Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
SZŰCS BRIGITTA: Körösfői portékák. Adatok egy kalotaszegi falu életmódjáról
öltöztetését”, ilyenkor a lányoknak selyembojt és párta jár, amelyeknek az árai együtt egy kisebb havi fizetéssel egyenértékűek. Megfigyelhető napjainkban, hogy több alszegi és felszegi faluból járnak Körösfőre megrendelni ezeket a viseletelemeket a lánygyermekeknek. 2015- ben egy körösfői pártakészítőtől három sztánai, két zso- boki és két magyarvistai konfirmandus lánynak rendeltek pártát.'" A faluturizmusra is többen alapoznak, hiszen egyre nő Körösfőn a családi vállalkozásban működtetett vendégház vagy vendégszoba száma. Több internetes oldal felületén megjelennek ezek a szálláshirdetések, amelyekben főként a helyi sajátosságokat hangsúlyozzák, így: kalotaszegi szoba, műhelymunka megtekintése és a helyi gasztronómiai specialitások (például kürtöskalács) meg- kóstolása szerepel, falusi hangulatot keltő fényképpel együtt. Körülbelül hat család foglalkozik a faluban állatok értékesítésével és feldolgozásával (juh, szarvasmarha vagy disznó). Tőlük főként azok a körösfőiek vásárolnak, akik nem tartanak állatokat, ilyenek főként a főút menti árusítással foglalkozók, vagy a műhelymunkát végzők. A. Irénék tartanak otthon saját részre disznót, viszont házi tejre szükségük van, így egy falubeli asszonytól vásárolják meg a frissen fejt tejet. Ugyanez az asszony szokott Iré- néknek időközönként napszámos munkát végezni a műhelyükben. A leírtak alapján sem tehetünk általános megállapításokat arra vonatkozóan, hogy a körösfőiek csak a kereskedelemből, az értékesítésből és a közösségi igényeket kielégítő szolgáltatásokból élnek. Az egyik interjúalanyom elmondása szerint a falu csupán egy vékony rétegének, körülbelül 15 %-nak a fő foglalkozása a főút menti árusítás. A lakosság mintegy felének az elsődleges megélhetést a műhelymunka nyújtja, a másik fele pedig „elment dógozni”, vagyis városokban (Bánffyhunyadon, Kolozsváron vagy egyéb helyeken) keresi meg a mindennapi betevőt. Olyanok is vannak, akik külföldön vállalnak munkát, esetleg ki is települtek már a faluból és csak alkalomszerűen utaznak haza. Napjainkban népszerű foglalkozás a nyugati országokban végzett mezőgazdasági, kerti idénymunka41 42 és a kamion sofőrködés. Ezek olyan munkák, amelyekkel rövid időn belül (néhány hónap alatt) nagyobb összegű keresethez lehet jutni. Több körösfői interjúalanyom szerint, amennyi pénzt megkeresnek három-négy hónap alatt külföldön, annyiért Romániában egy évet kellene dolgozniuk. Ennek következtében tudnak Körösfőn építkezni, házat felújítani és bővíteni, esetleg saját családi vállalkozásba kezdeni.43 A körösfői árusításról és a 2014-2015-ös árukészletről 2014 augusztusában a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 124 db tárgyat vásárolt meg egy műhelymunkával és árusítással foglalkozó körösfői családtól. A következőkben főként ennek a családnak az árukészletét és kereskedelmi tevékenységét mutatom be. A hitelesség és az árnyaltabb szemléltetés érdekében a szövegben többször fogom idézni az interjúalanyaim szavait. Attila44 feleségével együtt 22 éve foglalkozik árusítással és műhelymunkával, ez a foglalkozás a családban tovább öröklődött, hiszen Attila és felesége szüleinek is ez jelentette a megélhetést. Jelenleg a faluban az út menti bazársoron árulnak. Ez nem volt mindig így, ugyanis az 1990-es évek elején utazó kereskedőként keresték a kenyerüket: körülbelül 12 évig jártak nyaranta a román tengerpartra árulni. Erre a következőképp emlékszik vissza Attila felesége: „6-7 éve vannak itt ezek az üzletek, bódék, mi először nem a ház előtt kezdtünk árulni, hanem a tengerparton. Kellett egy engedélyt váltani, az mindenkinek kellett, hogy tudjon dolgozni, ott is kellet fizetni, hogy lehessen árulni az asztalokon. Mi itthon nem árultunk. Az elején csak sakkot, romit (fából készült táblajáték), térítőt árultunk, amelyet mi készítettünk, szóval mi egyebet nem, csak ami Körösfőn készült... A románok nagyon jó vásárlók voltak, mert nyilván ők vannak a legtöbben a tengerparton és nagyon szeretnek sakkozni, ez egy hagyományos román játék, a táblajáték. A kézimunkát inkább külföldiek vásárolták. Németek sokan jártak kezelésre, a tengerpartra, régen voltak norvégok is, most azok nem jönnek, ahogy hallom; ők ezeket a titkos dobozokat és térítőkét szerették nagyon". Amikor nem volt tengerparti szezon, akkor otthon műhelymunkát végeztek, vagy különböző vásárokon és ren9. kép. Attiláék egykori műhelye (SZŰCS Brigitta felvétele, 2014.) 41 Természetesen nem egyházi, hanem társadalmi részről követelik meg a felsorolt szokáselemek alkalmazását. 42 Főként Hollandiában és Németországban végeznek mezőgazdasági idénymunkát. 43 Vő. FÜLÖP Hajnalka 1998.194-195. FÜLÖP Hajnalka megállapítja, hogy az 1950 és 1970 között az állandó munkalehetőség (ipari munkavállalás) és a rendszeres fizetés lehetővé tette az építkezéseket, a lakóházak bővítését az egyik általa kutatott Nádas menti faluban. Ugyancsak a munkalehetőség, kivált a külföldön végzett munkáért kapott fizetés idézi elő a jelenkori lakóházak beosztásának (jelentős a fürdőszoba, a külön gyermekszoba és a „living”, vagyis nappali jelenléte egy lakóházban) és berendezésének (laptopok, LCD televíziók és egyéb technikai eszközök, új bútorok, lakástextilek megvásárlása) a modernizálását. 44 Most visszatérek P Attila és családja kereskedő tevékenységéhez. 76
