Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
VASS ERIKA: Az Erdély épületegyüttes kapcsán végzett kutatás 2014. évi eredményei
Vass Erika AZ ERDÉLY ÉPÜLETEGYÜTTES KAPCSÁN VÉGZETT KUTATÁS 2014. ÉVI EREDMÉNYEI Előzmények A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1967-es alapítása óta nyolc tájegységbe sűrítve 312 áttelepített és hitelesen berendezett épülettel az ún. trianoni Magyarország egyes tájainak népi építészetét, lakáskultúráját, életmódját és gazdálkodását mutatja be. Mind a néprajzi szakma, mind a látogatóközönség folyamatosan visszatérő igénye, hogy a Skanzen mutassa be a határainkon túl élő magyarság hagyományos népi kultúráját is saját speciális eszközeivel. I 998 óta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjtőkörének kiszélesítésével már a teljes magyar nyelvterületen folytathat kutatásokat, így kerülhetett az Erdély épületegyüttes a Múzeum kutatási és telepítési tervébe. A Skanzen Erdély tájegysége a jelenlegi tervek szerint 12 hektáron valósulhat meg. A legjellegzetesebb kistáji egységeket (pl. Kalotaszeg, Gyimes, Szilágyság, Moldva, Mezőség) 20 portába sűrítve, áttelepítéssel, illetve rekonstrukcióval kívánjuk megvalósítani. A hagyományos enteriőrök mellett műhelyekkel (pl. bútorfestő asztalos, szalmakalapos) és termes, interaktív kiállításokkal (pl. Erdély története) bővítjük a tájegységet. A tájegység több házában megjelenik a magyar-román (pl. Hunyad) és a magyar-szász (pl. Homoródalmás) interetnikus kapcsolat, továbbá egy mezőségi román és egy dél-erdélyi szász porta is reprezentálja Erdély etnikai sokszínűségét. Erdélyt a vallási türelem földjeként is szoktuk emlegetni, a kiállítás a felekezeti együttélésre is reflektálni fog. 2006-ban BÚZÁS Miklós főépítésszel az alapkutatásokat elvégeztük, és elkészítettük az előzetes telepítési tervet. A tervkészítés során az egyes vidékek népi építészeti adottságain túl figyelembe vettük a bemutatandó értékeket, mesterségeket is. A vizsgálat eredményét táblázatban rögzítettük, mely táblázat gócpontjai alapján igyekeztünk minden tevékenységet a lehető legjellemzőbb helyen bemutatni.1 Az MTA, az OTKA1 2 és a Nemzeti Kulturális Alap folyamatosan támogatja e program megvalósulását,3 a tőlük kapott kutatási, szerzeményezési összegek segítségével folyt az elmúlt évek során a munka. Sőt 5 épületet (csíkszentsimoni lakóház,4 homoródalmási lakóház,5 lozsádi lakóház, rákosdi csűr,6 szilágyerkedi lakóház) már át is hoztunk Szentendrére. Munkánkat a Kriza János Néprajzi Társaság és az erdélyi magyar vezetésű múzeumok (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Maros- vásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely) is támogatják. Az egyéni kutatásokba a Múzeum munkatársain kívül helyi muzeológusokat, a vidéket ismerő kutatókat is bevonunk. Emellett egyetemi hallgatók részvételével minden évben rendezünk felmérőtábort, melynek keretében egy hét alatt 15 porta építészeti felmérésére kerül sor, amit néprajzi kutatásokkal (ház- és családtörténet, a település jellegzetes szokásai) egészítünk ki (2007: Homoródalmás, Hunyad megye, 2008: unitárius templomok, Hétfalu, 2009: Háromszék, 2010: Mezőség, 2011: Gyimes, 2012: Háromszék, 2013: Küküllő mente, 2014: Moldva). 2006 óta a koncepció a bemutatás ideje és a bemutatandó területek tekintetében módosult. 2006-ban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum addig alkalmazott gyakorlatához igazodva az épületek építése szempontjából a 18-20. század első fele volt mérvadó, a szituációk szempontjából pedig többnyire az 1880-1930-as évek, néhány esetben az 1950-es évek. Az elmúlt években a bemutatási időt egészen napjainkig tágítottuk, ezáltal is hangsúlyozva az erdélyi emberek életének, gondjainak, ünnepeinek személyes jellegét, az egyéni életutakon keresztüli bemutatást.7 2006-ban a koncepciónkat meghallgató tudományos tanács a szászok és románok múzeumi bemutatására tett javaslatunkat kevéssé támogatta, csak a kölcsönhatások, interetnikus kapcsolatok bemutatását tartotta szükségesnek. Ám a terepmunkák során meggyő1 VASS Erika - BÚZÁS Miklós 2007. 227-266. 2 2008-2012: K72428 sz. Erdély néprajzi képe a 19-20- században, 2012-2016: KI05556 sz. Tradíció és modernizáció. Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez. 3 Jelen tanulmány a K105556 sz. (Tradíció és modernizáció. Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez) OTKA kutatás, illetve az NKA49I 1/00101 sz. (Örökségmentő, értékmentő munka megvalósítására a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyüttesének előkészítésére) pályázat keretében íródott. 4 BERÉNYI Marianna - BÚZÁS Miklós 2002. 221 -232. 5 BÚZÁS Miklós-VASS Erika 20II. 21-52. 6 BÚZÁS Miklós - VASS Erika 2010. 579-588. 7 Ez a trend az intézmény korábban megvalósuló tájegységében is tetten érhető: a 2010-ben megnyitott Észak-magyarországi falu tájegységben a kiállítási időmetszetek jelen felé tolásának legfőbb oka az volt, hogy néprajzi interjúkat minél nagyobb mértékben lehessen felhasználni, a személyes történeteket minél nagyobb arányban lehessen alkalmazni. A témáról bővebben: NAGYNÉ BATÁRI Zsuzsanna 2014. 123
