Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
SÁSI JÁNOS: A nagykorpádi lakóház a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményben
ha, disznóól, istállóspajta és krumpliverem foglalt helyet. A telek dél-nyugati sarkában veteményes kert, a déli telekhatáron a I I 3-as telek tulajdonosaival közös használatú gémeskút volt. (A telekelrendezésben nem történt jelentősebb változás az 1967. évi állapotokhoz képest.) Maga a lakóház jellegzetes példája Belső-Somogy favázas építkezésének: tölgyfa talpakon álló szöglábakkal, hossz-tengellyel párhuzamos mestergerendákkal, dupla koszorúgerendák közé fogott födémgerendákkal, sárborítású hasított tölgyfapalló (konyha), illetve fűrészelt fenyődeszka (pitvar, szobák) mennyezettel épült pitvar - első szoba - konyha - hátsó szoba beosztással. Falazata fehérre meszelt, sűrű karóra rakott polyvás sárból készült, tetőszerkezete csüngő szarufás, torokgerendás, az utcafronton csonkakontyos, hátul teljesen kontyolt kévézett zsúpfedésű. A térségben nem volt általános és ezért építészeti értékét növelte, hogy utcai oromfala deszkaborítás helyett fehérre meszelt sártapasztású volt. Pitvara a déli homlokzat teljes hosszában végighúzódik, oszlopai faragással díszítettek, utca felőli, a többinél díszesebb fa- ragású sarokoszlopát pedig - a koszorúgerenda alatt - íves kiképzésű faelem köti össze az épület sarkával. A szerkezeti faelemek megjelölését követően 1978. június 10-11 -én került sor az akkor már lakatlan épület elbontására. (E munkákat - később az újraépítést is - a kaposvári cukorgyár ácsbrigádja végezte.) A gyűjteményben ugyanazon hónapban elkészült az alapozásként szolgáló duplán vasalt betontálca. (Megjegyzem, hogy a gyűjtemény talajviszonyai miatt a nagyobb terhet jelentő épületeknél minden esetben ezt az alapozási módot alkalmaztuk. Kisebb építményeknél (pl. disznóól) sávalap építését láttuk célszerűnek, ami általában szárazon rakott téglából készült.) A bontásánál jelen volt KNÉZY Judit néprajzos és a valamikori tulajdonos egyik lánya, Soós Julianna (Skrub- lics Béláné) is, aki nagyon értékes információkkal szolgált a számunkra. Elmondása szerint az első szobában barna, a hátsó szobában pedig zöld mázas, konyhából fűthető szemeskályha állt. Az egykori füstöskonyha közepén téglából épített, 5 darab kenyér és egy pompos befogadására alkalmas hasábkemence, a közfalak hosszában sárpadka (tüzelő), az első szoba felőli belső sarokban pedig padkán álló katlan is volt. A kemence és a katlan a hátsó faltól körülbelül 15 cm-rel előrébb állt. (Ezeket a tüzelő- berendezéseket az 1950-es évek elején bontották el.)5 Bontás közben derült ki, hogy az oromfal karóit - ellentétben a falazattal - vízszintes vesszőfonással is ellátták és arra került a sározás. A padlásfeljárónak csak a 2. kép. A lakóház udvari nézete (SÁSI János felvétele, 2014) S Bontási tervdokumentáció műszaki leírása. 7-9. 1979. 290
