Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - TÓDOR ENIKŐ: Juhászat Homoródalmáson
legelőkre, a juhok tavasztól őszig az esztenákon vannak. Homoródalmáson ma a szántó területek mérete összesen 100 ha, a többi föld kaszáló, erdő és legelő. Az 1400 lakos összes állatállománya 2000 juh, 100-150 kecske, 300 marha, 60 ló. 1990 után a tulajdonosok visszakapták a földjeiket és kollektivizált állatállományt. A faluban ma három juhász él, a 2000-es állományból 1200 darab juh az ő tulajdonuk Esztenáik vagy az általuk megvásárolt kaszálókon, vagy a közbirtokosságtól bérelt legelőkön vannak. A földművelés és az állattartás között nincs szerves kapcsolat. A juhászok ma nem alkalmilag társult gazdák, hanem főfoglalkozású vállalkozók. Kétezerig több alkalommal is román pásztorok vállaltak juhászatot, bérért és saját juhaiknak legelőért. Az elmúlt években a nyugati munkavállalás lehetőségének elterjedésével ez a gyakorlat megszűnt. A kisebb juhos gazdák juhait ma a falu három juhásza vállalja el, sőt a szomszédos falvak juhászaihoz is kerülnek állatok. A juhászok a szágákat (pakulár, monyotor) megállapodott bérért alkalmazzák tavasztól őszig. Egy fejőpakulár 1000 leit kap havonta, a meddü pakulár, aki nem fej, és a monyotor 800-at a teljes ellátáson kívül. Ezért éjjel-nappal szolgálatban vannak. A gazdákkal kialkudott juhbér egy juhra egész szezonra 6 kiló sajtot és I kiló ordát adnak a bácsok a gazdának. A gazda 20 lei bért fizet juhonként az őrizésért és addig őrzi őket, amíg a hó le nem esik. Az esztena költöztetésben ugyanúgy a gazdák segítenek, mint a kollektív előtt. Kirovás nincs, a juhász egyoldalúan értesíti a gazdát, ha a juha elmeddül, vagy kevesebb tejet ad a kelleténél. Akinek több állata legel, mint amennyi legelőjoga van, a közbirtokosságnak fűbért fizet. A falutól távoli területeket nem kaszálják, mivel a kollektívbeli szántók nagyrészt kaszálóvá váltak. A sajtot, túrót közeli piacokon adják el (néhány tíz kilométeren belül) ami nem kel el, hűtőládákból értékesítik télen. A bárányokat az utóbbi években néhány felvásárló szállítja Olaszországba, Görögországba, Törökországba. A gyapjú szinte értékesíthetetlen, a báránybőrök is értéken alul cserélnek gazdát. Egy juhot 3 lejért nyírnak, de a felvásárló nem fizet annyit a gyapjúért További nehézséget jelent, hogy az EU hagyományos juhtartás esetén betarthatatlan követelményeket támaszt, mint például hideg-meleg vizes, kicsempézett szúnyoghálóval ellátott helyiség használatát a sajtkészítéshez, miközben az esztenát évente ötször, hatszor költöztetik. Sajátos probléma, hogy a gazdák az állatok után és a megművelt földek után is támogatást kapnak. Félő, hogy a támogatási rendszer megszűnésével az állattartás is meg fog szűnni. 18. kép. A juhászok hálóhelye az esztenán (BERECZKI Ibolya felvétele, 2010) 241
