Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
GAZDA ENIKŐ: Az udvarház árnyékában. A futásfalvi Hamar család
ségeikért, így a földbirtokok mindig a közösség tulajdonában maradtak, nem létezett királyra háramlási jog. A katonai feladatkör ellátásából eredően a birtokokat örökös és szerzett birtokrészre osztották: az örökös birtokok esetében többnyire a fiúág öröklését favorizálták, míg a szerzett, tehát a vásárolt birtokokat bocsátották a leányok kezébe. Mivel ezt az örökösödést követte mindenki Székelyföldön, így Lajos azzal a hittel tervezte a futásfalvi családi birtok bővítési munkálatait, hogy anyja halála után a fiúleányi státusból eredő kovásznai, vajnafalvi, zabolai, cófalvi örökös birtokok - mivel egyetlen fiú volt az ő tulajdonába kerülnek, és az ezeken folytatott gazdálkodásból gondtalanul felnevelheti egyre gyarapodó családját. Apja viszont egyáltalán nem így gondolta a családi vagyon megosztását. Lajos és apja konfliktusában egyben a székely jog és a székely szokás közti nézetkülönbségek összecsapását kell látnunk. Már az emlékiratíró Apor Péter levelezéséből kitetszik, hogy a 18. század elejétől kezdődően kialakult Székelyföldön egy olyan szokás, hogy az anyák révén jövő vagyont egyértelműen szerzeménynek tekintsék, és azt a lánygyermekeiknek juttassák tovább. Maga a törvényeket kitűnően ismerő Apor Péter is a nőágon jövő örökös birtokokat egyöntetűen Apor Anna leányának juttatta, megjegyezve, hogy „ma is az leányomnak Apor Annának igaz successioja vagyon benne. " 4 4 Hamar Ignác is bizonyára ez a szokás alapján vélte egyértelműnek, hogy a felesége révén szerzett fiúleányi birtokok a kovásznai háznál maradt három leányt legalább olyan szinten illetik, mint Lajost. A császári adminisztrátorhoz írt panaszában az atya beidézte fiának mondott érveit: „te birod minden Apai örökségemet, és a mellett a Futásfalván keresett feles Jovaimotis, és csak azt sem adnám a néhai Anyád itt levő 3 Határokbeli Földekért és a többiekis fellyül mullyák az itt valót s Külömbenis a Leány Testvéreidnek olylyan részszek van az A betű szerént majd mindenben mint Néked, és Törvényesen láttassuk el ha nem akarsz adni atyafiságoson." 4 5 Lajos ezzel szemben nem a szokást, hanem a törvények betűit követte. Tudta, hogy az 1555-ös udvarhelyi artikulusok szerint - amely a székely örökösödési jogrendet is szabályozta a fiúleány az apjától örökölt ősi, örökös földeket abban az esetben, ha fiúmagzatja van, köteles a fiúra hagyni. 4 6 így apa és fia rideg vitájából a törvények rideg betűinek és a reformkor változásokat ígérő szokásainak a szembeszegüléseit olvashatjuk ki. Hamar Ignác a gyöngéd apa szerepkörét vette fel, aki a leányai tisztességes vagyonrészét is biztosítani akarta az egyenjogúság elvei alapján. Lajos jogászi végzettsége lehetővé tette, hogy a törvény diadalmaskodjék a szokás fölött. Hamar Ignác erről testamentumában (I I. sz. melléklet) így számolt be: „ellene álván kötlevelünk erejének e folyo 1848dik Év Aprillis 24-én megszűnése - a kinevezett időponton innen is egész Jószágomot tiltakozásom ellenére elfoglalta, Gyűmöltseitől, Oszi, Tavaszi Gabonájától, minden hasznaitól meg fosztott - mely törvénytelenségét el nem tűrhetvén nevezett fijamnak, panaszt emeltem Nemes Háromszék fő Királybírója előt, kérvén merőbbeni viszá helyheztetésemet, kérvén az Atyának élte estvéjén fiától végre ruházatlanságra kitétettetését el nem nézni, hanem hatalmánál fogva meg tartani." A panaszlevél azt jelzi, hogy Lajos már atyja halála előtt annak teljes vagyonára kezet tett, amely cselekedete olyan felháborodást váltott ki atyjából, hogy átok terhe alatt hagyta meg leányainak a birtokok visszaszerzésére irányuló per halála utáni folytatását. Az 1820-as évek végétől Lajos személyében a gátlástalan birtokszerzés prototípusát ismerhetjük fel. Nem pusztán atyja ellen indított sorozatos pereket, de a lovas katonához férjhez ment Hamar Juliánná nevű unokatestvérét is per révén kiforgatta vagyonából (8. számú melléklet). E vagyon elkobzását egy 1805-ben bevezetett törvény tette lehetővé, amely előírta, hogy a nemesi birtok nem mehet katonakézre, amint a katona birtok sem mehet nemes- vagy jobbágykézre. Bár az „ősi jogokhoz" szívósan ragaszkodó székelyföldi emberek a székely jog csorbítását látták e törvény bevezetésében, 4 7 Hamar Lajos esete világosan jelzi, hogy az idegen szabályozásoknak is akadtak követői, amennyiben az összeegyeztethető volt a birtokszerzési stratégiával. Szinte hihetetlen a modern ember számára az, hogy a reformkori Székelyföldön mennyire szívósan élt még a rendi örökösödés elve: Hamar Juliánnának át kellett bocsátania oldalági rokonai kezébe az atyjától örökölt nemesi kúriát csupán azért, mivel ő maga lovas katonához ment férjhez. A HamarVargyassy néven ismert kúriát Juliánná testvére, a lemhényi nemeshez férjhez ment Sigmond Szaniszlóné sem tudta magára iratni, mivel a törvények értelmében ki kellett volna pénzzel elégítenie lánytestvérét, amelyre nem volt anyagi lehetősége. Ennek következtében az 1830-as évektől a Hamarok másik kúriája (az ún. HamarVargyassy kúria) is Lajos és családja tulajdonába ment át. Egy 1859-es, Hamar Lajos és felesége szerzeményeit felsoroló összeírás külön is beszámolt a Hamar Juliánnátói elperelt épületekről. Ebből látható, hogy ekkor a HamarVargyassy kúria épületének meghosszabbításaként építették ki a nyárikonyhát, a pálinkafőzőt és a sütőházat. A telken fából készült gabonatartó, kő szekérszín, két istálló, kettős csűr, kő kút és kő szilvaaszaló és méhszín volt a telken. (20. számú melléklet) Hamar Lajosnak nem egyetlen hibája volt a féktelen és erkölcstelen eszközöket is alkalmazó birtokszerzési láz. A karrier építésével elért sikerek hatására egyre hiúbbá vált, amely hamarosan családi életét tette tönkre. Ha hihetünk a vallomásoknak, feleségét verte, elkergette a háztól, idegbajba hajtotta. A házából elűzött asszony a székely társadalom legkiszolgáltatottabb emberei közé tartozott még a 19. század derekán is: ha a házasságba hozott földjeit próbálta pénzzé fordítani, hogy albérletét kifizethesse, a tékozló megbélyegzést kapta. Ha kézimun44. SZÁDECZKY Lajos 1903. I. 403. 45. SÁLvt, F 65 / 5 - Hamar család, II. Csomag, 371. levéltári egység, 1-2. 46. LŐTSEI SPIELEMBERG László 1837. 19-20. A fiúleány örökösödési rendjéről alaposabban SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 2006. 92-95. 47. A Cserey család levéltárában fennmaradt egy követ utasítási jegyzőkönyv, amely egyértelműen jelzi, hogy e törvényt Székelyföld lakossága a székely törvények eltiprásaként értelmezte, amely a fiúleányi intézmény. 59
