Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei

kép. A megmaradt vakolatdíszes oromfal 1824-ből (91. sz.) (VASS Erika felvétele, 2007) Oromzat A kőépületeknél az utcai oromfalat (amit helyben a német eredetű gíber szóval neveznek) általában cseréppel zárt párkányzat fölött alakították ki. Az oromfal felső lezárásaként futó téglasor alatt házanként különböző párkányprofilt készítettek. Erre a futó téglasorra habarcsba rakták le a cserépfedés kezdő elemeit. Több épületnél az oromfal közepén 12-15 cm mély, süllyesztett fülkét alakítottak ki, melyen belül az építésre utaló feliratot helyeztek el (29. kép). Ezek nagy része sajnos napjainkra elpusztult, és többnyire csak töredékeket dokumentálhattunk. A 84. számú felújított ház még őrzi a szöveget: „Isten segedelmével építette Baczó János fiának Jánosnak 1908-ban." Az 511. számú házon egyszerűbb a felirat: „Épült 1899 ben". A 23 I. számú házon pedig: „EP 18 72". A fülke jellemzően téglalap alakú, felső részén félkör bővítménnyel; a félkör átmérője 10-15 cm-rel kisebb, mint a fülke teljes szélessége. Az oromfali díszítést a padlásszellőzők egészítették ki. A fülke két oldalán szimmetrikusan mindenképpen kialakítottak egy-egy szellőzőt, melyekre korábban a padlás füsttelenítéséhez volt szükség. A 19. századi kőépületeknél a fülke melletti, téglakifalazással mívesen kialakított szellőző alakja gyakran babapiskóta formájú. Erre a településen több formaváltoza3 I. kép. Homoródalmási ábrák MALONYAY Dezső A magyar nép művészete II. kötetében 35