Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
MUSKOVITS ANDREA ANNA: Présházak és pincék Buda-vidéken I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás
Muskovics Andrea Anna PRÉSHÁZAK ÉS PINCÉK BUDA-VIDÉKEN I. Elhelyezkedés, típusok, kialakulás A 18. század vége és a 20. század első fele között készült országleírások és vármegye-monográfiák jól mutatják, hogy egész Pest vármegyében jelentős volt a szőlőművelés. Ahogy FÉNYES Elek 1842-ben írta, pestmegyei szőlőhegyekben akar a' mennyiséget, akar a’ minémüséget tekintsük, nagy kincse fekszik hazánknak. Itt a’ bortermesztés mind a’ dombos vidéken, mind a’ rónaságon annyira közönségessé lett, hogy alig lehetne nehány helységet előszámlálni, melly szőlőműveléssel nem foglalatoskodnék; ‘s még naprul napra újabb erdőirtások tétetnek. Annak ellenére, hogy szinte az egész vármegye területén folyt szőlőművelés, eltérő súllyal volt jelen a gazdálkodás rendszerében az egyes tájakon, településeken. A források különösen is kiemelik Budát és annak környékét. A korábbi századok írott forrásaiban gyakran említett budai bor részben erről a területről származott. Ezt megfelelő körülmények közt kellett tárolni, aminek alapfeltételei voltak a jó klímájú pincék. A természeti viszonyok lehetővé tették, hogy a belterület szélén, a külső határban, esetleg a lakótelkeken tárolást és feldolgozást biztosító épületek alakuljanak ki. A 19. században virágzó borkultúrának a filoxéravész vetett véget, ezt követően a Budai borvidék soha többé nem nyerte vissza korábbi jelentőségét. A szőlőművelés azonban bizonyos szinten tovább folytatódott, így az épületek megőrizték elsődleges funkciójukat. Az általam vizsgált terület nagy részét érintő német kitelepítés nemcsak a művelési ág szerepében, hanem az épületekben, az eszközvilágban is jelentős károkat okozott: százával hordták el és alakították át az épületeket, tonnaszámra tüzelték el a használaton kívüli faeszközöket. A pusztulás nem egyformán érintette a településeket, a présházak és pincék elhelyezkedése, típusai nagyban meghatározták további sorsukat. Emiatt több településen, ha átalakított, hiányos formában is, de még napjainkban is megfigyelhető a présház- és pinceépítészet, a szinte teljes pusztulást elszenvedő településeken (Budakeszi, Budaörs) pedig elsősorban a fényképek és a korabeli leírások szolgálnak adatokkal. Jelen tanulmányban ezeknek az épületeknek az elhelyezkedésével, típusaival foglalkozom, valamint arra a kérdésre próbálok meg választ adni, hogy mikor alakulhattak ki a szőlőfeldolgozás és bortárolás ezen építményei. A legfontosabb építészeti és esztétikai jegyek tárgyalására, illetve a présházak és pincék gazdasági és egyéb funkcióira most nem térek ki, ezekkel a kérdésekkel egy következő írásomban foglalkozom. A vizsgált terület A néprajzi csoportok és kulturális tájak körülhatárolásának kérdésével gazdag irodalom foglalkozik: mind az elméleti, mind az egy-egy csoportot, tájat leíró művek hosszú sorát lehetne felsorolni. Ezek a feldolgozások azonban korántsem egységesen fedik le a Kárpát-medence területét. A szélesebb körű néprajzi vizsgálatok például Buda környékét is elkerülték, ebből adódóan nem történhetett meg a terület pontosabb körülhatárolása, amit leginkább az mutat, hogy az első ilyen széleskörű összegző munkában ez a vidék besorolásra sem került,1 2 az újabb összefoglalók pedig nem egységes képet mutatnak a vizsgált terület besorolása kapcsán.3 Ezt támasztja alá az a néhány kutatás is, amelyet a területen végeztek. Ezek azért sem mutatnak egységes képet, mert vagy etnikum, vagy egy adott téma alapján történt a körülhatárolás, amelyek alapján azonban nem lehet meghúzni egy néprajzi csoport vagy kulturális táj határait.4 Mindezek miatt kutatásom helyszínéül nem egy néprajzilag körülhatárolt területet választottam, hanem egy adott kulturális jegy, a szőlő-borkultúra azonossága alapján próbáltam meg a vizsgált térség határát megállapítani. Ebben ANDRÁSFALVY Bertalan kutatásai szolgáltak alapul. Buda környékén a legintenzívebb gyűjtések az 1950- es években zajlottak a Pátyi Munkaközösségben dolgozó néprajz szakos egyetemi hallgatóknak köszönhetően, de közülük csak ANDRÁSFALVY Bertalan végzett szélesebb körű vizsgálatokat. O elsősorban a szőlő-borkultúra területén tett vizsgálatai során kutatta a települések kapcsolatrendszerét. A legjelentősebb kutatásokat Óbudán, Etyeken és Pátyon végezte, de az adattári gyűjtések és a 1 FÉNYES Elek 1842. 140. 2 KOSA László-FILEP Antal 1975. 3 Példaként lásd: BORSOS Balázs 2011. 159-161.; MOHAY Tamás-PALÁDI KOVÁCS Attila 2011.536-538. 4 Buda-vidék határát először SCHAMS Ferenc húzta meg a szőlőművelés azonossága alapján. Szerinte Buda-vidék a Szentendrétől Promontorig és Tétényig tartó domb- és hegyvidék, de az ettől távolabbi települések is, egészen Pátyig, Tökig bezárólag, budai néven árusították boraikat. SCHAMS, Franz 1833. 15. Bár szintén egy adott témát kutatott, de vizsgálati területét az etnikumok alapján jelölte ki SZ. TÓTH Judit, aki a német nemzetiségű falvak viseletével foglalkozott. SZ. TÓTH Judit 2004. 101
