Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN - BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A Mezőség népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében - KEMECSI LAJOS: A hétfalusi telek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi épületegyüttesében
tüsző vagy bogláros öv szorította a testhez derékban. A széles övben pénzt és iratokat tartottak, és erre volt erősítve a késtok és a tűzszerszámot tartó erszény is. Az ing fölött ujjatlan, elöl csukódó melles bundát viseltek, föléje hűvös időben fehér vagy fekete, vitézkötéses posztó zekét terítettek a vállukra. Lábukon kordován csizmát viseltek, de ismerték a székely cepőköt és a bocskort is. 57 Ezek a viseleti darabok a borica készülődés alkalmából kerülnek ki a szekrényekből és válnak láthatóvá a látogatók számára. A hétfalusi csángó lányok hajukat két fonatban leeresztve viselték meggyszín vagy veres hajkötővel lekötve. A lányos hajkötő helyébe a fiatalasszony arannyal hímzett menyecskepántlikát kötött, melyet két éven át hordott, azután meggyszín szalagra cserélte. Ezzel együtt az asszonyok a csepesz nevű főkötőt hordták, melynek kontytartó része tarka, hímzett, s fehér fátyolkendőt borítottak rá. Az új asszony - aki a szokásokat betartva még állt a templomban - bogláros tűkkel tűzte meg fátylát, amint néhány hónap múlva beült a padba, nem használt tűket többé. Ingük hosszú volt, köznapon vékony lenvászon, ünnepeken csipkeujjakkal, melyek hosszúak és bőven ráncoltak. Ráncba szedett rokolyát viseltek az ing fölött, előtte cifra kötényt. Lányok és fiatalasszonyok ünnepi viselete volt a hámos rokolya, a lányoké fehér, az asszonyoké feketére festett házi vászon. Bogláros övükre bőrerszényt függesztettek. A gazdagabb lányok és fiatalasszonyok kösöntyűt, mellboglárt viseltek. Téli-nyári felsőruhaként viselték az elöl csukódó ujjatlan mellesbundát, mely bársony borítással is készült. A férfiakéhoz hasonlóan a nők is viselték a sujtással kihányt fehér zekét vállra vetve. A 20. század elejétől papucsban és kordován csizmában jártak, de ismerték a sarut és a féltérdig érő s ráncosán legyűrt könnyű szattyán csizmát is. 5 8 A női viselet darabok bemutatása lehetőséget kínál arra, hogy a kiállításban megjelenjen a hétfalusiak 20. század első felében meghatározó átmeneti bérmunkaformájának, a nagyvárosi cselédkedésnek az emlékanyaga is. Egy, a nagyvárosi szolgálatból ideiglenesen karácsonyra hatérő fiatal leány csomagjai, Bukarestből hozott tárgyai (ajándékok!) a közvetlen nagyvárosi kapcsolat tárgyi megjelenítését teszik lehetővé. 5 9 Igy a kicsomagolás közbeni „rendetlen" állapot azt is lehetővé teszi, hogy szinte keveredve jelenjenek meg az enteriőrben a modern városias ruhadarabok és a hagyományos ünnepi viselet darabjai. Ezáltal a helyi tradicionális népviselet gazdag téli - ünnepi arabjai is szerepelnek az enteriőrben, s mellettük a hétköznapokban viselt modernizálódó és román-szász hatásokat egyaránt magán viselő ruházat egyes darabjai is. A személyes történetmesélés 6 0 (akár tárgytörténeti aspektusokat is felhasználva) múzeumi interpretációs „csodafegyverként" alkalmazott megoldása a hétfalusi lakóház kiállításában maradéktalanul érvényesülhet építve a korszerű eszközök lehetőségeire. A lakóépület berendezését alkotó bútorok is a fentiekben jelzett kettősséggel jellemezhetőek. A 19. századi hétfalusi népművészet elsősorban a bútorokat és az edényeket illetően értékelhető magas művészi színvonalúnak. 6 1 A hétfalusi településeken a 19. században fejlett deszkametszőipar működött. Az elsősorban Pürkerecen és Türkösön gyártott és színesen virágzott asztalosbútornak egyéb elnevezései is ismeretesek a kiterjedt vásárkörzetben. Igy a barcasági csángó bútor, brassói csángó bútor, csángó bútor. Kibontakozására elsősorban a közeli brassói szász, részben a háromszéki székely bútor volt hatással. A hétfalusi csángó bútornál az asztalos munkája csupán a bútor kialakítása volt, a virágozást hozzáértő aszszonyokra bízták. A hétfalusi csángó bútor kedvelt alapszíne volt az élénk kék, továbbá a sötétbarna, a vörös és a sötétzöld. A tömött virágcsokrok, füzérek piros, kék, sárga színűek voltak, a 19. század második felétől gyakori volt a narancsszín. A bútorok majd mindegyikét ellátták évszámmal. A csángó bútor festői önálló mesterek voltak, akik a házakhoz jártak, hogy a helybeli asztalosok által készített bútorokat megfessék. 6 2 A hétfalusi csángó bútorra jellemzőek a nagy, festői foltok, felületkitöltőnek az élénk színű terülőminták és a dús virágkompozíciók mellett a díszítmény középpontjában elhelyezett magános vagy páros madár motívumai. 6 3 Fontos, hogy a hétfalusi csángó bútor jellemzőinek kialakításában nagy szerepe volt a készítők és megrendelőik egymásra hatásának. Ez az a terület, ahol újra kiemelt a jelentősége a hétfalusiak távoli vidékek, kultúrák megismerését lehetővé tevő szekerező életmódjának. A 18. század második felétől ismert színesen virágzó hétfalusi asztalosbútor készítése csak a 20. század első felében szűnt meg végleg. 6 4 A bútor eljutott a Barcaság és Háromszék távolabbi településeire is. A szekeresek távoli vidékekre - „brassói láda" néven - eljuttatták a termékeket, egészen Bulgáriáig. A 19. század közepétől a tehetős hétfalusi parasztcsaládok a díszes berendezésű szoba számára teljes falborítást, ún. „kideszkázást" készíttettek. A szoba bútorait (ágyak, padládákat, tékákat, tálasfogasokat és kendőszegeket) egységes színekben és mintákkal festve összeépítették a fal borításával. 6 5 A bútorokhoz hasonló festést kapott még a kanáltartó, sótar57. FÉL Edit-HOFER Tamás I 979. 58. FÉL Edit-HOFER Tamás 1979.533-534. 59. Vö. DANKÓ Boglárka 20 1 1. 198-199. 60. Ezen szempontok figyelembe vételével különösen értékesek a VASS Erika által folytatott tematikus gyűjtések, interjúk a Múzeum adattárában.; Például VASS Erika 2010. 61. BORSOS Balázs 20 1 1. 482. 62. SERES András 1976. 103 ; a bútorfestés éltetéséhez lásd VERES Emese Gyöngyvér 2009. 16. 63. CSILLÉRY Klára 1979. 532. 64. A hétfalusi bútor festésének technikai megoldásaihoz lásd SERES András 1976. 105-107. Az ilyen vonatkozású ismeretek elsősorban a múzeumi hasznosításhoz kapcsolódó hiteles műtárgymásolatok készítése érdekében elengedhetetlenek. 65. Egy hétfalusi magyar leány hozományába az alábbi bútorok tartoztak 1910 körül: menyecskeláda (pürkereci 170 cm, négyfalusi 380 cm), ládáspad, gyermekágy, nagyágy, emeletes ágy (a felvetett ágy alatt aludtak a gyerekek), 300-400 cm hosszú kendőszeg, saroktéka, almárium, sótartó, kalántartó, asztal, magyar bajuszos székek. SERES András 1976. 104. 204
