Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - TÓDOR ENIKŐ: Juhászat Homoródalmáson

16. kép. Sajtot hordó juhász (B. TÓDOR Enikő felvétele, 2003) A szajvánok környezete kaszáló volt, ott csak teleltek a juhok. Május elseje után mentek ki a kaszálókról a legelőkre, és ősszel sarjúcsinálás után szabadultak be a kaszálókra. Nyáron a juhok nem a szajvánokban éjszakáztak, hanem a legelőn épített esztenákban, akár csak a kollektív előtti időkben. A fejőedények régen fából készültek (még van, aki ma is azt használ) mert azt mondják, abban nem hűl olyan hamar ki a tej mint a műanyag és a fém edényekben. A tisztítását súrlókefével és forró vízzel végezték, utána kiszárították. A tejfeldolgozás a kollektív alatt is úgy történt, mint a korábbi időkben. „A gyapjú mennyisége egy juhon általában lehetött két kiló, de vót olyan es amelyikről több lejött. Osztán még úgy es vót, hogy a gazdaságéról még nem jött le két kiló se, elhullatták, gyengébbek vótak. Úgy ahogy mondjuk a gondozástól fúgg minden: a tej, a bárány, a gyapjú." (T. M.) A havasi legelőkön tartott juhokat ősszel, ahogy egy-egy nagyobb tarló felszabadult, oda hajtották. A tarlót kosarazták, hogy ganyézzák a földeket. Juhászat ma A jelenlegi legelőkön marha-, juh- és kecskelegeltetés folyik. A falu marha- és kecskeállománya naponta jár ki a 17. kép. Jól járnak a juhok (B. TODOR Enikő felvétele, 20

1 I) 240