Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen
29. kép. Kondorfa - archív ményezhet. A skanzenek úgy szokták saját különlegességüket és egyedi muzeográfiai lehetőségüket megfogalmazni, hogy a szabadtéri múzeumi megjelenítésben a tárgy (végre) saját kontextusában, nem pedig abból mesterségesen kiragadva kerül bemutatásra. A múzeumi tárgy fizikai környezete és értelmező kontextusa valójában éppen hogy nem azonos, még akkor sem, ha „tégláról téglára, székről székre" követi a valóságot. Hiszen a tárgyakat létrehozó és azok elrendezésében szabályt teremtő életvilág, társadalmi, történeti és gazdasági meghatározottság, valamint kulturális háttér kifejtése a kiállításban nem történik meg. Aleida ASSMANN hagyományról, kommunikációról, emlékezetről szóló gondolatmentéhez visszatérve úgy is fogalmazhatunk, hogy a szabadtéri múzeumban a hagyomány a tudomány autoritásának van alárendelve, normatív érvényt próbál szerezni magának, és teret alkot a múlt tudatos elsajátítása és az emlékezés számára. A szabadtéri múzeumok elvitathatatlan eredményeket hoztak és hoznak létre a történeti kutatásokban. Gyűjteményeik, az archívumaikban őrzött dokumentációk, valamint áttelepített és rekonstrukcióban megvalósított kiállításaik pedig nemcsak a népi műemlékek akár múzeumi közvetve pedig akár helybeni megőrzésében játszanak szerepet és jelentetnek módszertani kiinduló pontot, hanem a népi építészet és lakáskultúra további szakmai kutatásaihoz is segítséget adnak. A nehézséget az okozza, illetve hiányosság véleményünk szerint abban tapasztalható, hogy a skanzen tudományos modellként megépített tájegységei végül nyilvános, a közönség számára hozzáférhető kiállítások lettek, érdemi helyszíni kommentár nélkül. Felvetődik a kérdés: akkor mi a célja a múzeumnak a kiállítással? Vajon tényleg csak a tárgyáról szerzett tudást kívánja egyoldalúan (a látvány hitelességében) ugyan, de minél pontosabban átadni, vagy a rekonstrukció, a környezet teljes körű megjelenítése egészen más üzenetet is kifejezésre akar juttatni? Vajon megőrizték-e a skanzenek - akarva-akaratlanul - a világkiállításoktól örökölt sajátos módszertannal együtt az egzotikum, vagy a távoli kulturális jelenségek bemutatása mögött meghúzódó jelenkori társadalmi önreprezentációs funkció elsődlegességét? Gottfried KORFF a (történeti és kultúrtörténeti) múzeumokat a kultúrák megalapozásának helyeiként tartja számon, ahol a gyűjtés és a megjelenítés koncepciójában a történelem értelmezése, az idegen és saját észlelése ölt testet. 3 9 Egyik alapkérdés számára, hogy minek köszönhető, hogy míg az 1970-es években a múzeumok a látogatók 39. Gottfried KORFF 1980 és 2000 között múzeumi témában írt tanulmányait egy kötetben adták ki. A kötetben más szerzők szövegei is szerepelnek. 2002. 162
