Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
28. kép. Bádogdísz (579. sz.) (BÚZÁS Miklós felvétele, 2008) nyomok maradtak fenn. Ez azzal van összefüggésben, hogy a cserepeket egy-két hétig hagyták száradni, amíg megbírták magukat, majd égetőkemencében kiégették. Az általános felületi cserépen túl a szükséges kúpcserepet is helyben készítették. Jellegzetessége a szélesebb oldal közepén kiemelkedő fül volt. A későbbiek során a helyi cserepet Nagybaconból származó hegyes záródású cseréppel váltották fel. Egy-két helyen találtunk korai, 1920-30-as évekből származó betoncserép fedést is. Adatközlők adatai alapján a cserépfedés előtt bükktégla fedést is használtak, mely az elmondások alapján 15 cm széles, 30-40 cm hosszú hasított, 2 cm vastagságú bükkfa lap volt, melynek rögzítését a felső szélektől 3-4 cmre, mezőközépre bevert faszeggel akasztották a lécre. Szóbeli említés alapján korábban zsindellyel fedett épületek is lehettek, de erre példát már nem találtunk. A sóskút kátránypapírozása alatt deszkafedés figyelhető meg. BENKÓ (MEDGYASZAY) István 1905-ből származó leírásában dránica fedést is említett a környéken. 2 3 Levéltári adatok alapján bizonyítható, hogy korábban csűröknél a szalmafedés is előfordult, sőt a zsúp megjelölést is használják, időnként egy szövegen belül is, ami arra vall, hogy a két fedél fogalmilag elkülönült. 2 4 A fedések ékessége volt egykor az oromfalak tengelyében elhelyezett, rögzítőfához illesztett bádog oromdísz (csillag záró motívummal) (28. kép), mely a lakosok unitárius vallására is utalt. Ennek megmaradt példáit egy-egy épületen még le tudtuk fotózni, de leszedett, megmaradt elemekkel több padláson is találkoztunk. A rögzítést a faszerkezethez illesztett fém pálcával oldották meg, melyet a kúpcserépen át vezettek, kézi véséssel kilyukasztva az adott cserepet. 29. kép. Oromfali nyílások (683. sz.) (VASS Erika felvétele, 2007) 23. A Homoród mente építési módjáról egy helybeli férfit idézett a szerző: „Elsőben is körülszemléljük a benvalót, a háztelket, hol lesz jó helye a gabonásnak, a csűrnek, hogy ne kellessék kapaszkodni a szekérrel, ha takarodáskor hozzák haza a gabonát, a szalmát, a szénát, meg miegymást. Ha nem nagyon kapaszkodó a telek, legügyesebb mégis az utca fele építeni a házat, de olyanformán, hogy közbül legyen még a kiskert virágnak. Mikor most már kiszemeltük a házhelyet, meglépjük, hogy elég tágas legyen a bentájék, a szegeletjire cöveket verünk, oszt kisinórozzuk. Akkor már gyühetnek és az emberek és áshatnak. A kőfalnak egy lábnyira kiássuk a földet, oszt rakjuk be a követ a helyibe sárral. Akinek nagy a módja, az mészbe meg porondba rakatja egyelesen. Igy falazunk tovább egészen addig, amíg gondoljuk, hogy no most mán elég es leszen. A kőfalra fektetik fel a talpgerendákat, jó erőset minden fal alá. Ajtó meg ablakfélnek sasfákat aligatnak a talpfába. Erre rakják a falat rakófából (vízszintes gerendákból) fel, amilyen magasra akarják a házat. A szarvazatot (fedélszéket) a koszorúfák tartják és a kakasülők meg a szélkötők fogják össze. Amikor már belécezték a tetőt, drenicával (afféle rövidebb deckával) vagy cseréppel fedik be, s a csúcsára cserépgombot tesznek." BENKÓ István 1905. 326. 24. Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára. 1788 és 1789 években Torda-Aranyos Keresztúr és Udvarhely körökben Lázár István püspök által tett Generatio visitatio (püspöki vizsgálat) Jegyző Könyve. 480. 34
