Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

SZŰCS BRIGITTA: Körösfői portékák. Adatok egy kalotaszegi falu életmódjáról

I I. kép. Új építésű butiksor (SZŰCS Brigitta felvétele, 2014.)

10. kép. Attiláék egykori műhelyében (SZŰCS Brigitta felvétele, 2014.)

dezvényeken árultak néhány napot: „Azután pedig vásárokban, most is ugyanígy van, mikor nem lehet menni a tengerpartra, akkor vásárokban... Szebenben is sok rendezvény van, most még fejlettebbek a rendezvények, most már nagyobb figyelmet szentelnek a népművészetnek a románok is".

A tengerpartra tehát főként táblajátékokat és kézimunkákat vittek árulni, amelyeket otthon készítettek el télen. Egy idő után már nem volt kifizetődő számukra a tengerparti kereskedelem, mivel egyre több költséggel járt az ottani árusítás, az asztalok bérlésének összege egyre növekedett, így a következő úticéljuk Magyarország lett: „Mi úgy mentünk el 2002-ben, hogy A. egyik unokatestvére ott árult Tihanyban, talált egy jó helyet, egy forgalmas üzletecskét. Gondoltuk, a tenger úgy sem kielégítő, próbáljuk meg Magyarországon, de nem jött be nekünk ez a tihanyi dolog. Akkor utána jöttünk fel Szentendrére, akkor épült meg Balázsék üzlethelyisége... Tihanyban ugyanúgy volt, mint a tengeren, szezonban lehetett csak árulni... Már olyan honvágy volt. Mi jobban szeretjük itthon. Szentendrén ott lehet lenni állandóan, télen és nyáron, de már megterhelő tud lenni úgy, ha valaki nem érzi úgy, hogy nem otthon van Szentendrén. Mi röghöz kötöttebbek vagyunk. ” A család végül úgy döntött, otthon próbálkozik az árusítással, így kerültek végül haza Körösfőre: „Magyarországon voltunk 8 évig, azóta hazajöttünk. Itt a butik soron van az

77