Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: „Hát abba’ az időbe lehetett boldogulni”. A kiszámítható megélhetés. Stratégiák a szocialista korszak magyarországi falvaiban
„mikor 12-13 hízónk volt, leadásra. Akkor anyadisznó, meg ilyesmi. "9J Az otthoni szaporulat mellé még vásároltak a piacon malacokat, amiket a téli időszakban felhizlaltak eladásra, nyáron pedig az idénymunkákat végezték. Sokat kellett tehát neki is dolgozni, hogy a három gyermeket eltartsa, amellett természetesen, hogy a bánya támogatta a családját a férje balesete miatt. 2. KGY - kulákká nyilvánították, majd az iparban helyezkedett el - „Azért mentem el én is [idénymunkára a tsz-hez], nem a napszámért, mert azért nem mentem volna el, hanem a búzáért. ” A második világháború után a családját a 30 hold földjük miatt kulákká nyilvánították, és a vagyonukat elkobozták a termelőszövetkezet részére. így ő és az édesapja Veszprémben vállalt munkát. Később visszakerültek Dudarra, és ő az AKÖV-nél (Autóközlekedési Vállalat, később a Volán) lett autóbuszvezető nyugdíjazásáig. Családja tehát sem a tsz-ben, sem a bányában nem dolgozott - ami Dudaron a legkézenfekvőbb lett volna. Birtokos gazda múltjuk azonban nem hagyta, hogy teljesen felhagyjanak a mezőgazdasági tevékenységgel - ameny- nyit a kereteik engedtek, igyekeztek megtartani az önellátó termelésből. Az otthoni veteményt a teljes család, a gyerekek számára is megművelték, és egy tehenet tudtak tartani még, amihez a takarmányt a megmaradt bel- telkükön, illetve az útszéleken kaszálták, mert a tsz-től semmit nem várhattak. „Elmentünk Gézaházára, meg Zir- cen túl, képzelje el, hogy a két kis tehénnek tudjunk, amit édesapám itthon gondozott, hogy tudjunk nekik szénát kaszálni. Az országút mentén, azt a keskeny árokcsíkot, azt kaszáltuk le. ” „Pedig bent voltak a földjeink a termelőszövetkezetbeI Édesapám is, csak egy szekér szalmát hadd hozzak! Úgyis tudom, hogy eltüzelik! Azt mondta a tsz-el- nök: égjen el, akkor se kap egy szálat se belőle. Hát így higy- gye el, Aranyos! Pedig minden gépünket, lovainkat oda vitték be a tsz-be. Egy szekér szalmát nem kaptunk. És másnap eltüzelték valóban." Emellett aratási időszakban vállaltak aratási munkákat a tsz-nél, mert az terményben fizetett: Egy hold Maratásáért egy mázsa búzát. Később már járt len kazalt rakni, szintén a tsz-nél: „akkor én is kivettem a két hét szabadságomat, és akkor a két hét szabadságon nem pihenni mentünk, hanem dolgozni. Nekünk is akkor az volt a napszám, hogy egy napi napszámért egy mázsa búzát adtak. Azért mentem el én is, nem a napszámért, mert azért nem mentem volna el, hanem a búzáért. ” Jószágot tehát éppen, hogy csak saját részre tudtak tartani: a szüleivel közösen két tehenet igásállatnak, illetve egy-egy hízót saját fogyasztásra. Emellett baromfikat neveltek eladásra (kacsát, libát is), a húsát és a tojást is elvitték háztól, valamint a tehenek tejét is. így jutottak a fizetés mellett plusz jövedelemhez, ebből tudtak félretenni is. 1972-ben vették az első autójukat, és utána mindig úgy takarékoskodtak, hogy négy-öt évente tudtak új autót venni. A nagyobb jószágok hizlalása és eladása helyett az apróbb eladásokkal ki tudtak annyit gazdálkodni, hogy „3000 forint vagy 5000 forint volt a fizetése, a másik 3-at, 5-öt kigazdálkodtuk." Ok tehát végül, ha kínlódva és mindenféle segítség nélkül is, de tudták művelni az otthoni gazdaságukat, és bevételre is szert tettek belőle. „Még egy keresetnek megfelelő összeget ki tudtunk gazdálkodni abból, hogy rengeteget dolgoztunk. ”91 3. KjP - leszázalékolt bányász, fóliás zöldségtermesztő - „ezzel tudtunk a kereseten, meg utána a nyugdíjhoz is besegíteni” A korai időszakban a három gyermekükkel jártak idénymunkákra a tsz-hez, amiért terményben fizettek nekik. „Kiadták, egy hold föld után kaptunk egy mázsa gabonát. Learatni, kaszával, még akkor nem volt a tsz-nek [ara- tógépe], Aztán, hát arattunk, akkor lent kötni, kukoricát kiadták harmadába, kimérték, répa." Később a férfi bányászbalesetet szenvedett 1972-ben, és utána leszázalékolták a bányától. Ekkor fogtak bele az otthoni gazdálkodásba, a férfi otthonléte miatt. Több mint húsz éven át műveltek otthoni gazdaságot: a saját fogyasztáson felül még évente négy-öt disznót eladtak, valamint komoly kertművelést folytattak - fóliasátorban zöldségeket (káposztát, uborkát) termesztettek, amiket szét hordtak a környékbeli városok üzleteibe, intézményeibe (például a veszprémi kórház konyhájára is). Legnagyobb mennyiségben palántákkal foglalkoztak, virág-és zöldségpalántákkal, amiket a helyi lakosok vásároltak fel a háztól. „Palántával foglalkoztunk jobban, paprika, paradicsom, virágpalánta. ”93 94 95 A fóliasátrakban kemény munkát folytattak hosszú évekig, kitartóan: „fölváltva jártunk le fűteni, mert mind a két üvegházba volt kemence, fűteni kellett”, „reggel kitakarni, havat lelapátolni róla". Mindenesetre ebből tudtak ők is szépen gyarapodni: „Hát az volt, hogy ezzel tudtunk a kereseten, meg utána a nyugdíjhoz is besegíteni. Onnét tudtuk venni a kocsit is, a Daciát mikor vettük, 75-be’." Komoly otthoni gazdaságot műveltek az 1970-es évektől, valószínűleg ezzel viszonylagos jólétet is teremtettek a családjuknak. Összegzés írásomban a szocialista korszak megélhetési lehetőségeit, egyéni túlélési stratégiáit vizsgáltam négy kiválasztott magyarországi településen. A korszakban a háztáji gazdaság nyújtotta elsősorban a plusz jövedelemszerzési lehetőségeket, amelyeket az egyéni ambíciókon túl az adott falvak kínálta lehetőségek, körülmények szintén befolyásoltak. A kiválasztott falvak megélhetését meglátásom szerint a következő tényezők határozták meg. 93 Részletek aJL-nével készített interjúból. Dudar, 2012. 94 Az idézetek a KGY-vel és feleségével készített interjúból valók. Dudar, 2012. 95 Részletek a KJP-vel és feleségével készített interjúból. Dudar, 2012. 218
