Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
SZABAD BOGLÁRKA: A lakótér és a lakberendezés szakrális vonatkozásai egy görögkatolikus közösségben
Szabad Boglárka /f/ A LAKÓTÉR ES A LAKBERENDEZES SZAKRALIS VONATKOZÁSAI EGY GÖRÖGKATOLIKUS KÖZÖSSÉGBEN 2010 és 2013 között végeztem terepmunkát a vallásilag heterogén összetételű Ópályiban, amely kutatómunka eredményét, a ,Vallás és társadalom: az ópályi görög katolikusok a XX. században" című diplomamunkát 2013 nyarán védtem meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.1 A dolgozat három fő fejezetből áll, melyek kisebb egységekre tagolódnak, s melyeket a kiegészítő fejezetek tesznek teljessé. Az első ilyen nagy egység a mindennapi élet vallásosságát tárgyalja úgy, mint például néhány teológiai fogalom helyi interpretálásának ismertetése, a közösségben tapasztalt vallásos viselkedés elemzése, vagy a vizsgált csoporton belüli fontos személyek és közösségek szerepe és kapcsolatrendszere. A második nagy egység a közösség szakrális tereivel, illetve profán terek szent aspektusaival foglalkozik. A harmadik nagy fejezetben az idő jelentőségének témája (a szakrális időben megvalósuló cselekmények, a különböző vallási ünnepekhez tartozó képzetek, s minden olyan időben kiemelkedő esemény, amely a hétköznapok folyamából kitűnik) kerül kifejtésre. Tanulmányom tehát egy nagyobb munka fontos és szerves része, témája pedig a lakberendezés szakrális vonatkozásai egy Szabolcs-Szatmár-Bereg- megyei görögkatolikus közösségben. Ópályi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Mátészalka mellett, a Kraszna folyó partján fekszik. Orsós szerkezetű, keresztutcás elrendezésű útifalu, amely Mátészalka, Kocsord, Nagydobos, Szamosszeg, Nyírparasz- nya, és Papos szomszédságában helyezkedik el. A falu lélekszáma mára meghaladja a háromezret, ennek körülbelül egynegyede cigány, háromnegyede magyar. Ópályi vallásilag heterogén, reformátusok, görögkatolikusok és római katolikusok által lakott. A 201 l-es népszámlálási adatok alapján a falu 2906 lakosából 325 nem tartozik vallási közösséghez, 366 nem kívánt válaszolni, 70 pedig „más felekezethez” tartozónak vallotta magát. Mindezek mellett a többségben lévő reformátusok I 184-en, a görögkatolikusok 758-an, a római katolikusok pedig 200-an voltak a legutóbbi népszámlálás idején. A falunak két temploma van, az egyik a reformátusoké, a másik, egy keletek görögkatolikus templom, melyet a görögkatolikusok és a római katolikusok használnak. A vizsgált közösség tagjai kapcsán eltérő intenzitású hitéletre találunk példákat. A közösségben tapasztalt bizonyos gyakorlatok, cselekedetek, tehát a fizikai szintek, illetve a tudás és érdeklődés kapcsán is jelentősen eltérő minták léteznek. Az ópályi görögkatolikusok hitélete egy gömb alakú modellel írható le, amelynek belseje kemény és összetartó, míg a külső részek puhábbak, egészen a legkülsőbbekig, amik esetenként le is morzsolódhatnak. A közösség leképezett hasonlata ez, amelynek belső magjában a Rózsafüzér Társulat tagjai, vagy az „élenjárók”1 2 is helyet kapnak. Itt, a képzeletbeli gömb belsejében több hasonlósággal találkozunk a vallásos viselkedés intenzitásának és formáinak szempontjából (köszönés, keresztvetés, imák, és más gyakorlatok stb.). A gömb külseje felé haladva egyre kevésbé ismeri az egyén a liturgikus év ünnepeinek idejét, a panachida (a halottakra való emlékezés szertartása) fogalmát, vagy például a választ arra, hogy mi a felelet arra: Emeljük föl szívünket! Az ópályi görögkatolikusok esetében a lakberendezés vizsgálatának tanulságai is pontosan ezt az elképzelést igazolják. „A vallásos ember mély honvágyat érez az „isteni világ" után, olyan házra vágyik, amely az „istenek házára" hasonlít, miként később a templomok és a szentélyek. Ebben a vallásos honvágyban az a kívánság fejeződik ki, hogy a kozmosz, amelyben él, olyan tiszta és szent legyen amilyen kezdetben volt, amikor a teremtő kezéből kikerült. ”3 Mondja Mircea ELIADE, s a törekvés, melyet felvázol, az általunk vizsgált közösség esetében is igen intenzíven jelen van. Nem csak az élenjárókról, vagy az egyháztestület 1 A Magyar Görögkatolikus Egyház saját honlapjain is kétféleképpen használja az egybeírt (görögkatolikus) és külön írt (görög katolikus) formát. Ennek valószínűleg az az oka, hogy sokáig a külön írt változat volt a helyes, és ez élt (a római katolikus külön írt mintára) a köztudatban. Jelenleg már a hivatalos forma az egybeírt változat, ez a különböző intézménynevekben is megmutatkozik például Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat, Görögkatolikus Papnevelő Intézet, vagy Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport. 2 Az élenjárók alatt azokat a személyeket értem, akik: ■ gyakran járnak templomba, ■ segítenek a papnak a parókia körüli vagy mezei munkákban, ■ bizonyos alkalmakra pénzt gyűjtenek, ■ stációt vagy Lourdesi ájtatosságot végeznek, ■ részt vesznek az egyházközség által szervezett programokon (például zarándoklat vagy bál), ■ az ünnepek illetve a tételes vallás dogmái kapcsán is magasabb fokon informáltak a többieknél, • gyakran vagy alkalmanként felajánlásokkal járulnak hozzá az egyházközség jobb működéséhez (anyagiak [pénz vagy tárgy, pl. virág, miseruha, gyertyatartó stb.] és szolgálat [pl. takarítás vagy a pap felé mezei munkák]). 3 ELIADE, Mircea 1987. 60. 169
