Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: Gyimes népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében

2. kép. Falurészlet (GYÖRFFY István felvétele, 1911. Néprajzi Múzeum F 13.358)

A CS. SEBESTYEN Károly által közölt alaprajzok közül az 5. ábra alaprajzi rendszere megfelel az ORBÁN Balázs által leírtaknak, ezt a korai állapotot rögzíti. A 8. ábrán szereplő áldomáspataki ház ennek az alaprajznak az újabb szobával való bővítését mutatja be. Az épületről közölt fénykép alapján a szerkezeti részletek megfelelnek az előzőekben leírtaknak, az alaprajzon még ekkor a nagyházban jelölni tudta a már elbontott szobai kemence helyét, melyhez hasonlót a kisházban meglévőként jelzett.

Habár ORBÁN Balázs és CS. SEBESTYÉN Károly a Székelyföld felől közelítette meg a gyimesi építészetet, és utóbbi szerző a gyimesi tüzelőket a székely csempekályhák (cserepesek) közeli rokonának tekintette,21 azokban sokkal inkább moldvai építészeti hagyományokra ismerhetünk. A vizsgált időszakban a szomszédos székely területen ez a nagyméretű kemence nem volt ismeretes. Külön érdekessége, hogy a kemencét tulajdonképpen inkább fűtési céllal építették, hiszen ebben az időben Gyimesben a táplálkozásban kenyér helyett elsősorban

lepényszerű tésztákat sütöttek, illetve puliszkalisztből készült ételeket főztek, melyekhez gyakran tejtermékeket fogyasztottak.22 A puliszka szerepét ORBÁN Balázs is kiemelte: „A csángó egyszerű eledellel él, a puliszka teszi a fő élelmi czikket, mely naponkint kétszer kerül asztalára, reggel és estve, mert a kaszállási időt kivéve, délben a csángó nem ebédel, levesétel csak radina, vagy nagy ünnepélyekkor divatozik, zöldségül csak káposztát és pityókát (krumpli) ismer, húst igen keveset, s azt is inkább télben eszik. ”23 A puliszkát a gyimesiek ugyanúgy kézbe vették, mint ahogy másutt a kenyeret szokás. Olyan állagúra főzték, hogy kiborítva ne ragadjon a lapítóra, hanem lehessen szelni. Egy asszony így magyarázta nekünk: „egybe megfogták a kezükbe, nem urizáltak. Még annak az íze es más, amelyiket a kezedbe fogsz."

A GYÖRFFY István által fényképen is megörökített tüzelő analógiáit a bukaresti Muzeul National AI Satului Dimitrie Gusti két moldvai lakóházában találjuk (Náruja, Vrancea megye és Räpciuni Hut, Neamt megye).

21 CS. SEBESTYÉN Károly 1909. 196-197.

22 TANKÓ Gyula 2000.

23 ORBÁN Balázs 1869. 78.

8