Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
PAPP ÁRPÁD: Terek és utcák „miénkittatér" funkciója
Emlékmű Mellszobor Emléksír Emlékjel Emléktábla Szakrális emkékmű Szökőkút Iparművészeti sz. Szabadtéri szobor Összesen Szabadka környéke 11 (18%) 11 (18%) 2(3%) 5 (8%) 14 (22%) 4(6%) 6 (10%) 3 (5%) 6 (10%) 62 (100%) Szabadka városa 9 (13%) 10 (14%) 5(7%) 11(16%) 16 (23%) 5(7%) 6 (8%) 7 (10%) 69 (100%) Összesen 20( 15%) 21 (16%) 7 (5%) 16 (12%) 30 (23%) 9 (7%) 12 (9%) 3 (2%) 13 (10%) 129 (100%) A központ képzelt kiterjedése Szabadka nem büszkélkedhet könyvtárnyi, fiai által magáról írott könyvvel. A kisszámú városmorfológiai összefoglalás időrendi végpontjának tekinthető munka 21 megjelenése óta harminchat év telt el. Célja „...a város mai térbeli szerkezetének és morfológiai sajátosságainak értelmező, okfejtő elemzése és magyarázó-leíró bemutatása." 2 2 volt. A szerző szerint a középkori mezőváros és a törökkori palánkváros területe lesz a majdani központ, „az újabb kori Szabadka alaprajzi fejlődése e körül a kristályosodási pont körül indult meg." 2 3 A kristályosodási pont körüli amorf terjedés és városfejlődés korszakhatárait 1900-ban, 1944-ben és a könyv megírásának évében határozta meg a szerző. Ami a város funkcionális területi egységeit illeti, Györe első és második lakóhelyövet, illetve munkahely jellegű területeket különít el, a központ kiemelt „szimbolikus" funkcióját nem láttatja, 24 de „Szabadka alaprajzi szövetében három fő szerkezeti elem" meghatározását végzi el: a „kristályosodási mag (a hajdani mezőváros, a későbbi palánk), a városmag térségében sugarasan összefutó távolsági és helyi utak hálózata, végül az utak közötti teret kitöltő utcahálózat. 2 5 Amint az utcanévadási beszámolónkból is egyértelműen kisejlik, a hatalmi struktúra is az útvonalakat és azok csomópontját tekintette a szimbolikus kommunikáció szempontjából legfontosabb eszköznek, ezért a „nagy" utcák és utak, valamint a városközpont a mögöttük meghúzódó utcákhoz képest kiemelten fontosnak számítottak. A továbbiakban ezek névváltozásaival foglalkozunk csupán. A utca- és térelnevezések, illetve a szobrok történetének és sorsának összefoglalása után néhány kérdést tehetünk fel: hol húzódik a szabadkai központ határa, mitől tekinthető az azon belül fekvő rész központnak, hogyan erősíthető/gyengíthető, és milyen gyakorlata volt ennek a vizsgált időszakban, van-e szimbolikus jelentésű városközpont, továbbá helytálló-e a korszakolásunk és miből gondoljuk, hogy az a város, amit mi ismerünk. Az első két kérdésre adandó válasz felettébb egyszerű lehetne: addig, amíg a városlakók - akik a „központon" kívül laknak - azt központként definiálják (mert oda a lakóhelyen nem található funkciók miatt elmennek), ahova fel kell öltözni, nem illik papucsban menni stb., tehát mindenképpen mint a mindennapi (privát) lakóhely funkcióitól elkülönülő más funkciók hordozója jelenik meg. A másik adódó értelmezés szerint a központ ott van, ahol az nekünk ideológiai szempontból fontos, tehát az általunk uralt és általunk többes tartalommal felruházott teret tekintjük városközpontnak. A két mentális tér közötti különbség időről időre változik: míg a „korabeli" város kialakulására a kereskedelmi és közigazgatási funkciók és intézmények hatottak, addig a 20. század második évtizedétől kezdődően tapasztalható megtorpanás eredményeként a város lakosszágszáma nem nőtt, éppen ezért a száz éve is működő adminisztrációs apparátus a mai napig elégségesnek bizonyult, a város kiterjedése az alvóvárosokhoz hasonlatos lakónegyedekkel és az iparosodó város funkcióját ellátó gyárnegyedekkel bővült. A „városközpont" - abban a dimenzióban, ahogy arról korábban már GYÖRE is értekezett - kiterjedése a régi maradt. A politikai erőtér fokozatos erősödése és hangsúlyossá válása következtében a második világháború után ért a maximumára a politikai értelemben fontosnak tartott város kiterjedése, és érte el a legszembeötlőbb különbséget a funkcionális központhoz képest. Az ezredfordulón tapasztalható visszakeresztelési tendencia ennek értelmében nem a város központját tágította ki, hanem a különbséget csökkentette a két központ-értelmezés között. Amennyiben a funkcionális és mentális/virtuális központ röviden érintett meghatározásai mellé az ideo5. kép. A szobrok (emlékművek) helyének diakron térszerkezete (ez a térkép és a hozzá kapcsolódó magyarázat) 21. GYÖRE Kornél 1976. 22. GYÖRE Kornél 1976.5. 23. GYÖRE Kornél 1976.6. 24. GYÖRE Kornél 1976. 178. 25. GYÖRE Kornél 1976. 121. 46
