Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

GAZDA ENIKŐ: Az udvarház árnyékában. A futásfalvi Hamar család

káival kereskedni próbált, a keringő jelzővel illették. Kétségbeejtő helyzetéből nem sikerült kiutat találnia, hisz férje a jog embere volt, aki megtanulta, hogyan kell minden helyzetből győztesen kikerülnie. Bár Hamar Lajos egész életét a birtokszerzésnek áldozta, mégsem élt úrias kényelemben. Az asszonya elköltözésével lakása csaknem teljesen kiürült. A halálát követően fennmaradt osztálylevél (21. számú melléklet) szerint 1873-ban „miután néhai édes atyánk Homar Lajos több évektől fogva falusi gazdaságot nem folytatott, gazdasági eszközei nem találtattak, sem pedig semmi névvel nevezendő felkelhetei." Bár vásárlási listái alapján látható, hogy nem vetette meg a divatos eszközöket (barométerek, órák stb), valószínű, hogy gyermekei kiházasítása, valamint a folyamatos pereskedések éppen e divatos, fényűző cikkektől fosztották meg az atyát. Amennyiben a rokonai ellen folytatott törvényszéki eljárások alapján próbáljuk értelmezni Hamar Lajosnak a gyermekeihez fűződő viszonyát, döbbenetes egyéniség rajzolódik ki előttünk. Míg a saját birtokszerzési hajszában egyáltalán nem vette figyelembe a rokonság birtokigényeit, és pusztán a férfiág nemesi birtokok iránti igényét hangoztatta, a saját gyermekeivel szemben már az egyenlőség elvét hangsúlyozta. Ennek nem lehetett csupán a megváltozott törvény a magyarázata, hisz a paragrafusokkal zsonglőrködő Lajos biztosan könnyedén megtalálta volna azokat a kiskapukat, amelyekkel érdekeit érvényesíthette volna. Az, hogy fiú- és leánygyermekei közt teljesen igazságos, egyenlő osztályt javasolt, annak a jele, hogyaz elvtelen birtokszerzés az ő életében olyan külső burok volt csupán, amely mögött jól körvonalazott életstratégia húzódott meg. Ez az ember már fittyet hányt a falusi normákra, érdekérvényesítő magatartásában a modern ember csíráit ismerhetjük fel. Összegzés A futásfalvi Hamar család példáján keresztül nagyon jól megragadhatók a háromszéki közepes vagyonú nemesi családok jellemzői. A háromszéki armalisták a 19. századra igyekeztek különböző állami hivatalokban elhelyezkedni, és ezáltal stabil fizetésre szert tenni. Leginkább jogászi szerepkörök elnyerésére pályáztak, a törvények ismerete ugyanis fontos volt a családi vagyon kezeléséhez és megtartásához egyaránt. Ugyanakkor az állami hivatalok megerősítették a társadalmi elismertségüket is, immunitást szerezve a külső támadásokkal szemben. Fontos viszont jeleznünk, hogy ez az értelmiségi irányultság, a pénzes állás még nem jelentette a földtől függetleníthető életforma felívelését. A megszerzett pénzt újabb földek, birtokok vásárlására fordították, tehát csakis a földekben látták a biztos anyagi támaszt, a vagyont. A kisbirtokos életforma fontos jellemzője volt a szétszórt birtokállomány, amely jelentős mobilitást feltételezett. A cófalvi, kovásznai, vajnafalvi, zabolai, pávai, futásfalvi, lemhényi, oroszfalvi birtokok adminisztrálása nem volt összepárosítható a stabil jelenlétet igénylő fizetett állással, ezért fontos szempont volt annak a társadalmi kapcsolathálónak a kiépítése, amely lehetővé tette a földek árendába adását, megmunkáltatását. A birtokokkal rendelkező armalisták és a bérmunkák révén felemelkedni vágyó kisebb vagyonú katonarendűek kooperációja a társadalom kiegyensúlyozott működéséhez járult hozzá, egyik működése sem volt a másik nélkül elképzelhető. A számos földcseréről szóló papír ugyanakkor azt jelzi, hogy távlatilag fontos stratégiai szempont volt a földek tömbösítése, ennek érdekében anyagi áldozatokra is hajlandók voltak a háromszéki nemesek. Bár a 19. században már Háromszéken is érzékelhető volt néhol a születéskorlátozásokon keresztüli birtokstratégia kidolgozása, ez a kézdiszéki elemzett család esetében még egyáltalán nem volt jellemző. A nagy család ideálja még fontos szempont volt, és inkább a gyerekek tudatos birtokszerző párválasztásának a hívei voltak, mintsem az egy vagy két gyermekes családmodell alkalmazásának. Ugyanakkor viszont a birtokvásárlási, házvásárlási és építkezési munkák azt jelzik, hogy már a fiatalok párválasztására igyekeztek előteremteni a külön családi házat. Ezt azzal a módszerrel érték el, hogy a más falvakban lévő birtokokat is igyekeztek megőrizni a következő generáció életterének megalapozása céljából. Ez a módszer a nagyobb családok jelentős migrációjához járult hozzá. Az elemzett család földrajzi szétszóródása is jelzi a birtokpolitika dominanciáját a lokális identitás rovására. A Hamar család évszázadokon átívelő levéltára jelzi, hogy a háromszéki nemesség birtokszerzési stratégiái alapelemeiben nem változtak. Az értelmiségi irányultság miatt teljesen természetes elem lett a nemesi családok életében a per. Kisebb szántók, kaszálók megszerzése érdekében sem riadtak vissza a törvény betűitől, és sokszor bizony a tisztességtelen lavírozások játszmáját is felvállalták a családi vagyon megalapozása céljából. A szerzemény birtokok számának folyamatos növelése egyben arra mutat, hogy a leányok tisztességes földbirtokokhoz juttatása a 19. század elején is már olyan fontos szempont volt, amely az egyenjogúsítási mozgalom előfutáraként értelmezhető. FÜGGELÉK I. Hamar Simon, Mihály, Ferenc és Antal osztálylevele, 1747. Mi ide aláb is Subscribalt Szemellyek Hamar Mihály, Ferencz és Antal Futásfalviak Nms. Szemellyek ezen folyo I747dik esztendőben Mind Sz. Havának nyolczadik napján Édes Atyánk Futásfalvi Hamar Simon szép atyai intésétől indíttatván és egyszersmind meggondolván az Törvényes osztozásbol emergálo sok költést, annak okáért hogy mind aztot 60