Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
BUZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: A homoródalmási építészeti kutatások eredményei
26. kép. A 18. sz. ház egykori mestergerendájának fölirata (VASS Erika felvétele, 2006) tergerendáját egy későbbi időpontban az új szokásnak megfelelően a födémgerendák között (az utcai oldaltól a harmadik gerendaként) helyezték el. Fölirata (26. kép): „MICHAEL SZILA/ Gl ET VUDVARHELI/ A : D : 1645" A 19. századból megmaradt födémeknél az a beosztás a jellemző, hogy az utcai oldaltól a második gerendán örökítették meg az utókor számára az építtető nevét. Néhány példa: „BARA JOSEF ES KENYERES MARI ANO 1884 ÉVBE" (151. sz.), „SAN : GYÖR ÉS KOVÁ. JUT 1837 DE 30 MAII" (523 sz.). A gerendák általában élszedettek, az élszedést mindkét oldalon a faltól kb. 20 cm-re egyszerű íves vagy díszített profillal zárták le. Több helyen megfigyeltük, hogy ezt a profilt egykor piros festéssel is kiemelték. A korabeli födémeknél a gerendázat fölött 40-50 cm széles deszkákból egyrétegű deszkafödém készült, melynek hézagait a födémgerendákba is becsapolt, gyakran profilozott léccel takarták. A deszkázat fölött agyagtapasztás helyezkedett el. Az egyrétegű deszkafödémen túl több helyen van példa a kétrétegű deszkafödém kialakítására is, melynek alsó deszkázata általában profi Igyáluval húzottan kialakított, míg a fölső deszkázat egyszerű kivitelben készült. Napjainkhoz közeledve jól megfigyelhető az alkalmazott deszkák szélességének csökkenése. Fedélszerkezet A tetőszerkezetekre általánosan jellemző, hogy az egyszerű, torokgerendával kiegészített, szarufás, 19. században 55-60° körüli tetők mérnökileg alulméretezettnek tekinthetők. Elsősorban a terhelés hatására (például hóteher) bekövetkező alakváltozásuk (behajlásuk) nagyobb a ma megengedettnél. Ennek ellenére - amennyiben plusz terhelést nem kapnak és jelentős beázás miatt korhadás nem indult el - fenntartásuk jó megoldás, hiszen a korábban, sőt helyenként a napjainkban is idevezetett tüzelők füstjéből a korom kirakódott a szerkezetre, és megvédte a gomba és rovar kártevőktől a szerkezetet. Amennyiben a tetőtér hőszigetelése miatt elkerülhetetlen a tetőszerkezet megerősítése, legjobb megoldásnak a szaruközök megfelezése látszik. Ezáltal az új szaruzat viselné a megnövekedett terheket. A 20. század elejétől megfigyelhető, hogy a tető hajlásszöge lecsökkent, és az alapszerkezet változatlansága mellett az épületek többségénél áttértek a ma is általános 45° körüli hajlásszögre. Ezzel párhuzamosan a kő- és téglaépületeknél is elhagyták az utcai oromfalak építését, és egyre gyakrabban kontyolt tetőt készítettek, ezzel azonban jelentősen megváltoztatták az utcakép ritmusát. Héjalás A fedés anyagaként napjainkra legáltalánosabb a cserépfedés: ebből általában kettős fedést alakítottak ki, de melléképületeken találkoztunk egyszeres fedéssel is. Több csűrön azt is megfigyeltük, hogy az általános kötésben cserepezés helyett a cserepeket hálós rendszerben helyezték el. Az unitárius egyház iratai között találhatók az egykoron egyházi tulajdont képező cserépcsűr (cserép kézi gyártására szolgáló, általában fedett, nyitott szín) 1822-1865 közötti jövedelmének adatai. A cserép használatáról szól ORBÁN István 1832-ből származó leírása is: az almásiak megélhetése „...hamu-sír főzésben, vas hámorok mívelésében, szappan készítésben, mész égetésben, 'sat. áll, melyekből, és ezek mellett néhány mértföldnyire kiterjedő tulajdon legelőjök, 's erdőikből esztendőnként szép hasznot, 's jövedelmet vesznek-bé az Almásiak; azért is nagyobbára égetett veres cserepes fedelű kőházakat szoktak... épiteni..." 2 1 27. kép. Egyedileg dekorált hódfarkú cserép (214. sz.) (VASS Erika felvétele, 2008) Az idősek emlékezete szerint régen 3-4 cserépcsűr volt a településen, egy-egy ilyen üzemben 8-10 lány vetette pajta alatt a cserepet. Tapasztalataink szerint az almási cserép egyaránt lehetett íves (kerek levelű) (27. kép) és hegyes záródású. 2 2 A bontott házon 4-5 darab egyedi feliratos, karcolt díszítésű cserepet is találtunk. A direkt díszített cserepek mellett több olyan bukkant fel, melyen állati láb21. ORBÁN István 1832. 125. 22. KOS Károly a hegyes végű, kicsiny cserepeket szász formának nevezte. KOS Károly 1929. 659. 33
