azonban délnek, a sík vidék felé: 37 gömöri falu bevallásában szerepelt, hogy Miskolc fontos vásározóhelyük volt.27 Gömör esetében hangsúlyozni kell, hogy a szervezett árucserealkalmak szervesen összefonódtak a csere egyéb formáival. A különféle kézműves portékákkal és háziipari termékekkel más tájakra szekerező gömöriek bizonyára a hazafelé tartó úton is megrakodva jártak, és a létfenntartásukra fordított élelmiszerek mellett eladásra is szállítottak. Két vásártartó gömöri mezőváros, Ri- maszécs és Pelsőc lakosai mellett, közel negyven falu népe az 1770-es években Tokajban alkalmanként sót vásárolt, amit odahaza haszonnal értékesített. Bizonyára árut: cserépedényeket, fát, faeszközöket, maguk hasogatta zsindelyt, faszenet vagy meszet, fémet és fémtárgyakat, s ki tudja miféle javakat szekereztek "lökaj-Hegyaljára, vagy Tokaj érintésével a Tiszántúlra, hazafelé pedig sót vettek, azt szállították fel a gömöriek és önmaguk hasznára, a megélhetésük diktálta szükségből.28 A Trianonban megrajzolt országhatárok természetesen a Csehszlovákiához rendelt Gömör, és 21 Magyarországon maradt települése között is elvágták a gazdasági kapcsolatok lehetőségét. Emberöltőn át zajlott azonban a csempészet különféle javakkal: Magyarországról lovakkal és szarvasmarhával, gabonával és élelmiszerekkel, Csehszlovákia felől ruházati és más iparcikkekkel.29 3. A Miskolc és Gömör térsége közötti kapcsolat földrajzi megalapozottságú, aminek a szerepe leginkább a magyar Alföld és a Felföld közötti, az Északi-középhegységet a Sajó-völgyén átszelő, évszázadokon át működő zsiliphez hasonlítható. (Gömör tranzit vármegye volt, népe egyaránt kereskedett a Felföld és a magyar Alföld irányában.) Miskolc völgykapu jellege révén gyűjtötte össze a síkvidék mezőgazdálkodó csoportjainak javait: az eladásra kínált kenyérgabonát, a felnevelt és a meghizlalt haszonállatokat, a kézműiparoknak alapanyagot biztosító állati bőröket, és közvetítette azokat a domb- és hegyvidék felé. Hasonló módon vette fel például a hegyvidéki juhászat gyapjúhasznát, tovább adva a ruházati iparoknak. Ahogyan a javak cseréje Gömör társadalmának szerkezetében tükröződött, hasonlóan nagy szerep jutott Miskolc társadalmában is a kereskedelmi tőkének, beleértve a városfejlődés gazdasági hátterét is. A Kárpát-medence mozaikos geográfiai szerkezetéből következően jelentős eltérés volt az egyes tájak gabonatermesztésének mennyiségi és minőségi feltételei között. A hiány és a többlet kiegyenlítése évszádokon át az árucsere különböző formáinak legjelentősebb tétele volt.30 Az Alföld peremétől az országhatárig húzódó, he23 Márciusban Gábor-napon, júniusban Márk napján, szeptemberben Gellért-napon, decemberben pedig Lipót-napot magába foglaló hét keddjén voltak az országos vásárok. TAJTÁK, Ladislav 1978. munkáját idézi: DANKO Imre 2006. 434-435. 24 BÁCSKAI Vera és NAGY Lajos Jolsvát Rozsnyó vonzáskörzetéhez sorolta, s gabona- és állatvásári alközpontnak tekintette. BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 287., 299. Vö. TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991. 215-216. 25 BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 81., 142., 287-288., 294. Vö. TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991.217. 26 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991. 219-220. 27 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991 221-222. 28 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991. 222-223. 29 BOROSS Zoltán 1985. 179-183. 30 RÓNAI András 1945 (1993). 236-281., VIGA Gyula 2010. 385-393. 214
