Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Dobosyné Antal Anna: Német ház Magyarországon – Fachwerk épületek a Dél-Dunántúlon
5. kép. Kétszintes tetőtér. Apátvarasd, Fő utca 57., 2002. telemben ácsolták a vázszerkezetet, majd minden egyes elemét római számokkal vagy ácsjelekkel ellátva szétbontották. Később a számozásnak megfelelően a helyszínen az előzőleg általában terméskőből készített alapra - építették össze az elemeket. A fachwerk szerkezetű falaknál általános vízszintes merevítésre szolgáló elem a talpgerenda és a sárgerenda között lévő, ún. közép- vagy derékkoszorú, amely magyar, talpas-vázas szerkezetű lakóházainknál ismeretlen szerkezet. Míg a német házak falainál a funkcionális rendszer határozza meg a vázat, addig a tetőszerkezetnél még vizsgált területünkön is feltárható az az időszak, mikor a száraz statikát adó rácsot díszítő céllal beépített részletek gazdagítják, vagy nútolt, faragott kivitel teszi dekoratívvá a motívumot. A különleges geometrikus mintázatot adó gerendarács az utcai homlokzaton a legösszetettebb, a hátsó oromfalon egy leegyszerűsített változatot találunk, míg a padlástér rekesztőfalainál már csak a szükséges váz épül. A válaszfalak fölé ácsolt rekeszelőfalak általában három helyiségre osztják a tetőteret, míg a derékszelemenre fektetett gerendák síkjába épített belső födém kétszintessé teszi a padlást, ahol szigorú rendszer szerinti tradicionális térhasználatot találunk. A tetőtér terménytárolási funkciója, fontos gazdasági szerepe a német házak tömegét, arányrendszerét is meghatározza. A padlás kihasználtsága a domináns megjelenésben is visszaköszön, amely sokszor szokatlanul meredek, 48-52°-os hajlásszögű tetőt eredményez (5. kép). Ezek a főbb stílusjegyek jellemzik Tolna és Baranya megyék azon német falvaiban álló házakat is, melyeket a korábbi felmérésekkel feltártak. 1 4 Az analízis középpontjába így e települések és környezetük került. Nyomában módszeres kutatómunka indult, melynek eredményeképp mára több mint 90 fachwerk lakóházat és gazdasági épületet dokumentáltunk. 1 5 Az emlékanyag elterjedése 36 települést érintett, 18-at Baranyában és ugyanennyit Tolnában. Területi eloszlásuk, kiterjedésük megegyezik a 18. század elején létrejött korai telepítésű falvak által alkotott Schwäbische Türkei ősi magjával. Némethon tradicionális építészetének az új hazában való folytatásához a kolonizáció e korai szakaszában, ezen a területen tehát lehetőség adódott. Hiszen az ide érkezők - szemben országunk más területeivel - nem találtak, és nem vegyültek számottevő magyarsággal, így itt a magyar építkezési szokások kényszerű átvételére szinte nem is adódhatott alkalom. Az általuk épített két- vagy háromosztatú házak - minden hasonlóságuk ellenére nem a magyar dél-dunántúli vagy alföldi háztípusban gyökereznek. Mint az magától értetődő, a kolonizáció nem a virágzó gazdasággal bíró földműveseket érintette meg, a hazánkba érkezők kisparaszti birtokot hagyhattak maguk után. Ezeken a kisparaszti birtokokon ebben az időben még általánosan létezett a két- vagy három helyiséges gerendavázas lakóházak építkezési szokása, 1 6 mely szokás továbbvitelének építményeit láthatjuk a Dél-Dunántúlon. Ez magyarázatot ad arra is, miért felesleges Németország gazdagabb területein ebben a korban már megjelenő hatalmas méretű, többszintes, összetett térhasználatú, fejlett alaprajzi rendszerű házak 1 7 nyomait keresnünk Magyarországon. Hiányuk nem bizonyítéka annak, hogy a telepesek a német háztípust hátrahagyták volna, pusztán arra a nyilvánvaló tényre mutat rá, hogy a kolonizáció az elmaradottabb térségek nehéz körülmények között boldoguló parasztjait szólította meg, akik nem ismerték, nem alkalmazták e bonyolult építési rendszereket. A telepítési szerződések, a korabeli toborzó cédulák és rendeletek soraiból azonban kiolvasható, hogy az új hazába érkező németek nem a legszegényebb, nincstelen rétegből származtak, sőt a legelső vállalkozók között tehetősebb földműveseket is találunk. Mindannyian bírtak azonban akkora anyagi tehetséggel, mely elegendő volt egy kisparaszti gazdaság felépítéséhez és beindításához. A legelső telepítések kudarcba fulladtak. Ezekből a kudarcokból okulva megfontoltabbá vált mind a kibocsátó, mind a befogadó fél, az ide-oda költözések során elszegényedőket sehol nem látták szívesen. Először - a korábban a császár kívánságára mellőzött - elbocsátási illeték megfizetését követelték a német földesurak, majd útlevelet is váltaniuk kellett a Magyarország felé igyekvők14. IMRE Mária-LANTOS Miklós 1989. 15. A vizsgált területen 92 fachwerk épület került feltárásra, 38 Baranyában, 54 Tolnában. Közülük - a kézirat lezárásának idején, 2008-2009 fordulóján - 56 áll, 36 épületet azonban már csak dokumentumokból ismerhetünk. A funkciók szerinti megoszlások: Baranyában 24 lakóépület, 10 pajta, 3 présház és I vízimalom, míg Tolnában 32 lakóépület, 19 pajta, 2 présház és I pásztorház került feldolgozásra. A lakóépületek tekintetében a fachwerk hanyatlásának korát - a harmadik generációt - pusztán három, országos műemléki védelem alatt álló épület megjelenítésével vettem számba, holott e típus képviselői ennél nagyságrenddel nagyobb számban találhatók meg falvainkban. Az emlékanyag címlistája DOBOSYNÉ Antal Anna 2008. 93-95. kiegészítve két épülettel: a Tolna megyei Kalaznó, Petőfi utca I 70. pajta és Závod, Rákóczi utca 125. egykori lakóépület. 16. DOBOSYNÉ Antal Anna 2008. 61-70. 17. ISTVÁNFI Gyula 1997. 107-1 I I.; BAUMGARTEN, Karl 1980. 38
