Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen
I I. kép. Felső-Tiszavidék - SZNM (DEIM Péter felvétele) Kifejezetten a néprajz vonatkozásában FEJŐS Zoltán a kulturális örökség kategóriája kapcsán azzal a kérdéssel foglalkozik, vajon milyen szerepet játszott/játszik az antropológia kutatási gyakorlata az UNESCO örökség védelmi normáinak változásában, nevezetesen a „megfoghatatlan kulturális örökség" kategóriájának 2003-mas bevezetése és elfogadása esetében. Fejős szerint elsősorban az antropológiai látásmód és fogalomrendszer irányította rá a figyelmet a kulturális sokféleségre, ezáltal fokozatosan lebontva az UNESCO retorikájában a korábbi, elsősorban műemlék- és műalkotás-centrikus örökségképzeteket. A néprajzi/antropológiai szemlélet hatására egyrészt a klasszikus tudáson kívül a hagyományos értékrendszerek, szóbeliségen alapuló tudáskészletek mint az örökség lehetséges hordozói jelentek meg, felhívta a figyelmet a nem nyugati mintákon szerveződő kulturális gyakorlatokra, és kritikát gyakorolt a kultúra merev, állandó tárgyiasult rendszerként való - műemlék centrikus értelmezése fölött. FEJŐS a francia néprajzi örökség (patrimoine ethnologique) fogalmát emeli ki, amely tartalmilag oly tágan értelmeződik, hogy a társadalmi szerveződés módjai, de a különböző kommunikációs formák is odatartoznak. így válik lehetővé, hogy az örökség - írja Fejős - mind a társadalmi kontextust, mind a kulturális produkció természetét illetően kimozdítható a nemzeti kultúra és az elit szimbolikus teréből. 2 1 FEJŐST az örökség és a társadalom önreprodukciós folyamatának kapcsolata is érdekli, különös tekintettel a múzeumokban a változó örökségi gyakorlat hatására nyomon követhető misszióváltásra, vagy legalábbis hangsúlyeltolódásokra. A kulturális tulajdon, kulturális reprezentáció és a múzeumok kapcsolatára vonatkozó, az utóbbi években lezajló antropológiai önreflexiót emeli ki, amely a szellemi és tárgyi örökség megkonstruálása mögött húzódó motivációk (például saját nemzeti kultúra megteremtése) feltárására irányul. Végül eljutunk annak belátásáig, miként szolgálja az örökség a jelent, amennyiben mint kulturális termék, tudatos és szervezett elemeivel az identitás eszméjét táplálja. A gondolatsor örökség és emlékezet összevetésének tanulságával zárul: míg az örökséget a múlttól való elszakadás élménye határozza meg, az emlékezet a társadalmi-kulturális folytonosság tapasztalata, s ezáltal a jelen kulturális gyakorlataiból táplálkozik. Hagyomány, örökség és Skanzen Ahogy a 'skanzen' szó beépült a magyar nyelv szókészletébe, megfigyelhetjük, hogy használata nem korlátozódik a szabadtéri múzeumok szinonim megjelölésére. Ha újságokban vagy internetes oldalakon a kifejezéssel találkozunk, többnyire valamilyen környezet vagy vizuális megjelenítés leírásában alkalmazzák, hol érzelmes, hol 21. FEJŐS Zoltán: A néprajz, antropológia - a kulturális örökség és az emlékezet kategóriái. In.: GYÖRGY Péter-KISS Barbara-MONOK István, 2005. 71. 146
