Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig
29. kép. „Siska" Kemence (Hont megye) (GÖNYEI Sándor felvétele) F 68105 Néprajzi Múzeum Fotótár teljesen csempézett oldalú változata is. Funkciója szerint fűtő, főző, és sütőberendezés, 8 3 amint erről az egykori adatközlők beszámoltak. E típus a házfejlődésből következő, egykor „egytüzelős" felföldi vidék nyugati felének egyik specifikuma is, a modernizáció és takarékosság jegyében, amelyben ötvöződik a korábbi vastag falú kemencetest hosszú egyenletes hőtartása, és már a felfűtést követően a gyors hőleadás, a csempékkel borított részeken. (Erről a rekonstrukcióval kapcsolatosan még bővebben.) E tüzelőszerkezet genezisének helyét még nem sikerült a kutatásnak meghatározni, de valószínűleg ott keresendő(k) ahol két szülőeleme térben és időben együtt volt jelen: a táblás kályha a kéményes füstelvezetéssel, nyilván úri otthonokban, és a kívülről szögletesre alakított kemence, a paraszti háztartásokban. így kialakulása, a feltételeket figyelembe véve, a városok suburbiumaiban, esetleg városközeli curiális településeken tűnnek legkézenfekvőbbnek. Az építéséhez szükséges csempéket a néprajzi források szerint a nagyobb városok, Esztergom, Vác, Losonc polgárait is kályhákkal kiszolgáló fazekasoktól szerezték be, vásárokon, ahol pl. a fennmaradt losonci limitáció 8 4 tanúsága alapján, szélesebb választék 30. kép. „Kályhás kemence" csempe nélkül (Vonyarc) (MANGA János felvétele) állt rendelkezésre. Az építést is feltehetően a csempekészítők végezték vagy helyi specialista. A kívülfűtés következtében létrejövő füstmentes szoba azután lehetőséget biztosított a lakótér esztétikai fejlődésére is, a fehéren maradó falak mentén, festett, később presztizsbútorok, textilek, képek és díszkerámiák elhelyezésére, úri, polgári előképek alapján. Ezért érthető, hogy a kályha, 8 5„kálho", színes, vagy plasztikus csempéivel, amely már magában is esztétikumot hordozott, egyes községekben majd miért válik a vagyonosabb paraszt réteg státuszszimbólumává, 8 6 és még a tisztaszoba, „elsőház", kialakulása idején, esetenként, miért ilyen tüzelőberendezést építtetnek (Börzsönyvidék). Ellentétben, a nagy lapos tetejű szobabeli kemencével ez nem kínált a kályharész miatt - legfeljebb gyermekeknek - fekvőhelyet, hacsak el nem hagyták a hasábalapra rakott kiugró felépítményt, de általában akkor is csak szűkösen. (A felmért példányok tetőfelszíne általában csak 120x I 30 cm.) Ellenben ezt a felépítményt, mint a kályha díszét lehetőség szerint nem hagyták el, sőt azok, akiknek egyáltalán nem tellett kályhacsempére, ezt a részt, kőből, téglából megépítve, utánozták. Erre KORPÁS Emil gyűjtött adatot a közeli Patvarcról, 8 7 ahol a csempe nélkül épült kemence e kiálló építményének, „kahle" (kályha) volt a neve, FEL Edit Orhalomban, 8 8 továbbá MANGA János Vanyarcon 8 9 (30. kép). Ilyen csempés kemencét utánzó fűtőberendezést közöl egy világítókandalló, „kozup" társaságában BALASSA M. Iván Bujákról. 9 0 Ezek a változatok természetesen csak utalnak előképeik népszerűségére, amelyek pl. Orhalomban a „búbost" szorítják ki. Bakópusztán és Csesztvén a kályháskemencék egykori használatára már nem emlékeztek, csak, a III. Katonai felmérés ( 1867) térképe tartotta fenn használatuk emlékét, a két település közötti „Kahlovka "(ejtsd: kahjóka = kályhás) 83. GÖNYEY Sándor 1938. 275. 84. ZÓLYOMI József 1974. 29. 85. VAJKAI Aurél I937N.É. 128.16,18. ábral30. 28. ábra.; GÖNYEY Sándor 1937 N É: 293 I. ábra 1938. N.É. 275 I ábra.; FÉL Edit 1938. N. É. 77. 86. SÁNDOR Ildikó 364. 365.; FÉL Edit 1938. 77. 87. KORPÁS Emil 1935 N.É. 118.5. ábra 88. FÉL Edit 1938 N.É.77. 89. PALÓC Múzeum fotótár F3278 90. BALASSA M. Iván 1994. 231. 21 I
