Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BODÓ SÁNDOR: Magyar múzeumok az első világháború idején
gyelőség hatókörébe, s csupán a múzeumok elvitt tárgyait volt módjában Bukarestben látni. Megjegyezte azonban, hogy „általánosságban nyert értesülést arról, hogy az Erdélyből visszavonuló oláh hadsereg a brassó-bolgárszegi ág. ev. templomból több műtárgyat, köztük egy XII. Károly svéd király idejéből származó aranyozott ezüst kelyhet, melyet egy svéd udvari előkelőség hálából ajándékozott a megnevezett egyháznak, továbbá a brassói Barcasági Múzeumból keramikai tárgyakat, ón edényeket és az egész néprajzi gyűjteményt, végre hogy Feketehalom (Zeiden) városának egész levéltári anyagát, közte V. István magyar királynak 1252-ben kelt oklevelét elidegenítette és magával vitte Romániába." Javasolta azonban, hogy az eltűnt tárgyak felismerésére vezető leírást a főispán segítségével szerezzék meg, s azt küldjék el báró Stojánovitsnak. Kiegészítette levelét még azzal az információval, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum elvitt, „régi pénzek ügye az eljárásból kikapcsolandó, mert a régi pénzek Bukarestből Tzigara-Samurcas kezeiből időközben visz- szakerültek” a Főfelügyelőség által a Székely Nemzeti Múzeumba.67 TZIGARA-SAMURCAS, aki a világháború után a romániai I. Károly király nemzeti művészeti múzeum igazgatója, a múzeumok főfelügyelője lett,68 visszaemlékezést közölt 1929-ben „a legnehezebb idők”-ről, „az utóbbi idők pusztításáról”. írása Csutak Vilmos igazgató kérésére, a Múzeum ötvenéves jubileumi kötete számára készült, amelyben számos kiváló szerző mellett pl. Gordon V Childe és Kodály Zoltán is publikált. TZIGARA-SAMURCAS szerint 1916. augusztus 28-án királyi rendelettel megbízást kapott „az általunk elfoglalt területeken ... a múzeumokban, a világi és egyházi gyűjteményekben, valamint a könyvtárakban található művészi tárgyak és gyűjtemények megőrzése céljából. ” Utalt ugyan a háború esetén a műemlékeket és a kulturális javakat védő 1905-ös hágai egyezményre, de megjegyezte, hogy „élénk emlékezetemben volt a művészeti tárgyaknak oly sok elpusztítása és erőszakos elvitele, aminek eredménye azoknak megrongálása, sőt megsemmisítése volt", s így a veszélyeztetett gyűjteményeket eredeti helyeikről Bukarestbe vitette. A Székely Nemzeti Múzeum esetén a román „megszálló hatalmak képviselői ... megelégedtek a gyűjtemények leltárának elkérésével...” A trianoni békeszerződés után a „viszonossági elv alapján, mihelyt 1922 decemberében Budapesten megjelentem, azonnal átadták az ott lévő szőnyegeket" - írta TZIGARA-SAMURCAS.69 Visszaemlékezése szerint 1916 szeptemberében Brassóban biztonságba helyezte az összes gyűjteményt, s a leltárak elkészítése után a katonai hatóságoknak adta át. A Fekete templom „misemondó ruháit, ... gazdag szőnyeggyűjteményét, a Szt. Márton-leányegyház, a brassói Szt. Bertalan és a rozsnyói evangélikus templom kegyszereit lel- tároztattam és nagyobb biztonság kedvéért a communitás Feketetemplom melletti helyiségében helyeztettem el." Hasonló biztonsági eljárást foganatosított a Barcasági Szász Múzeum gyűjteményei, a Honterus-főgymnasium könyvtára, a bolgárszegi Szt. Miklós-templom, a görög egyház és Brassó város gyűjteményei és levéltára esetén is. Időközben arról értesült, hogy a sepsiszentgyörgyi „Székely Múzeumot (!) elpusztították, sőt Petrescu Ion ezredes úr átadott nekem 105 drb római érmet, amit ő a helyiség padlóján szétszórt halomból mentett ki." Később a múzeum kapcsán jegyzőkönyvet készített, s számos megállapítást rögzített. Az épület sértetlen, kivéve egyetlen ablakot, melyet feltörtek, s behatoltak. Az egyik múzeumi kiállító teremben a „szekrények mind nyitva voltak, egyesek feltörve, a tárgyak hiányoztak belőlük”. „A ruhák üveges szekrényeiben nagy pusztítás nyomai, sok tárgy elvíve.” A „praehistorikus tárgyak” szekrényei érintetlenek, mert „a pusztítók előtt nem bírtak értékkel”. Az éremtár szekrényeiben nem találtak mást, mint római rézpénzt, s néhány modern ezüst érmet. „... a szekrényben arany pénzek is voltak éspedig Nero és Domitianus idejéből, amelyeket azonban többé már nem találtuk meg. ” A trezorban sok üres dobozt találtak. Az emelet két termében az etnográfiai és archeológiái tárgyak, a faunagyűjtemény érintetlenek voltak. Később egy megbízottja megállapította, hogy az üres szekrények anyaga ládákba volt csomagolva, az arany pénzeket pedig egy lépcső alatt megtalálták. TZIGARA-SAMURCAS írása szerint a múzeumi leltárkönyvek is előkerültek, a megbízott titkár „visszavonulása után az általa elhagyott helyiségben későbben megtaláltattak”.70 A Főfelügyelőség 1918 májusában elrendelte a fontos múzeumi tárgyak biztonságos elhelyezését. A vidéki múzeumok zöme jelentésében közölte, hogy banki, városi trezorokban helyezték biztonságba fontosabb értékeiket, vagy helyben őrizték azokat, a múzeumok nyitva tartása nélkül. Az aradi igazgató azt jelentette, hogy a város pénztárában letétbe helyezték a kultúrpalota „ereklyemúzeuma” emlékeit.71 A Budapesten biztonságba helyezett muzeális emlékek visszaszolgáltatása már 1917-ben megindult. A nagyváradi püspök, gróf Széchényi Miklós már 1917. szeptember elején kérte a Biharmegyei Múzeum képeinek visszaadását, amelyet a fővárosban a Szépművészeti Múzeumban helyeztek biztonságba. Varjú Elemér felügyelő véleményezte a levelet, s szerinte a képek visszaszállí- tandók, hogy a „múzeumnak legalább képtári része még a f. évben helyreállítható legyen”.72 Sepsiszentgyörgyről pedig 1918. augusztus 3-án jelentette Csutak Vilmos igazgató, hogy a román betörés miatt Budapestre, a Nem67 MNLOL. K. 736. 68. doboz. 738. irat. 1917. I I. 24. 68 TZIGARA-SAMURCAS, AI. 1929. 35. 69 TZIGARA-SAMURCAS, AI. 1929.31-33. 70 TZIGARA-§AMURCAS, AI. 1929. 31-33, 36-38. 71 MNLOL K. 736. 69. doboz. 279. irat. 1918. 05. 06. Vő: ZOMBORI István 2011. 72 MNL OL. K. 736. 68. doboz. 626. irat. 1917. 09. I I. 182
