Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

SZŰCS BRIGITTA: Körösfői portékák. Adatok egy kalotaszegi falu életmódjáról

I I. kép. Új építésű butiksor (SZŰCS Brigitta felvétele, 2014.) 10. kép. Attiláék egykori műhelyében (SZŰCS Brigitta felvétele, 2014.) dezvényeken árultak néhány napot: „Azután pedig vásá­rokban, most is ugyanígy van, mikor nem lehet menni a ten­gerpartra, akkor vásárokban... Szebenben is sok rendez­vény van, most még fejlettebbek a rendezvények, most már nagyobb figyelmet szentelnek a népművészetnek a romá­nok is". A tengerpartra tehát főként táblajátékokat és kézi­munkákat vittek árulni, amelyeket otthon készítettek el télen. Egy idő után már nem volt kifizetődő számukra a tengerparti kereskedelem, mivel egyre több költséggel járt az ottani árusítás, az asztalok bérlésének összege egyre növekedett, így a következő úticéljuk Magyaror­szág lett: „Mi úgy mentünk el 2002-ben, hogy A. egyik uno­katestvére ott árult Tihanyban, talált egy jó helyet, egy for­galmas üzletecskét. Gondoltuk, a tenger úgy sem kielégítő, próbáljuk meg Magyarországon, de nem jött be nekünk ez a tihanyi dolog. Akkor utána jöttünk fel Szentendrére, akkor épült meg Balázsék üzlethelyisége... Tihanyban ugyanúgy volt, mint a tengeren, szezonban lehetett csak árulni... Már olyan honvágy volt. Mi jobban szeretjük itthon. Szentendrén ott lehet lenni állandóan, télen és nyáron, de már megter­helő tud lenni úgy, ha valaki nem érzi úgy, hogy nem otthon van Szentendrén. Mi röghöz kötöttebbek vagyunk. ” A csa­lád végül úgy döntött, otthon próbálkozik az árusítással, így kerültek végül haza Körösfőre: „Magyarországon vol­tunk 8 évig, azóta hazajöttünk. Itt a butik soron van az 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom