Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: Gyimes népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében
kérre, elindultak Moldovába. Gyimesen a vámnál mentek, megkérdezte a vámtiszt, hogy hova mennek. Mire elmondta, hogy mi történt, miért kell elmenjenek, Arzt mondta a vámtiszt, hogy: »Na, gondom lesz arra, hogy aki ezt csinálta magukkal, magukért fog menni Moldovába s vissza fogja hozni.« Úgy is volt. Fél év se telt el, s elérkezett az a szomszéd Lészpedre, hogy jöjjenek haza. Meggondolta a dolgot, s amikor tudják, kifizetik a pénzt. így aztán visszajöttek... '81-82-ben lehetett, mert '84-ben van a telekkönyvezés. A közbirtokosság akkor adta a földeket, '84-be telekkönyvez- ték. ” A népmozgás később sem szűnt meg. így például egyik adatközlőnk nagyapja az I. világháború idején került a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszavárkonyból Gyimes- be, ahol családot alapított. A Gyimesben megtelepedők érintetlen természeti környezetet találtak, a letelepedés a patakok mentén folyt, a házhelyekhez szükséges területet erdőirtással szerezték meg: hidegségi adatközlőink közül többen is elmondták, hogy felmenőik a 19. század végén az erdőségből kialakított irtásterületen építették föl házaikat. A hegyvidéki hűvös éghajlaton a kukorica sem termett meg. Gabonát (főleg rozst és árpát) csak sík területen (lokhelyen) tudtak termelni, de abból kevés volt. Ezekből a terményekből behozatalra szorultak. A legfontosabb helyben megtermő növény napjainkig a burgonya. Moldvából a kukoricát túróért vagy deszka termékekért cserében szerezték be.10 11 A hozzájutás másik módja pedig az volt, hogy a gyimesiek Moldvában kukoricaműveléssel kapcsolatos munkát vállaltak. Egyik adatközlőnk dédnagyapjának a testvére Lészpeden lakott, tartották egymással a rokonságot: „Nagyon sokan jártak innen abba az időbe kapálni. Nyáron, tavasszal, amíg a szénakészítés megkezdődött, addig elmentek kukoricakapálni. Azokba a falvakba mentek, ahol magyarok laktak. Lészpedre, Lujzikalagor. Főleg Lészpedre, ott voltak ismerősök. Innen oda jártak ezek a mi őseink. ” KOZMA Ferenc 1877-ben az alábbiakat tapasztalta: „Még a csángók új telephelyein, Gímesben is gyümölcs, ve- temény és virág hirdeti a civilisatio hajnalának derengését. Csakhogy a tenyészet műfolyama itt jóval később veszi kezdetét. Gímes-felsőlokon ugyanis 1877. augusztus 11-én láttam az uborka első virágait: a karalábé dió-nagyságú, a hagyma kisujjnyi vastagságú, a murok és petrezselyem élénk zöld levelű volt; a káposzta kezdett domborodni, a burgonya virágzani: a rezeda és georgina első nyílásai festettek, itt- ott egy-egy szilva- és almafa rakott gyümölcs alatt meghajlott ágakkal. 1 Gyimesben a megélhetést az állattenyésztés jelentette, amint azt ORBÁN Balázs is följegyezte 1869-ben: „Ezen csángók nem bírnak földtulajdonnal, hanem egyes földesurak és községektől veszik haszonbérbe a földet, honnan az erdőket kiirtva, főként marhatenyésztéssel foglalkoznak: a gyimesi juhok igen híresek, elannyira, hogy mindig drágábban kelnek el a csíki juhoknál... ”12 Ezt tükrözték a telkeken elhelyezkedő csűrök is, melyek jóval nagyobb méretűek voltak, mint a lakóház. A gyimesi telkek elrendezése nem egységes: ahogyan 1909-ben CS. SEBESTYÉN Károly megállapította, először a csűröket építették föl, és ahhoz igazodva épültek a különböző lakó- és mellék- épületek. A gyimesi táj jellegzetessége, hogy a hegyoldalakra felhúzódó kaszálókat mindig bekerítik, csakúgy, mint a telket, szántóföldet, kertet külön-külön.13 A vidék benépesülését jól mutatják a katonai térképek. Az első katonai felmérésen (1769-1773 között zajlott Erdélyben) pár épülettel látszik Gyimes mint határ- átkelőhely, a Tatros völgyében fölfelé haladva pedig Bükk pár házból álló falucskája. A lakóházakon túl malmot és „vlach” templomot jelöl a térkép. A Bálványos patak torkolatának környékén Kisfalusa településnévvel szintén egy pár házas települést figyelhetünk meg. Lakott helyként jelölik még Hidegséget („Hideg Szék”), Barackos patak környékén pedig öt lakóház látható. Ezen túl a Tatros mentén több helyen malmokat jelöl a térkép. Boros pataka középfolyásánál három lakóház és további két-három pataknál egy-három lakóépületből álló csoport figyelhető meg. Az írott források és a térkép egymással összevetve igazolni látszanak, hogy a völgy betelepülése eleinte mindenképpen a déli irányból kezdődött el, és a 18. század végén még igen gyéren lakott terület volt. A második katonai felmérésre majdnem száz évvel később került sor, ez Erdély területén 1853-1873 között zajlott. Ezen térkép szerint a Tatros mente kisebb megszakításokkal folyamatosan beépített volt, megkülönböztetett települései az alábbiak voltak: Gyimes, Gyi- mesbükk, Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok, illetve a Tatros forrásvidékénél Bükkiok. A harmadik katonai felmérésre igazán sok változás nem jellemző (1869-1887 között készült Erdély szerte), ennek ellenére az 1897-ben megnyílt vasútvonal már szerepel rajta. Vagyis a térképkészítés idejére a vasútvonal mint lényeges katonai létesítmény ábrázolásra került. Tulajdonképpen a településekben, beépítésekben a csekély időeltérés miatt lényeges különbséget nem figyelhetünk meg. A területről készült postaút térképek csak a települések nevét jelölik, az 1850-es állapot szerint Gyimest mint határt,14 Bükk, Alsó- és Felsőlok településeket, 1864-ben Gyimesbükk, Gyimeslok településeket.15 A vasút megjelenése jelentősen átalakította a gyimesiek életét. Egyrészt elhozta a kor technikai vívmányait. Egyik adatközlőnk szerint a vasútépítésen dolgozó mesterek hatására terjedt el a pincék forró mésszel történő 10 TANKÓ Gyula é.n. 3. 11 KOZMA Ferencz 1879. 210. 12 ORBÁN Balázs 1869. 78. 13 CS. SEBESTYÉN Károly 1909. 190, 193. 14 Magyar Nemzeti Levéltár S 105 No 0176/5 Postaút a Szépvíz-patak és a Gyimesi-szoros között. 15 Magyar Nemzeti Levéltár S 105 No 0176/5 Postaút a Szépvíz-patak és a Gyimesi-szoros között. 6
