Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
BATÁRI ZSUZSANNA: Az észak-magyarországi falu tájegység története
A tájegység bemutatási céljai Alapvető cél a régió építészeti jellegzetességeinek felmutatása: a faépítkezés, az ezt felváltó favázas építkezés, a földfalak közül leginkább a vályogfal, illetve a kőépítkezés megjelenítése a területre jellemző településformába rendezve. Az 1986-os koncepcióban a keresztfejes boronafal, a talpas-vázas, zsilipéit deszkakitöltéssel készült fal, a kőfal és a kővel vegyes vályogfal egyaránt megjelent. Ezt a sort munkánk 2004-es kezdetén igyekeztük tovább bővíteni, hogy a talpas-vázas szerkezetű, de sövényfalas, alápincézett épület, illetve a kőépítkezés kiegészítéseként a tufába vájt barlanglakás is megjelenjen. 6 7 A kőépítkezésen belül lényeges volt az erdőhorváti, Kassai úti kőépület helyett egy kőművesközpont tevékenységének reprezentálása is, ezért került sor a perkupái 6 8 épület kiválasztására. ROMÁN Árpáddal közösen az akkor még hiányzó kisnemesi épületet téglafallal 6'' terveztük bemutatni. További nyereség volt az imolai istállóépület, amelyet azért is választottunk ki, mert ezzel lehetőség nyílt az égetett és vályogtéglával falazott favázas szerkezet bemutatására is. A legáltalánosabb tetőszerkezet a szarufás, a kisnemesi épület kivételével, amely széklábas tetőszerkezetű. Az épületek többsége azért szarufás-torokgerendás, mert Észak-Magyarország a szarufás építkezés három legjelentősebb elterjedési területei közül az egyik. Az ágasfás-szelemenes tető a múzeumi bemutatás korában már nem volt jellemző. 7 0 A tetőfedés hagyományos anyaga Észak-Magyarországon a zsúp, a zsúpfedés több módozatát, így a felvert zsúpfedést, a kévés és ezen belül a lépcsős zsúpfedést egyaránt bemutatjuk. 7 1 A poltári cserépfedést, a nádfedést szintén reprezentálják az épületek, az amerikás magyarokra jellemző bádogfedéses lakóházat, amelynek kialakítása az 1920-as évekig volt jellemző, viszont nem tudtuk egy épület segítségével sem felidézni (a többi kritérium fontosabb volt: például falszerkezet, és nem sikerült olyan épületet találni, amely minden kívánalomnak megfelel), illetve a Bükk-hegység egyes elszigetelt térségeiben dokumentált palafedést sem. 7 2 Alaprajzi szempontból az egy traktusos, központi bejáratú épületek dominálnak, ettől egyedül a kisnemesi lakóház tér el, amely másfél traktusos. Társadalmi szempontból a szegény- és középparaszti rétegek mellett a kisnemesi utódok életformájának bemutatása volt a kiindulási pont. Ezen a vonalon továbblépve vált fontossá a régióhoz szorosan köthető, az Alföldön és Dunántúlon mezőgazdasági idénymunkát vállaló summásság 7 3 életének bemutatása, a cselédsors reprezentációja (ez természetesen épület-kiválasztást is vont maga után), illetve az észak-magyarországi területen megjelenő vándoriparosok (drótos tót, teknővájó cigány) életére való utalás is - ennek egyik megnyilvánulása épület formájában a teknővájó cigány tervezett kunyhója. A lakosság termékeit: a gömöri cserépedényeket, az ácsolt ládákat, a hátikosarakat vagy a fából faragott kisebb tárgyakat leginkább az Alföldre vitte eladni, ahol ezeknek a használati eszközöknek az előállításához nem volt elég alapanyag. Az itt élő népesség kiválóan hasznosította a természetföldrajzi környezet nyújtotta lehetőségeket. Azok, akiket a falu szűkebb határa nem tudott eltartani, munkamigrációra kényszerültek, ennek több formáját is megelevenítjük. A táj legnagyobb néprajzi csoportját a palócok alkották, és több nemzetiség is élt ezen a vidéken: németek, ruszinok és szlovákok. A tájegységben található egy épület a ruszinok és szlovákok lakta Filkeházáról: a keresztfejes boronafalú lakóház a környező magyar falvak épületeitől nem különbözik, így a nemzetiségek életmódját görög katolikus vallásuknak köszönhetően sajátos népszokásaik segítségével elevenítjük fel. Észak-Magyarország vallási szempontból hasonlóan sokszínű: a már említett római katolikus többségen kívül reformátusok és görög katolikusok egyaránt megtalálhatók a térségben. Ezt a képet reprezentálja a tájegység is szakrális objektumokkal és az enteriőrök szakrális elemeivel. A tájegység szakrális elemei A szakrális kisemlékek (út menti keresztek, szobrok, kápolnák, képoszlopok, oszlopokra vagy fákra erősített szentképek) a népi vallásgyakorlat és hit tárgyiasult formái, az ember környezetéhez szervesen tartozó, esztétikai és gyakorlati funkcióval bíró elemek, amelyek az ünnepnapok és hétköznapok menetét meghatározva töltöttek be lényeges szerepet a falu társadalmának életében. 7 4 Az ország területén más és más formában, megjelenéssel tanulmányozhatók, regionális specifikumok jellemzik őket attól függően, hogy milyen volt az állíttató közösség felekezeti-etnikai szempontból, illetve társadalmi-gazdasági háttértényezőket figyelembe véve; 75 milyen célra és kik emelték őket, mi volt a kor divatja és milyen természeti környezet által meghatározott alapanyagok álltak rendelkezésre az adott régióban. Ennek 67. Ezekről részletesen Id. a barlanglakások bemutatásáról szóló bekezdést. 68. Vö. VAS Tibor-FÜLÖP Gyula 1976.; VAS Tibor 1978.; EGYED Henriette-CSELLÓS Krisztina-TÓTH Zsuzsanna 1987.; NAGY MOLNÁR Miklós 1980.; BODGÁL Ferenc 1966b.; H. SZABÓ Béla-VIGA Gyula 1975-1976.; FILEP Antal 1965a. és 1965b.; NAGY JÓZSEF András 1984.; DOBOSY László 1979.; GUZSIK Tamás-VAS Tibor 1976.; MOLNÁR Balázs 1960a. és 1960b„ SZABÓ Gyöngyi 1987.; A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattárában lévő felmérések: BALASSA M. Iván 1971-1973.; GAJDOS István 1974a., 1974b., 1974c.; FÜLÖP GYULA-VAS TIBOR 1976.; GLÓZER László 1981a., 1981b., 1981c.; FÜZES Endre 1966.; VARGHA László 1955.; KOLESZÁR Krisztián-É. KOVÁCS Judit-LAKI-LUKÁCS László 2004. 8-9.; SZABADFALVI József-CSERI Miklós 1992a. 20-23. 69. CSERI Miklós 1989. 272. 70. A 18. századig volt Észak-Magyarországon elterjedt a szelemenes tető, ezután terjedt el a szarufás-torokgerendás tetőszerkezet. CSERI Miklós 1997. 126. 128. 71. CSERI Miklós 1997. 135-136. 72. CSERI Miklós 1997. 138. 73. CS. SCHWALM Edit 1987. 277-303. 74. Dita NOCIAROVA 2009. 117. 75. Dita NOCIAROVA 2009. 119. 17
