Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
VASS ERIKA: Az Erdély épületegyüttes kapcsán végzett kutatás 2014. évi eredményei
ződtünk arról, hogy ha csak egy-egy épülettel is, de szükség van a román, illetve szász kultúra bemutatására a teljesebb néprajzi kép kialakítása céljából. Emellett három épülettel gazdagodott az épületegyüttes: az Alföld és Erdély közti átmeneti kultúrát képviselő Fekete-Körös- völgyi Köröstárkány, a háromszéki Zabola középparaszti portája és Szék került a koncepcióba. A gyűjteménygyarapítást 2007-ben szinte a semmiből kezdtük. A szabadtéri muzeológia egyik fontos eleme, hogy nemcsak a módos réteg esztétikailag kimagasló tárgyait keressük, hanem a mindennapok eszközeire is koncentrálunk. A parttalanság elkerülése végett a telepítési koncepció épületeire fókuszálunk. A tárgy- és épületvásárlást ezen korai időszakban elsődlegesen a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé. Az elmúlt években sokszor találtunk olyan tárgyakat, épületeket, melyek érdemesek lettek volna a múzeumi bemutatásra, azonban pénz hiányában ezekről le kellett mondanunk. Ebből is adódik, hogy nemcsak az általunk tervezett bemutatási idő határozza meg a tárgyvásárlást, hanem fordítva: amikor az anyagiak lehetővé teszik a vásárlást, az akkori tárgygyűjtési lehetőségek határozzák meg a terveinket. 2007-2008-ban még számos festett bútort sikerült Homoródalmáson megvásárolnom, ami tapasztalatom szerint 2014-ben már nem lett volna lehetséges. A Nemzeti Kulturális Alap 2014. évi támogatása Az N KA 491 1/00101 sz. (Örökségmentő, értékmentő munka megvalósítására a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyüttesének előkészítésére), miniszteri keret által nyújtott nagyvonalú támogatásnak köszönhetően az eddigi munka nagy léptekkel felgyorsult. A projekt megvalósulása azért is fontos, mert a nagyfokú modernizáció következtében a hagyományos épület- és tárgyállomány rohamosan eltűnik, ami azonnali értékmentést tesz szükségessé. Erdélyt sokszor skanzenként emlegetik, de az elmúlt két évtized modernizációs folyamatai miatt ez a sztereotípia már nem helytálló. Az 1990-es évekkel kezdődően elsősorban a külföldi vendégmunkából visszaáramló pénzek révén indult meg egy nagyerejű modernizáció, ami az Európai Unióhoz való csatlakozás óta még intenzívebbé vált. A mezőgazdaságból élők életszínvonala a földalapú támogatások révén emelkedett. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy a régi életmód tárgyait tömegesen kidobták, eltüzelték vagy eladták a falvakat járó kereskedőknek. A régi házak helyébe pedig új emeletes házak épülnek, teljesen mellőzve a táji sajátosságokat, örökséget. Éppen ezért is volt lényeges, hogy a Múzeum gyűjteménye az idén ilyen gazdag anyaggal gyarapodhatott. A munka első szakaszában, 201 3 novembere és 2014 januárja között felvettük a kapcsolatot a korábban kiválasztott házak tulajdonosaival. Amennyiben elálltak az eladástól (például a mezőségi Noszolyon a 2010. évi terepmunka óta vártunk egy ház eladására), új épületet kerestünk. Ebben sok segítséget kaptunk a helybeli ismerőseinktől. így például a csíkmenasági Károly Veronika tanítónő segítségével a helybeli pap egy vasárnapi mise végén hirdette ki, hogy eladó csűrt keresünk. Négyfaluban a lakosság jelentős része nem tud magyarul, ezért Ifj. Magdó János kísért el engem házat keresni. Ezt követően kötöttük meg a vásárlási szerződéseket, a bontási engedély beszerzése a tulajdonost terhelte. Új épületek esetében építészeti felmérésre is sort kerítettünk a bontás előtt. A muzeológusok feladata volt a tárgyak vásárlása. Először a megvásárolt portán lévő tárgyakat vettük szemügyre, következő lépésként a családtörténet és a bemutatási koncepció alapján az adott faluban, majd a környező falvakban, mikrorégióban vásároltunk tárgyakat. A tárgygyűjtés nagyon időigényes feladat, de nagy előnye, hogy általa megismerhetjük a családi hátteret, a tárgy történetét. A vásárláskor nemcsak a berendezéshez szükséges műtárgyakra koncentráltunk, hanem demonstrációs tárgyakat is vásároltunk, melyek a kiállításokba tervezett interaktív játékok elemei lesznek. A tárgyvásárlás során interneten, erdélyi hirdető oldalakon is kerestünk tárgyakat, és egy alkalommal ennek köszönhetően sikerült egy kúriából származó bútoregyüttest megvásárolnunk. 2013 októberében CSONKA- TAKÁCS Eszterrel és FILKÓ Veronikával a feketetói vásárban is kerestünk tárgyakat, de napjainkra a vásár átalakult, a régiségkereskedők egyre kisebb területre húzódnak vissza, és helyüket főleg használt ruha és cipő árusok foglalják el. A vásárlások, alkudozások során ügyelnünk kellett a forint, lej és euro árfolyamok váltására is, ráadásul az idős erdélyi emberek még régi lejben számolnak, ami még nagyobb figyelmet igényelt a részünkről (I RON = 10.000 régi lej). I. kép. A feketetói vásár részlete, használt ruha árusítása (VASS Erika felvétele, 2013) A tárgyvásárlást követően a muzeológusok elkészítették a kiviteli engedély megszerzéséhez szükséges dokumentumokat (minden tárgyról fotó, méretekre vonatkozó adatok, leírás), az engedélyek megszerzése után pedig sor került a tárgyak Múzeumba szállítására. A Múzeumban az erre a célra kialakított raktárban kaptak he124
