Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: „Hát abba’ az időbe lehetett boldogulni”. A kiszámítható megélhetés. Stratégiák a szocialista korszak magyarországi falvaiban
Feleségével - az asszony betegsége miatt - közös gyermekük nem született, így ketten élnek a háztartásban. Háztáji, otthoni gazdasággal nem foglalkozott különösebben, elmondása szerint „Hót én miután irodai dolgozó voltam, énnekem annyira le volt szűkülve a lehetőségem, hogy én nem nagyon. "9°A lehetőség tehát számára is adott volt, mint a település többi lakójának, kapott ő is háztáji földet, de azon csupán kukoricát termelt az otthoni saját fogyasztásra tartott baromfinak, a fölösleget pedig eladta. Az irodai munkával és a kevés szabadidővel indokolta, azonban előfordulhat, hogy a habitusába már nem fért bele a gazdálkodással kapcsolatos tevékenység, illetve anyagilag sem voltak rászorulva, hogy plusz jövedelemhez jussanak. 2. PJ - iparban is dolgozó, majd tsz-ágazatvezető, komoly háztáji gazdasággal - „Hát gyakorlatilag ezér ’ is jöttem haza" Munkába állása kezdetén a vasútnál helyezkedett el pályafelújítási munkásként. A felesége Tiszaigaron tsz-tag volt, így kaptak háztáji földet, és ő hétvégente azt is művelte otthon. Már a kezdetektől foglalkoztak sertéshizlalással, így a háztáji földön takarmánynak valót, kukoricát termesztettek. Később bekapcsolódtak az éppen aktuálisan futó mezőgazdasági termelésekbe is, amik a településen elterjedtek voltak, például tíz évig egy holdon vöröshagymát termesztettek eladásra. 1984-ben felajánlották neki a tsz-ben a növénytermesztésért felelős ágazatvezetői pozíciót, ekkor jött el a MÁV-tól, haza, Tiszaigar- ra. Bár agronómus végzettsége nincs, de ismerték őt, tudták, hogy ért hozzá, illetve az édesapja is volt még a kezdeti időkben tsz-vezető. Nagyon fontos számára a mezőgazdaság, szívesen, és nagy energiákat belefektetve foglalkozik vele ma is. Az otthoni gazdaságot mindig nagy mértékben művelték, évente öt-hat sertést neveltek eladásra a háztáji növénytermesztésen felül. Szívesen hagyta ott az ipari munkát, a tsz-es kevesebb fizetés ellenére, mert: „... hogy mondjam, jó helyre jöttem haza, meg szabad voltam. Mert akkor az igari határ az enyém volt." „Ráálltak jobban ilyen háztájizásra, ilyen kultúrnövényekre, hogy hagyma, dohány, és akkor abba’jobb pénz volt. (...) Hát gyakorlatilag ezér' is jöttem haza. ”9' 3. SZÍ-né - özvegyasszony - „Akkor adtuk el a bikát, mikor ezt a kiszélesítést csináltuk” Sokáig otthon, a háztartásban és a jószágokkal foglalkozott, a férje a tsz-ben volt, így kaptak háztáji földet is. Tartottak hízót, fias disznót, bikát, fejős tehenet a baromfikon túl. Gyarapodásuk is nagy részben az otthoni gazdaságból származó jövedelemből történt. Ezek mellett részes művelésben vállaltak még cukorrépát, mákot, amiből természetben kapták a fizetést. Amikor házat vásároltak, akkor is a régi házuk árát az évi kukoricatermés eladásával pótolták ki, és így hitelt 90 Részlet az LJ-vel készített interjúból. Tiszaigar, 2012. 91 Részlet a PJ-vel készített interjúból. Tiszaigar, 2012. 92 A részletek az SZI-nével készített interjúból valók. Tiszaigar, 2012. sem kellett hozzá felvenniük. Később, „Akkor adtuk el a bikát, mikor ezt a kiszélesítést csináltuk", annak az árából tudtak tovább építkezni. Baromfit, csirkét a saját fogyasztáson felül eladásra is neveltek, „meg volt 3-400 csirke, előnevelt, azt úgy adtam el kilósán, másfél kilósán, az is sokat pótolt.”90 91 92 Ezekből volt, amikor 300-400 darabot is eladtak egy évben. Hízókból átlagosan nyolc-tíz darabot neveltek egyszerre, amit gyakran nem az Allatforgalmi Vállalatnak adtak el, hanem otthoni levágás után szétmérve, a falubeliek között. A férje megbetegedése, majd lebénulása és halála után fokozatosan csökkentették a háztáji gazdaságukat, a jószágállományt, és már csak saját fogyasztásra, leginkább baromfikat tartottak. A házhoz tartozó nagy telken pedig nagy veteményes kertet műveltek, amivel saját szükségletükön túl a gyerekek teljes konyháját is el tudták látni krumplival, minden zöldség- és gyümölcsfélévei. A gyerekek családalapításakor tudták őket segíteni az építkezésben, bútorvásárlásban. Sokat dolgoztak a háztáji gazdaságukban, gyarapodásuk, fejlődésük minden állomásán az ebből származó bevételből tudtak továbblépni. Tevékenységeikkel illeszkednek a településen jellemző mintákhoz: a hizlalás, jószágtartás mellett növény- termesztés is erősítette életvitelüket. Dudar I. JL-né - tsz-tag, bányász férjjel, korán megözvegyülve - „itt nagyon meg kellett fogni nekünk az egy keresetet” Fiatalon, bányász férje révén a dudari házuk építését a bánya támogatta: „És akkor úgy segítették a fiatal bányászokat, hogy anyagot adtak. Ez a háznak az összes anyaga úgy jött meg, tégláiul kezdve, úgy jött meg a gyáriul. (...) Sose felejtem el, 6600 forint kézpénzt adtak csak a ház fölépítésére, vagyis hát a pénzügyekbe. ” A település különleges helyzetéből adódóan a mezőgazdaságban nem érte meg dolgozni a jól fizető ipar mellett. „Hát ott volt pénz. Ott pénzt adtak [ti. a bányában - LB.j. A tsz nem tudott fizetni, a tsz-ben csak megélés volt. Mer’ az volt, mer’ azt adtak. Adtak, mer’ mindenünk volt, krumplink volt, gabonánk volt, takarmány, minden volt, csak állatot kellett hozzá nevelni. Ahhoz meg munka kellett ugye, pluszba. ” A férje bányászbalesetben fiatalon meghalt, így ő harminc évesen megözvegyült, három gyermekkel. A termelőszövetkezetben vállalt munkát, azonban eleinte az édesapja neve alatt, közös munkában, részes műveléseket vállaltak - terményért. Később önálló tsz-tag lett, a csibe-telepen, majd a ponyvaüzemben dolgozott az ösz- szevont bakonyszentkirályi Váralja Mezőgazdasági Szövetkezetben. A megözvegyülése után rászorult a tsz-beli munkára, nőként ott tudott csak elhelyezkedni, a bányász-fizetés pedig kiesett. Szüleivel közös otthoni gazdaságot vezettek a plusz jövedelem reményében, így a fix munkaidő mellett volt, 217
