Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
PAPP ÁRPÁD: Terek és utcák „miénkittatér" funkciója
mert a szabad királyi város státus mellett névadóként is szerepet vállalt." A Háború elesett hőseinek állítandó emlékmű előkészületei ugyan erre a szakaszra datálódnak, de felettébb tanulságos történetét - annak több rendszeren keresztül tartó kaméleon-sorsa okán külön tárgyaljuk majd. A két háború közötti időszak „Szabadkát az új államképződmény határán fekvő helyőrség-város szintjére süllyesztette." 1 8 Ekkor épül Jovan Nenad „cár" szobra (bővebben írunk róla). A második világháborúra eső időszakot szobordöntések és szobortervek készítése jellemezte. A 1944. október 10-ét követő időszak a korábbi gyakorlatot nem követte, ami az emlékművek, emlékjelek állításának ugrásszerű megnövekedését eredményezte. A főnixmadarak és az ideológia Mint ahogy az emlékművek állításának, úgy ledöntésüknek (átalakításuknak, felülcímkézésüknek) közösségi olvasata és értelmezése van, főképpen, ha ugyanazt az emlékjelet két merőben eltérő hatalmi struktúra használja saját céljaira. Az egyik ilyen példa az „A felszabadulásért és egyesülésért elesett hősök 1912-1918" szoboregyüttese. Az első világháború második évében megalakuló Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság 191 7-ben hozott határozata értelmében egy ügyes olasz hadifogoly kőfaragó készítette el a Jézus, a jó pásztor és a sebesült katona kompozícióját. A háború végeztével és az új országhatár megvonását követően „o Kegyelmes Jézus és a sebesült katona „történelmi átalakuláson" esik át. A kőfaragó munkához lát és a jól ismert, jellegzetes kapca rákerül a sebesült lábára. Az osztrák-magyar katonát így előléptetik szerb harcossá!". 19 Az 1925. május 31 -ei avatás alkalmával „... akadtak, akik a katona fölé hajló rigómezei lányt vélték látni benne, mások az Isten-embert, a jelenlevők mindegyike számára azonban - a kapcába bugyolált lábú osztrák-magyar katona - a sebesült szerb harcos volt. Egyesek azt nem vették észre, hogy a leánynak szakálla van..." 2 0 Az emlékmű a szövetségesek 1944-es szőnyegbombázása alatt rongálódott meg. Helyén benzinkutat építettek, majd eredeti helyétől száz méternyire 1993-ban, a Linder Béla által aláírt belgrádi békekötés 75. évfordulóján állítják fel újra. Megkoszorúzására évente november 13-án, a belgrádi béke napján kerül sor, ami egyben a szerb-francia csapatok 1918-as városba vonulásának napja is. A szobor lokális olvasatának ismeretében ez utóbbi esemény készteti a megemlékezőket koszorúzásra. A szoborállítás helye - a laktanyával szemben - jelzi azt a tendenciát, ami a két háború közt az utcák névadásában is tapasztalható: a korábbi tér mindenre kiterjedő átírása, újraértelemzése abban is megnyilvánult, hogy a korábbi emlékművek közvetlen közelébe (vagy éppen rájuk) épült az új rend legitimizációs eszköze. A szobor így nem csak a hatalomhoz kapcsolódó laktanya környékén nyer értelmet, -Szabadj fSlÉiMMm iw* WC*. A „ o v - „.. óry Szt, ííitotMáj ti Pattyiftí u!«a _ 2. kép. A Szentháromság-szobor elsődleges helyén, a Szent István téri piac előkelő helyén (1900 körül) de a korábbi Erzsébet-szobrot is „felülírja". Rövidebb életűnek bizonyult a korabeli Városi Kaszinó előtt 1899. március 5-én, a kaponyai csata ötvenéves évfordulóján felállított obeliszk. Történelmi tény, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc szabadkai eseményeinek sorában a szerb (szetwiánus) rablás megállítására szervezett ellenállás az akkori városi communitas egyetlen közös áldozathozatala volt, aminek emlékére a Bajmok felé vezető úton és magában a városban is emlékjelet állítottak: ez utóbbit a városi elit a Nemzeti Kaszinó elé, a Városháza közelében emeltette, így az ott szórakozók a történelmi múlt örököseivé avanzsálódtak. Az impériumváltás két változást eredményezett az obeliszken: tetejéről eltűnt a magyar államiság egyik szimbóluma (totemállata), a turul, illetve a felirat oly módon változott meg, hogy arra 1918. november I 3-a került a korábbi évszám helyett. Az új dátum elhelyezése a felülírás első lépése, hogy a következő lépésben az obeliszk a tér átalakításának essen áldozatául, hiszen egy újabb szoborról, Jovan Nenad (a fekete cár) szobráról készült felvételeken már nem látjuk. Jovan Nenad Crni (a fekete ember, fekete cár) a 16. századi Magyar Királyság Mohács utáni időszakának egyik kétes hírű alakja, aki rövid ténykedése alatt az interregnumot kihasználva magát cárnak neveztette, és Szabadka központtal „birodalmat" hozott létre. Nevét a feketecrn-éarni-cár olvasatából elferdített jelzőből kölcsönözte, amit a korabeli leírások alapján a fejétől a talpáig húzódó széles fekete csík nyomatékosított. Az ily módon stigmatizált (és kiválasztott) személy igen rövid ideig tartó uralkodása érvet szolgáltatott az 1919-es párizsi békekonferencián a néprajzi-történelmi szekció érveléséhez (is): a középkori Magyar Királyságtól független államiság előzményét és a diszkontinuitás nyilvánvaló tényét kötötték a rablóvezér alakjához. Nem véletlen hát, hogy lefejezésének (1527) négyszázadik évfordulója jó alkalmat I 7 Piatzán lakosai háláadotosságúl egy dombon emlékeztető oszlopot emeltek, néhai M. TERÉZIA Királynénak, e' sorokkal ékesítve: Augustae Mariae Theresiae. Justae. Clementi. Hungarorum Reginae. Cives Maria-Theresiopolitani. Communem Regiis Civitatibus Libertatem adepti, raraAugusti Nominis Communicatione donati, in perenne gratitudinis, & fidelitatis Monumentum Collem hunc adgesserunt MDCCLXXIX...."; VÁLYI A. 1796. 3/498. 18. DURÁNCI, Bela-PUÉUÉA, Gabriae Vera 2001. II. 19. DURÁNCI, Bela-PUÉUÉA. Gabriae Vera 2001. 76. 20. DURÁNCI, Bela-PUÉUÉA, Gabriae Vera 2001. 77. 44
