Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
' v ^m^ í eJRUaÉmU y 32. kép. Sgrafittós díszítés a 214. sz. ház ablakai között (VASS Erika felvétele, 2008) tot találtunk, és a lakóépületeken túl ez a forma jelent meg az 1785-1796 között épült 2 5 unitárius templomon is. A későbbiek során a fülke melletti szellőzők alakja is leegyszerűsödött, gyakran láthatunk négyszögletes vagy a fülke alakjához hasonlító megoldásokat is. Gyakori, hogy a feliratot tartalmazó fülke fölött is találhatunk egy általában kör alakú szellőzőnyílást. Homoródalmáson már csak az 1824-ben épült, 91. sz. ház oromfalán (30. kép) láthatunk frissen helyreállított, virágornamentikás homlokzatdíszítést. A településen belül a homlokzatokon ilyen rátétes, a reneszánsz virágminták továbbélésének tekinthető vakolatdíszítések nyomait nem fedeztük fel, a szomszédos Abásfalva épületei közül is csak egyen láttunk megmaradt díszítésnyomokat. Ugyanakkor MALONYAY Dezső több szép példát ismertetett (3 I. kép) Homoródalmásról. 2 6 A kutatott épületünk utcai ablakai között a meszelés legalsó rétegében a vakolatba karcolt határok között az oromfali fülkéhez hasonló alakú sgrafittós (fekete festett) díszítést találtunk (32. kép). Ez a fölsőbb rétegekben már nem ismétlődött meg. Hasonló technikával készült, de nagyobb felületet befedő homlokzatdíszítésre Székelyzsomboron találtunk még példát. A homoródalmási 91. sz. ház két ablaka között pedig formailag hasonló, de vakolatból kialakított keretezés látható. Csűr A településen belül a faszerkezetű csűrök mellett találhatók kőszerkezetű csűrök is, melyek megjelenése a kő lakóépületekkel párhuzamosan zajlott. Ezen csűröknek külső falait, oromfalait építették feltétlenül kőszerkezettel, s több példát találunk rá, hogy a belső osztófalakat 15-18 cm átmérőjű boronákból a kőfal közé zsilipelték. Gyakran erre a zsilipéit falra támaszkodik a pajta födémgerendája is. A kőcsűrök a házaknál lényegesen nagyobb méretűek voltak, hiszen a jószágok jelentették a vagyont és a vagyon megszerzésének további módját is. A csűrök legjellemzőbb alaprajzi kialakítása a középen elhelyezkedő, elől, gyakran hátul is nagy kapuval zárt, szekértárolásra használt csűr. Ennek két oldalán általában egy-egy pajta helyezkedik el, melyek elsősorban a lábas jószágok tartására szolgáltak. Kisebb csűrök esetében előfordul, hogy csak az egyik oldalra került pajta. A külső falak általában l-l ,2 m-rel magasabbak a pajta födémsíkjánál, és a csűr ezen második szintje szolgált a széna tárolására (odor). A pajták bejárata előtt a homlokzati síkból kilógva tetővel fedett tárolót helyeztek el. A faszerkezetes változat gömb boronákból épült, általában keresztfejes megoldással: a pajták oldalfalát ebben az esetben tapasztották, míg a fölöttük lévő rész a jobb szellőzés biztosítása céljából tapasztás nélkül maradt. A nagy pajtakapu (33. kép) tömör deszkából készült, általában díszítetlen volt. Különös figyelmet érdemelnek a pajták ajtajain fennmaradt egyszerű, archaikus fazárak (például 681., 688. sz.). Településképi szempontból fontosnak érezzük ezen csűrök fenntartását még akkor is, ha a gazdálkodási tevékenység megszűnésével általában feleslegessé válnak: egy darabig lomtárként szolgálnak, majd a javítgatások, felújítások hiányában tönkremennek, illetve anyagnyerés céljából lebontják őket, majd az építőanyagot újrahasznosítják. Fontos lenne, hogy legalább jelzésértékűen, új szere25. OLAH Sándor 2004b. 24. 26. MALONYAY Dezső 1909. 181. 36
