Cseri Miklós - Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)

AZ ERDÉLY TÁJEGYSÉG A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN

7. rajz. Helyszínrajz, Noszoly, 154. sz. (felmérte: BÁLINT János, MÉSZÁROS János, szerkesztette: BÁLI NT János) Az idős ember elmondta, hogy kedden és szombaton nem volt szabad begyújtani a kemencébe, kedden mosni se lehetett. Kenyeret ezért hétfőn vagy szerdán sütöttek. Bár pontos magyarázattal már nem tudott szolgálni, emlékezett olyan történetre, miszerint egy 29 éves személy ünnepnapon szénát gyűjtött, és ezt követően hirtelen meghalt. A villanyt csak az 1990-es években vezették be. Korábban csak elemmel működő rádiójuk volt, és előfordult, hogy azt a nővére kivitte a határba, amikor mentek kapálni. Televíziót csak néhány éve, használtan kapott egy rokonától. Saját kút nincs a telken, az ivóvizet a templom melletti kútról hordták, az állatoknak és a mosáshoz szükséges vizet pedig egy közelebbi kútról. Az ivóvizet az asztal alatt, cserépkorsóban tárolták. Miután a ruhákat otthon hamulúgban kifőzték, az alsó kútra vitték el öblíteni. A mosakodáshoz lavórt használtak. Az illemhelyet mind a mai napig a ház háta mögött kapaszkodófával oldják meg. A telken a család vagyoni helyzetének megfelelően egy kisméretű, nádazott falú szín áll, melynek egyik oldalán az oszlopok elhelyezkedése alapján egykor kisméretű kukoricagóré 1YUUOL UOh. 'CHVOK u* i-eo sm.-résót wHLOkCP'Tük 8. rajz. A telek melléképületei, Noszoly, 154. sz. (felmérte: BÁLINT János, MÉSZÁROS János, szerkesztette: BÁLINT János) 182