Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprakzi Múzeum Évkönyve 23. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)
KISS NIMRÓD LÁSZLÓ: A burgonyatermesztés Hétfaluban
Értékesítés és felhasználás Az értékesítés az egész idényben végzett munkák után mindig a legbizonytalanabb tényezőnek számított. Mivel intenzíven burgonyatermő vidékről van szó, így piacra is bőven termeltek, főleg az utóbbi évtizedekben. Az eladás többféleképpen történhetett, ha szerencséjük volt a gazdáknak, akkor már ősszel túl tudtak adni a terményen. Általában a vevők keresték meg a termelőket, akik délről, Olténiából jöttek. Hétfaluban egyszerűen Regáton túliakról beszélnek. Előfordult, hogy pénz helyett terménnyel fizettek: „Jöttek innen a Dombovica részről, Olténiából. Ott nemigen termeltek. Pénzért megvették, vagy hoztak gabonát, mert náluk volt búza. És kilót kilóval. Jó volt a vásár, mert a búza még a másik évbe is jó volt, de burgonya tavaszszal cirázik. Nem lehetett tartani egyik-évről a másikra." (H.M.) Akik nem tudták eladni a burgonyát, azok autókba pakolva vitték szintén délfelé. Volt, aki tízszer is fordult, sőt vonat tetején is szállították: „Be a Regátba, s ott jobban el lehetett adni. Istenem, hányszor mentünk a vonat tetejin. Felraktuk a vonat tetejire is, nem volt más felől hely." (B.S.) Mivel a felvásárlási rendszer nem volt szilárd, a burgonya eladás igen instabil volt. Adódtak esetek, amikor bizony a gazdákon maradt a termés, amit aztán az állatoknak adtak takarmányozás céljából. A jelenlegi helyzetben meg különösen nehéz eladni a pityókát. A felvásárlási ár alig fedezi az önköltséget. A probléma eléggé összetett, több komponense van. Erről részletesen a következő fejezetben írok. A burgonya felhasználása természetesen az emberi táplálkozásban a legsokoldalúbb. A legfontosabb ételhez, a pityókás kenyérhez is nélkülözhetetlen. Egy család számára az évi fogyasztás kb. két-három nagyobb zsákot tesz ki. A növényt egyaránt megtaláljuk a hétköznapok és az ünnepek ételei között, például igen népszerű a pityókaleves, amit cséplőételnek is neveztek. Főzeléket viszonylag ritkán ettek, inkább köretnek használták húsok mellé. Disznóvágáskor az ebéd a következő volt: „Káposztáié leves, ami a csángóknál húsgombócból, a disznó agyából, apró húsfalatkákból, kevés lisztből és káposztalével savanyított leves volt. Utána köménymagos pityóka, tehát a meghámozott pityókát hasábként köménymagos vízzel megfőzték, ez volt a körítés." (B.E.) A szilvás gombóc tésztáját is pityókás tésztából készítették. Szombati leves volt a tárkonyos pityókaleves. Amikor megindult a szénacsinálás, akkor a család férfitagjai kimentek a hegyre, s ott pityókatokányt, paprikás krumplit ettek. A vasárnapi ebédnél is elmaradhatatlan volt, rendszerint mint köretet fogyasztották. Lakodalomkor húsleves, töltött káposzta, sült krumpli volt a menü. Közelmúlt, jelen - a rendszerváltozás után Romániában az 1991-ben megszavazott alkotmány után - mely garantálta a magántulajdont és piacgazdaságot - nem az történt, amit „sokan kívánatosnak tartottak volna" - fogalmazta meg az egyik tanulmány. 8 3 Hétfalu 1990 után már nem egy preindusztriális társadalom, mint volt például 1962 előtt. A dolgozat elején felsorolt okok miatt már korán kilépett a hagyományos communitas alól, a közösség nem tudta biztosítani az ellenőrzést az egyén fellett. Az individuális kezdeményezések a rendszerváltozás után az új földtörvénnyel csak felerősödtek, annak ellenére, hogy társas gazdaságok 8 4 is alakultak, ahogy megannyi erdélyi településen. Az 1991 februárjában életbe lépett földtörvénnyel mindenki visszaigényelhette a kollektívban elvett területét. 8 5 A lehetőséggel sokan éltek is, talán túl sokan is. Olyanok is hozzáfogtak a földműveléshez, akik előtte gyárakban, üzemekben dolgoztak. Mindenki nagy lendülettel vágott neki a szabad gazdálkodásnak. A visszatérés pedig korántsem nevezhető gyökértelennek. A kollektív idején sokan a városban dolgoztak, de a szüleinek, esetleg testvérének még volt egy kis földje, ahol ritkán besegítettek, vagy másodállásban műveltek egy háztáji parcellát. Ráadásul az 1990-es évek elején nagymértékben megnőtt a munkanélküliség aránya egész Romániában, az üzemek bezártak, nőtt az infláció stb. A megszokott életszínvonal csökkenése volt jellemző, és az ellátottsági szint is stagnált. 8 6 A megváltozott gazdasági körülmények között talán nem meglepő, hogy annyian választották a visszaigényelt földek újbóli megművelését fő- és mellékállásban is. A társas gazdálkodás lényege, hogy önként társulva közösségi alapon a volt termelő szövetkezet ingó- és ingatlan vagyonát felosztották az alakuló társulatok számára. Érdekes módon a volt káderek nem ritkán átmentették pozíciójukat és vagyonukat a már piacgazdasági alapon működő társas gazdaságokba. A gazdálkodás előnye s talán összetartó ereje az volt, hogy azok a gazdák is megművelhették földjeiket, akiknek nem volt hozzá megfelelő gépük. Az elején még jól ment, de később kiderültek a turpisságok: „le kisebb vagy, neked a szélén adunk. Aztán megtörtént, hogy a szélén nem jutott a gyomirtós, s négy sort nem gyomirtóztak, akkor én azt meg kellett kapáljam." (K.Z.) Azok, akik összegyűjtöttek némi vagyont, s tudtak lovakat, kicsi traktorkát venni, váltak ki a leghamarabb a társasból. Már hat-hét éve teljesen szétosztották a földeket. A másik társas pedig 2009 őszén szűnt meg, ugyanis közös munka már öt éve nem volt. A növekvő árak és a magas művelési költségek (például vegyszerek, munkaerő) miatt a nagy lendület az 1990-es évek végére megállt. A parlagon hagyott földek aránya most kb. 60-70%-os. Ebbe belejátszik az a tény 83. PETI Lehel-SZABÓ Á. Töhötöm 2006. 7-16. 84. KINDA István-PETI Lehel 2006. 208-241. 85. A törvény értelmében azok is földhöz jutottak, akik a kollektív megalakulása idején nem rendelkeztek földterülettel, három év kollektívban eltöltött idő után bizonyos mennyiségű földterületet kaptak. 86. OLÁH Sándor 1997. 68. 188
