Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
KEMECSI LAJOS: A Felföldi mezőváros tájegység a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
re épültek borházzal, pincével esetleg műhellyel. A mezővárosi lakóházak egyik típusa a felső szinten szoba - konyha beosztású (középkemencés konyhai tüzelővel és táblás kályhás szobával), alatta udvarról vagy utcáról nyíló gerendamennyezetes műhellyel és raktárral. Ilyenek a tájegységben felépített tállyai és tokaji épületek, "lokaj- Hegyalján és Mátraiján is gyakoriak az olyan hosszú házzá formálódott porták, melyek magja utcai oldalról alápincézett lakórész. Ilyen az eredeti helyén, Erdőbényén álló épület, melyhez az 1770 körül épült alapegységhez az 1800-as évek elején kétszintes szárnyat toldottak: az alsó szinten kocsma, műhely, vagy bolt szerepű helyiséget, fölé kamrát. 1850 körül tovább bővült a ház, istállóval, borházzal és színnel.5 A mezővárosi szalagtelkek teljes hosszában történő beépítését példázza a mádi kereskedőház bontott épületének újraépítése a Múzeumban. Az udvari oldali alápincézéssel a 18. század második felében épült első traktus (csehsüvegboltozatos szoba, és konyha/pitvar, gerendamennyezetes hátsó szoba) 1850 körül egészült ki utcai bejáratú szatócsbolttal és a hátsó traktussal. A másik épülettípus felső szintjén szoba - konyha - kamra - szín található. Az alsó boltozott borház az utcáról nyílik, de van belső, lépcsős lejárata a konyhából is. A borházból pincetorkon keresztül lehet lejutni a vájt pincébe. Ezt a helyi elnevezésben tévesen „huszita háznak” emlegetett típust a hejcei épület képviseli a tájegységben. A harmadik típusba a szoba - konyha - kamra beosztású, az udvarról a kamra alól nyíló bejárattal alápincézett épületek tartoznak melyek közül a gyöngyösi házakat építették fel. Az iparosház U-alaprajzú épülete két közre nyílt, a telek átjárható volt, így építették fel a tájegységben is. Ez a fő alaprajzi változat alakult egyes esetekben két, három lakóegységes L, vagy U-alaprajzú épületekké.6 Ennek egyik lehetősége volt a telek utcai homlokzatának beépítése, kamra építésével, melyet a kapualjból pincéztek alá. A gyöngyösi polgárház ebbe a típusba tartozik, és a múzeumban a 18. századi formát 1860 körül kiegészítő három lakóegységgé bővülő épületté alakult.7 Külön típust alkotnak az udvari, külső pincés lakóházak. Ez a változat elsősorban a zselléreknél volt általános, akik nem tudták egyszerre megépíteni pincés házukat, s csak utólag készíthettek kisebb boltozott lyukpincét a telekre. Ilyen a tájegységben újra felépített eredetileg a 19. század elején épült Mádon bontott kapásház, melynek szoba - konyha - szoba - kamra beosztású lakóépületének udvarán csak 1870 után létesült pince.8 A múzeumi állandó kiállítás az építészet-, gazdaság-, társadalom- és ipartörténeti emlékeket a különböző életmódok és életformák együttesében mutatja be. A jellegzetes épületekben berendezendő állandó kiállítások igazolják a régió településein élők polgári öntudatát és igényességét, valamint a falusitól eltérő tárgyi felszereltségét. A tájegység tervezésekor a különböző a régióra jel5 KECSKÉS Péter 1989. 245. 6 KEMECSI Lajos 2008. 62. 7 KECSKÉS Péter 1989. 205. 8 KECSKÉS Péter 1989. 260. lemző építészeti típusokat kellett meghatározni. A kiválasztott házaknak a megjeleníteni tervezett települések lakosságának jellemző vagyoni, felekezeti, társadalmi és etnikai összetételét is hitelesen kell reprezentálniuk. A Múzeumban a többi tájegységben megvalósuló építményt is figyelembe kell venni a megfelelő műhelyek, szakrális és közösségi építmények meghatározásakor, hiszen ezeket értelmetlen ismétlődve szerepeltetni. Építési - kivitelezési tapasztalatok A Felvidéki mezőváros tájegység - múzeumi belső kódjaként II. tájegység - felépítésére először 1972-74 között gondoltak, amikor a VATI által el is készültek az első kiviteli tervek, sőt egyfajta durva, nagyolt tereprendezés is megtörtént. Sajnos a pénzügyi feltételek végül is nem tették megvalósíthatóvá ezt a tervet. A tájegység megvalósítása 2003 őszéig csak a távoli jövőben tűnt reálisnak. A Felvidéki mezőváros tájegység felelőse, s az előkészítő munkálatok leghosszabb ideig tartó gondozója KECSKÉS Péter volt. A Múzeum vezetése a szoros megvalósítási határidő miatt - KECSKÉS Péter nyugdíjba vonulása után - alapos helyzetfelmérés eredményeként úgy döntött, hogy a korábbi hagyományos tájegységépítési rendszer helyett egy hatékonyabb megoldással él. A tájegység épületeit a muzeológiai osztály munkatársai között épületfelelősi megbízással szétosztva, a muzeológiai megvalósítás koordinálását az osztály vezetőjének és a főigazgatónak a hatáskörébe utalta. Ennek a részben kényszer szülte megoldásnak az előnyei gyorsan nyilvánvalóak lettek. Ennek megfelelően CSERI Miklós főigazgató és KEMECSI Lajos tájegységfelelős, muzeológiai osztályvezető (Hejce, kültéri építmények) irányításával BALASSA M. Iván (Tokaj, Tállya), BATÁRI Zsuzsa (tállyai csizmadia műhely), BÍRÓ Friderika (Gyöngyös 2 épület), SABJÁN Tibor (Mád 2 épület), SÁRI Zsolt (Erdőbénye, mádi dézsmaház) néprajzos muzeológus kollégák vették át az egyes építmények (zárójelben a Zm4. 3. kép. Mádi kereskedőház berendezési tervének részlete (SABJÁN Tibor rajza) 49
