Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig

3 I. kép. Kályhás kemence tűztere (Bernecebaráti) 2007. 33. kép. Kályhás kemence (Vanyarc) 2007. dűlő nevében, ahol az építéshez szükséges jó minőségű agyagot „bányászták". Ehhez sorakozhatnak a napvilágra került kályhacsempe töredékek, amelyek bizonyítják az 1700-as évek elejétől a 19. század végéig történő helyi alkalmazásukat, és ezzel a kémény és kívülfűtés korai megjelenését a falusi kúriákban, és árnyalják SABJAN Tibor korábbi álláspontját, (é. n./1991. 57.) mely szerint:„a tábláskályhák (amennyiben ez alá a tágabb értelmű név alá soroljuk) mindig mázazott lapokból készülnek, északi területen zöld vagy barna színben". A Kubinyi Ferenc Múzeum Szécsény belvárosi, ( 17. század végi) csempeanyagában valóban található

9

1 leleteink közül az I. sorszámúhoz hason91. Itt köszönöm meg MAJCHER Tamás régészkollegám segítségét a 32. kép. Kályhás kemence (Acsa) 2007. 34. kép. Kályhás kemence pitvarbeli szája katlannal (Vanyarc) 2007. ló brokátmintás, zöld, illetve barna változat, sőt többszínű mázazású, vörösre és fehérre égő agyagból is, de mintája és a perem kiképzése alapján nem tételezek fel műhelykapcsolatot leletünkkel, inkább csak a kor divatjának szerényebb emlékeként értékelem csempénket. ZÓLYOMI József adata ( 1974. 29.) „téglaszín kályha" a losonci fazekasok limitációjában, és az előkerült töredékek mázatlan vörösre égő csoportja (1-4 sorsz.), a 18. század folyamán pontosan utal egy szegényebb vásárlókörre, még azzal is tetézve ezt, hogy az új házban bontott csempeanyagból építik meg a kályháskemencét. 2006-ban a Balassagyarmat Bástya u. 7. alatti telken történt megelőző régészeti feltáémába vágó információiért. 212