Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BÁLI JÁNOS: A „Kentaur-ház” - A falusi lakóház atipikus változata Magyarországon, a 20. század második felében
megtörése, a lakóház udvar felőli, utcafronttól távolabbi végéhez illesztett melléképületek által valósult meg, addig a második szakaszban (2), polgári - városi módra, az utcafronti részhez is épülhetett a lakóház vonalával merőlegesen helyiség, amely viszont már mindenképpen szoba volt. A harmadik szakasz az 1950-1980-as évek között, legjellemzőbb épületéről elnevezve a kockaház korszaka. A tudományos köztudatban, lásd a szakirodalmi hivatkozásokat, úgy él az időszak, mely a köznépi (falusi) lakóépítkezés hagyományos formáival és mintáival való teljes szakítás szakasza. Ezzel szemben azt állítom, hogy - bár valóban az elmúlt másfél század legfontosabb változásai ekkor zajlottak, mégis - a folyamatot egészében a falusi lakóház fejlődése szerves folytatásaként értelmezhetjük. A kockaház valójában az utcafrontra, L-alakban hajlított ház módosításának is felfogható, amennyiben az utcafronttal párhuzamosan nem egy, hanem két traktust építenek, míg az azzal merőleges, udvar felé mutató traktust lebontják. A hagyományos falusi lakóház szigorúan vett egysorossága (egytraktusossága) már a kódisál- lássál, majd az L-alakúvá változással elkezdett felbomla- ni, így a „kockaházat” e polgárosodási és/vagy városiaso- dási betetőzésének is vehetjük. Még inkább igazolható az elmélet, ha azt vizsgáljuk, a gyakorlatban milyen formákban terjedt el és valósult meg a kockaház. A kockaház eredetileg a kertvárosi életmódhoz igazított típustervből származik, hiszen a négyzetes alaprajz egy lezárt tér, ahhoz - szemben a soros házzal - nem illeszthető szervesen semmiféle melléképület, mert az mindenképpen megtörné a lezárt tér esztétikáját. Más szóval egy olyan életforma elképzelésére épít, melyben a falusi család immár csak elosztó és fogyasztó alapegysége a társadalomnak, sokkal inkább háztartás, mint gazdaság, vagyis a termelés már attól fizikai térben és a társadalmi együttműködési formát tekintve is távol, alkalmazotti keretben végzett bérmunka formájában szerveződik. Mindezek ellenére azt látjuk, hogy Hetés falvaiban nagyon ritka a kockaház típusos megjelenési formája, hiszen a legtöbb esetben mégiscsak hozzátoldottak melléképületeket az utcára merőlegesen. Az okok egyértelműek. A falusi társadalom és életmód átalakulása/át- alakítása a 20. század harmadik negyedében korántsem zajlott le olyan gyorsan és átfogóan, mint azt a politikai döntéshozók elképzelték vagy remélték. A háztáji, illetve a mezőgazdasági nagyüzemmel, a termelőszövetkezettel való szimbiózis fenntartotta a kisüzemi (családi keretben végzett) agrártermelés általános gyakorlatát egészen a Kádár-korszak legvégéig. Minden ebből a tényből vezethető le. A lakóudvar kétarcúsága mellett, melyről korábban részletesen írtunk, a lakóház kétarcúsága is szembeötlő! A gyakorlatban egy olyan kentaur-ház (P-alakú ház) alakul ki, mely az utcafront felé a kertvárosi „kockaház”, az udvar felé hagyományos paraszti soros ház képét mutatja. Az alaprajza egy „P” betűhöz hasonlít, melynek teteje (feje) kapcsolódik az utcafronthoz. Az „L-alaktól” annyiban tér el, hogy az utcával párhuzamosan nem egy, hanem két traktust alakítanak ki, az udvar felé néző száruk lényegében egyforma. A kentaur-ház kétféle módon jöhette létre. 1. modell: a régi házat lebontották, és helyére vagy egy új házhelyre építik fel a típustervből kiválasztott kockaházat. Majd ehhez az épülethez toldják, hagyományos minták szerint, az egybeépítés gyakorlatát követve a különböző mellékhelyiségeket. E modell sematikusan: kockaház - kentaur-ház (P-ház). 2. modell: a régebbi, hosszú házat nem bontják le, csak átalakítják oly módon, hogy az utcafronti helyiséget lebontják, helyette a kockaház mintájára, az utcával párhuzamosan felhúznak két traktusnyi helyiséget. Az L-alakú ház esetében csupán kisebb átalakítások is elegendők, hogy az egy traktusból két traktust alakítsanak ki a fedél alatt. E modell sematikusan: soros ház (vagy L-alakú ház) - kentaur-ház (P-ház). A kb. 1950-90 között tartó időszakaszon belül az 1960- 70-es években valóságos házépítési, illetve ház átalakítási konjunktúra zajlott. Ekkor még megőrizte fontos szerepét a kölcsönösségi alapon szerveződő munkacsapat, a kaláka. A hagyományos kalákához képest talán annyi volt a különbség, hogy az nem tisztán rokoni alapon szerveződött, hanem a szomszédsági, a munkahelyi és a baráti kapcsolatok is szerepet kaptak a munkaszervezetben. Egy 1963 és 1965 között épült szentgyörgyvölgyi ház estében a házépítés és a kölcsönösség a következőképpen kapcsolódott össze. „Az is egy helyi szokás, hogy az emberek nagyon segítették egymást. Apósom, tehát a férjemnek az édesapja, fúró-faragó ember volt. Na most, a faragást azt úgy képzeljétek el, hogy a gerendákat, egy ekkora végű gerenda és öt-hat méter hosszú, 18-szor 18-as legalább. Na, most a szarufa valamivel vékonyabb, az még egy nagyjából ilyen... Na, szóval fúró-faragó ember volt, és akkor, ha valaki házat épített, ki miben tudott segíteni, tehát kétkezi munkával... a valamihez értő ember abban segített. Nem pénzért csinálták ezt... hanem köl- csönsegítség volt. Na most nekünk nem beton a mennyezet, hanem gerenda, fa gerenda. Ezér’ van így, hogy ez is tartófal, ugye meg a két szélről, és akkor onnan ideáig egybe van a gerenda. Na, most egyik alkalommal dolgoztak itt mesteremberek, már a kőművesek, azt hiszem, hogy valami ilyen... na, most enni, itt mindig adtak enni az embereknek, és mi ott Kógyár alsó végéről gyalog jövünk föl az anyósommal, hozzuk a cuccot. Olyan kb. 7-8 embert találunk itt... és följövünk, és tizenvalahányan, vagy húszán itt vannak! „Anyu hát most micsinálunk?" Te, hát aszondja, ennyi embert hogy lehet jóllakatni? Namost, hát azok az emberek megvárták, jöttek, hát nem ivásra jöttek, ők azt nagyon jól tudták, hogy mi... Akkor nem volt telefon, hogy odaszóljanak, hogy mi már tizenöten vagyunk ám! Hát, mi csak ennyire számítottunk. Nagyon sokan, akik itt a közeibe voltak, elmentek. Hát azért mindig többet hoztunk, ugye. Meg ugye a munkásember mindig többet is eszik, mint egy 192
