Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
SZABAD BOGLÁRKA: A lakótér és a lakberendezés szakrális vonatkozásai egy görögkatolikus közösségben
tagjainak családjairól, hanem szinte minden fiatalról is, akikkel interjút készítettem, elmondható, hogy valamilyen módon igyekeznek a vallás szellemében berendezni saját lakókörnyezetüket, illetve szakrális tárgyakkal (ha nem is temérdekkel, de egy-két darabbal mindenképpen) körülvenni magukat. A lakóház megszentelése, egy olyan - az ott éléssel együtt alakuló - folyamat, amely a tér indirekt felosztásával, és a különböző tárgyak elhelyezésével, használatával jön létre.'1 ELIADE szerint (a tér vonatkozásában is) a szent csakis a profánnal együtt, s azzal szembeállítva értelmezhető. A hagyományos paraszti kultúrában és a mai modern korban is megfigyelhető ez az elv, ha a lakóház felosztásáról beszélünk. Figyelemreméltó az a tudományos szakirodalomban ismert megállapítás, amely a lakóházon belül egy bizonyos kultikus részt, tehát a kultikus teret, illetve egy bizonyos szent helyet, tehát a szent sarkot jelöli meg a legintenzívebb vallásgyakorlás és/vagy a vallásos megnyilvánulások térbeli kifejeződéseként .......Ezt a célt szolgálja a szoba sz akrális tere, mely egész Magyarországon, így Komlóskán is ismert, kz utcára néző és valamelyik szomszédos fal bezárt szöge még századunk első felében is rendszeres imák helye volt. Elengedhetetlen kellékei a Mária-kép és feszület. ” 5 BARTHA Elek egy másik írásában, a Vallásökológia című munkájában már finomítja, kiszélesíti, és egyben konkretizálja a lakóbelsők szakralitásával kapcsolatos nézeteit: „A környezet szakrális elemei közé tartozik az emberi lakóhely, illetőleg annak vallásos tartalmakat is hordozó, felidéző, vallásos funkciókat ellátó részei. Ez utóbbiak között az első helyen szokás megemlíteni a lakószoba kultikus terét, de alkalmanként a vallásos igényeknek megfelelően a lakóház, a szoba vagy a telek egésze, esetleg más részei is vallásos funkciókat ölthetnek."6 BODNÁR Zsuzsanna egy korai munkájában, melyben szintén a zempléni Komlóska falu lakáskultúráját vizsgálja, szent sarkokról, és nem egy bizonyos szent sarokról beszél.7 Nyilvánvaló, hogy a hagyományos paraszti kultúrában és a fent idézett munkák kutatási időtartamának jelenében is volt egy konkrét és megkülönböztetett hely, vagy sarok a házban, ami szent térként funkcionált. Ezt a fix kiterjedést azonban, az én kutatásom esetében nem lehetett egyszerűen meghatározni. Ennek oka az volt, hogy a vizsgált közösség bizonyos példái között is nagy különbségekkel találkozhatunk. Míg például az élenjáró ró- zsafüzéres asszonyok lakóházaiban a szakrális jellegű tárgyak száma finoman fogalmazva is magas, addig egy görögkatolikus család fiatal lánytagjának a szobájában csak egy-két szentkép, esetleg kereszt található. A feszületek, képek, szenteltvíztartók, szentelmények (és sok más egyéb típus) bizonyos esetekben beborítják a szobákat, sokszor a ház szinte valamennyi (a kivételekről később lesz 4 Itt nem a vízkereszt idején végzett házszentelésre gondolok. 5 BARTHA Elek 1980. 23. 6 BARTHA Elek 1992. 63. 7 BODNÁR Zsuzsanna 1980. 339. 8 BAUDRILLA,RD,Jean 1987. 5. 9 BAUDRILLARD.Jean 1987. 6. szó) helyiségét, míg máshol csak elvétve, helységenként egy-két tárgy található. Mivel a korábbi munkák a szent sarokhoz, illetve a kultikus térhez a szakrális tárgyak jelenléte felől közelítettek, másképpen kell gondolnunk a lakóházakra, hiszen ilyen konkrét „szent sarokkal” már csak elvétve találkozhatunk, az egy helyre összpontosuló szakralitás Opályiban a lakóházon belül nem jellemző. Természetesen meg kell említenünk a lakóházban előforduló profán tereket. Ezek voltak a ház azon részei, amelyekben egy esetben sem találtam szakrális tárgyat vagy tárgyakat. Ilyen voltak a WC és a fürdőszoba. A spájz és a konyha esetében nem beszélhetünk általános értelemben vett profanitásról, hiszen (a későbbiekben tárgyalt) szenteltvizet sok helyen a spájzban tárolják az adatközlők. A következő lépcsőfokban új értelmet nyer a szent tér kifejezés, hiszen ide olyan térbeli kiterjedéseket sorolunk, amelyek akár egy vagy több szakrális tárgy által „szentté” válnak. Például a lakószoba vagy egy vendégszoba bizonyos része vagy egésze is lehet ilyen a falon lógó olvasóktól vagy a szentelt barkáktól. Meggyőződésem, hogy a szakrális cselekmény és a használat is éppolyan fontos tényező, mint maga a tárgy ottléte, ám semmiképpen sem szeretnék egy szentképekkel és más kegytárgyakkal teli szobát profán térnek minősíteni. A házak berendezései egy vallásos közösség hitéletének egyfajta megnyilvánulásaiként értelmezhetőek. A szakrális jellegű/típusú tárgy fontos fogalom. Ez alatt az olyan, a lakóházakban előforduló tárgyakat értem, melyek által a vallás fejeződik ki, ábrázolásmódjukban és/vagy funkciójukban az egyén vallásosságához kapcsolódnak. Ez által a definíció által megérthető, hogy miért lesz egy szentképből és egy piros művirágból egyaránt ilyen tárgy. A lakóházakban megjelenő szakrális jellegű tárgyak csoportosítási lehetőségei Ha egy meghatározott csoportban, s egyáltalán az emberi kultúrában megjelenő és használatos tárgyak csoportosításáról beszélünk, nem véletlen, ha ugyanabba az elméleti problémába ütközünk, mint amit Jean BAUD- RILLARD vet fel a tárgyak rendszeréről írott munkájában.8 Az osztályozás, a csoportosítás nehézségei elsőrendű téma ebben a könyvben. „Csaknem ugyanannyi osztályozási szempontunk volna, mint amennyi tárgy: osztályozhatnánk őket nagyságuk szerint, funkcionalitásuk mértéke szerint (aszerint, hogy milyen a kapcsolatuk saját tárgyfunkciójukkal), a velük kapcsolatos mozdulategyüttes szerint (gazdag vagy szegényes, hagyományos vagy sem) formájuk, élettartamuk, felbukkanásuk időpontja szerint... az anyag szerint..."9 170
