Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: „Hát abba’ az időbe lehetett boldogulni”. A kiszámítható megélhetés. Stratégiák a szocialista korszak magyarországi falvaiban
Balázs-Legeza Borbála xx „HAT ABBA’ AZ IDŐBE LEHETETT BOLDOGULNI’’ A KISZÁMÍTHATÓ MEGÉLHETÉSI STRATÉGIÁK A SZOCIALISTA KORSZAK MAGYARORSZÁGI FALVAIBAN. A néprajztudomány életmódkutatásra irányuló ágazata azért komoly jelentőségű, mert minden kor emberének mindennapjaira ez lehet a legnagyobb befolyással: a múltbéli társadalmi folyamatok kutatásával, áttekintésével és megértésével közelebb kerülhetünk napjaink folyamatainak megértéséhez is - ez pedig gyakorlati szempontból nélkülözhetetlen jelen korunk értő megéléséhez, esetleg alakításához, befolyásolásához. A társadalomnéprajz életmódra, megélhetésre vonatkozó kutatásai minden ember számára aktuálisak, a stratégiák, ötletek megismerése, átlátása, adott korba való illeszkedésének megértése pedig az élet minden korban való folytatásához lehet fontos. írásomban a szocialista korszakból mutatok be néhány egyéni példát, stratégiát a megélhetésre vonatkozóan - ezzel bepillantást engedve a korszak nyújtotta lehetőségekbe és ezek kihasználásának individuális módozataira.1 Az itt bemutatott példák némelyike beleillik az országos tendenciába, némelyik elüt tőle. Átfogó, általánosító képet nem kívánok adni, hiszen a néhány falura kiterjedő terepmunkám ezt nem is engedné meg. Ezért csupán példákat mutatok be, melyek az általánosítás, összefoglaló, egész országra vonatkozó következtetések levonása nélkül is érzékletes képet adhatnak a korszakról és az emberek számára nyújtott lehetőségekről. Az itt bemutatott példák nem a régmúltra mutatnak vissza, sokaknak még a megélt, élénken élő emlékezet részét alkotják. A világ berendezkedése azonban sokat változott azóta, a szocialista gazdaságból és államigazgatásból a kapitalista gazdaságra és a demokratikus államberendezkedésre tértünk át. Jómagam is már ebbe a világba nőttem bele, és csupán a visszaemlékezésekből ismerem az itt bemutatott korszakot. Az elbeszéléseket hallgatva a megélhetés témakörét körüljárva gyakran előkerült a korszak idealizálása, nosztalgikus emlékezete, hiszen a számtalan különbség, gyakori nehézség, visz- szásságok ellenére a megélhetés biztonsága, kiszámíthatósága volt általános. Ez pedig könnyen ellentétbe állítható a mai korral, amikor a teljes felépítés más alapokon nyugszik, és a mai lehetőségek berendezkedése az akkoritól teljesen eltér. Azt is mondhatjuk, hogy ez a „kiszámíthatóság" nincs jelen a mai viszonylatokban, ami akkor lényegében az alapját jelentette a hétköznapi ember életének és gyarapodásának. Kutatási érdeklődésem emiatt vette irányát az itt bemutatott téma felé - ez a ma már letűnt kor hogyan is működött a mikrotörténetek szintjén, hogyan élte meg a kor embere, és miként tudott ebben boldogulni. A szocialista korszak társadalomtörténete, életmódja már sokféle tudomány részéről feldolgozásra került a szakirodalomban. Alapvető fontosságúak például VALUCH Tibor társadalomtörténeti munkái, valamint SZELENYI Iván, KOVÁCH Imre, Ö. KOVÁCS József munkássága. Ezek mellett természetesen nélkülözhetetlenek a helytörténeti munkák, melyek feldolgozzák a nagy történelmi események mikrotörténeti megnyilatkozásait az egyes településeken. Kutatói munkám során pedig legnagyobb mértékben a személyes emlékezetre, egyéni elbeszélésekre hagyatkoztam, melyekből az egyéni stratégiák körvonalazódnak, és esetleg következtetni engednek szélesebb, településenként, településtípusonkénti tendenciákra. A szocialista korszak életmódjának kutatása során 2007 és 2012 között hét faluban voltam összesen 12 hét terepmunkán. A terepmunka I I hete a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum szervezésében zajló, a 20. századi vidéki életmód, lakáskultúra, építészet vizsgálatának programjában zajlott (OTKA K 62412, majd K 82103 sz. kutatási program). A 12. hetet pedig az SZTE-BTK Szociológia Tanszékének Szeged-Dudar 75. Jubileumi Falukutató Táborának keretei között tölthettem, melyekből az itt bemutatott példáimat hozom. A falvak elhelyezkedése az országban szétszórt, így nem csak egy-egy konkrét régió, terület példáit láttam. Jelen dolgozathoz az általam vizsgáltak közül négy falut választottam ki (Gerjen - Tolna megye, Milota - Szabolcs- Szatmár-Bereg megye, Tiszaigar - Jász-Nagykun-Szolnok megye, Dudar - Veszprém megye), melyeket a jelen téma szempontjából a legrészletesebben látok. A vizsgált falvak bemutatása - történeti dimenzióban Gerjen Duna-parti település "Tolna megyében, Szek- szárd és Paks között (Szekszárdtól északra 27 km-re, Pakstól délre 22 km-re), a paksi kistérségben fekszik, a Duna túloldalán átellenben található Kalocsa. A falu 3600 hektár területtel rendelkezik, a téeszesítés előtt több nagybirtokosnak is volt területe a falu környékén, akikhez el tudtak szegődni a lakosok cselédnek vagy napszámba, valamint önálló birtokos középparasztok is éltek a településen. 1931-es adatok alapján 10 nagybirtokosnak I Jelen tanulmány egy szűkített változata az SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén 2014 tavaszán leadott MA szakdolgozatomnak. 203
