Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Rácz Jenő: Restaurátori beavatkozás egy nyugat-nógrádi kisnemesi kúria rekonstrukciójában – Adatok a térség építőgyakorlatának változásához a 18. század elejétől a 20. századig

12-13. kép. Kályhacsempe töredékek a 19. századból 2. Durva homokkal soványított vörösre égő agyagból ké­szült csempetöredék. Mintája: középen elhelyezkedő szárból kihajtó keleties levélmustra. Kora: stílusa alap­ján, 17. század vége - 18. század eleje (I 1/2. kép). 3. Csillámos durva homokkal soványított vörösre égő agyagból készített csempetöredék. Barokkos inda­mintája nem rekonstruálható. Kora: 18. század vége (I 1/3. kép). 4. Vörösre égő, finom homokkal soványított agyagból készített mázatlan csempe saroktöredéke. Mélyített keretben, törzsből kihajtó inda, minta nem rekonst­ruálható. Perem magasság: 4,5 cm. 1800 körüli? (I 1/4. kép). 5. Vörösre égő iszapolt, finom szemcséjű homokkal soványított anyagú, zöld ólommázas csempe és pár­kány töredéke. A csempén gyenge plaszticitású keretelés, a sarokban(?), hármas ívvel. I 9. század. 6. Fehérre égő iszapolt, finom homokkal soványított agyagból tüzes zöld színű ólommázas csempe töre­dékek. Szín és anyag alapján feltehetőleg összetar­toznak, a 2 cm széles keretelésű, növényi ele­mekkel, (koszorú, erezett és fogazott szélű levelek) díszített darabbal, melynek pere m magassága 3,5 cm. 19. század. 7. Fehérre égő iszapolt, finom homokkal soványított agyagból, letört élű sík csempetöredék. Máza: sár­gásfehér alapon spriccelt vagy szórt barna ólommáz. I9. század. 8. Sárgásfehérre égő, homokkal soványított agyagból, borsózöld alapon türkizszínű folyatott „mintás" sík csempetöredék. Peremmagasság: 4 cm. 19. század. 9. Sárgásfehérre égő, homokkal soványított, durvafe­lületű zöld ólommázas saroktöredék. Peremmagas­ság: 3 cm. 19. század. 10. Fehérre égő, finom homokkal soványított zöld plasztikus díszű csempe (barokkos kagylómustrával) és párkánytöredék. 19. század vége. I I. Fehérre égő, finom homokkal soványított anyagú, tompazöld színű csempe és íves párkány és tető tö­redékek (egy kör alapú hengeres idomú kályhából) 19. század. A fenti kályhamaradványok 2 1 felhívták a figyelmet a ház eredeti, mára elbontott, a sokféle töredék alapján hosszú időszakon keresztül használt tüzelőberendezése­ire, amelyek nyilván a telken egykor álló többi épületben is használatosak voltak. Ezek maradványai, átrakáskor vagy végső bontás és elszállítás után, használhatatlan csempetöredékekként kerültek a ház mögötti zugba. Részben ezzel kapcsolatos további meglepetés ért ben­nünket az épület keleti falához épített árnyékszék és léc­vázra erősített kátránypapír borítás eltávolítása után is. A munkák során előkerült egy vályogtéglával elfalazott ajtónyílás, a benne lévő ácstokkal ( 168x92 cm) (15. kép). A tok I Ox I I cm keresztmetszetű bárdolt tölgyfából készült, borítás nélkül vassarkai közepesen voltak megkopva. A szemközti ajtófélben, „retesz?" szereléséhez készített fura­Az I -2. sorszámú csempetöredékek stílusuk alapján korábbiak lakóépületünknél ( I 7. század vége - 18. század eleje), így feltételezhetően másodlagosan kerülhettek felépítésre, mint első fűtőberendezései lakóépületünknek. 200

Next

/
Oldalképek
Tartalom