Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen
kodás hamis vigaszát. 9 A felejtés ugyanakkor szintén lehet embertelen, mert a felgyülemlett szenvedést felejtjük el. Ezért a hagyomány béklyója és a hagyománytalanság üressége helyett az emlékezet a fontos, amely az elintézetlenre vonatkozik. Az emlékezet távolságot tart, kritikai viszonyban mutatkozik meg és történelmi tapasztalattal van felvértezve. A hagyomány mint emlékezet évezredeken átívelő kontinuitás biztosít, amelyben minden változás és váltás fölött egy identitás rekonstruálódik. A szokással való viszonyában a hagyomány mint attitűd fontos. A tradíció a reflexívvé váló, normatívvá fokozott szokás, amely már nem idomul elsődlegesen a külvilághoz. Aktív beállítódás, megkülönböztető jel, orientálódás, önmagunk elkötelezése bizonyos értékek irányában, individuum-feletti identitást stabilizál. Ezért hatalmi fölényben és kisebbségi szituációkban egyaránt fontos lehet a túlélés szempontjából. A habituális és tudatos érvényesülés abban különbözik, hogy míg az előbbi magától értetődő cselekvés, az utóbbi egyfajta kontroliban működik: önmagunk kötelezése, ragaszkodás és megőrzés. Míg a szokás (Sitte) ismétlődik, és a változó feltételekhez rugalmasan alkalmazkodik, a konvenció szigorú invariáns, amely habitualizálódik, szimbolikus értéke van. Az új hagyományok erősen szimbolikus vonatkozásokat hoznak létre a múltra, ahol a történelmi hitelesítés hiánya a hatásukra nézve nem okoz törést. A modern hagyományok nemcsak nem kontinuusak, hanem gyakran újólag kitaláltak. ASSMANN összefoglalásként leszögezi, hogy a hagyományok a modernségben nem szűntek meg, sőt, az iparosodás és a gyarmatosítás éppen hogy újból aktiválta a tradíciót. Hagyományban és emlékben közös a múltra való vonatkozás, a múltbélinek a jelenben való megléte. A különbség az, hogy míg az emlék pozitív vagy negatív, releváns vagy triviális, szubjektív és kollektív adatra vonatkozó egyaránt lehet, a tradíció alapvetően értékes és kollektíván kötelező. Az egyéni emlékezet spontán, véletlen, kontrollálatlan, önkényesen jelentkező, a kulturális emlékezet különböző médiumokra (naptár, tárgyak, testi és szellemi mnemotechnikákra, képekre és írásra, emlékművekre, archívumokra) van utalva, politikai érdekek és társadalmi igények szerint rendeződik. Assmann szerint érdemes egy modernség előtti és modernség utáni tradíció fogalmat megkülönböztetni. A modernség előtti tradíció esetében a legitimációs jelleg a leghangsúlyosabb, a modernség utáni hagyomány esetében az identitás biztosításának aspektusa a hangsúlyos. A hagyományt úgy is definiálhatjuk, mint az identitás tartósan fennálló kulturális konstrukcióját. Ez a kontinuitás az időnek mint a felejtés, a változás, a viszonylagossá válás dimenziójának van állandóan kitéve. A hagyományok emlékezési tereket hoznak létre és alapoznak meg. A paraszti kultúra számára meghatározott társadalmitörténeti keret 20. századi szétesésével egyidejűleg a folklorisztikai, néprajzi, antropológiai kutatások olyan jelenségek vizsgálatával is foglalkozni kezdtek, mint a hagyományok új társadalmi, kulturális és gazdasági környezetben való továbbélése, feltűnése vagy felszívódása. A továbbiakban egy-egy példával vázlatosan áttekintjük azokat az irányzatokat, amelyekben megtörtént a hagyomány néprajzi reflexiója. Az 1960-as évektől nemzetközi szinten (főként Hans Moser és Hermann Bausinger úttörő írásaiban) és Magyarországon (kiemelten Voigt Vilmos, Andrásfalvy Bertalan, Hoppál Mihály, Niedermüller Péter és Fejős Zoltán munkáiban) egyaránt élénk lendületet vett a folklorizmus elméleti és gyakorlati kutatása.' 0 A folklorizmus fogalmát sokan és sokféleképpen definiálták, e meghatározások leginkább a folklórtól megkülönböztető jegyeket próbálják megragadni: mesterségesen kreált, szervezett, irányított, formális, kívülről motivált és kifelé irányuló. Míg a külföldi kutatásokban a jelenséggel szemben, talán a hátterében feltárt gazdasági érdekviszonyok miatt, a tudományos objektivitáson túl valamiféle ellenszenvet tapasztalunk, addig a magyar kutatók - a táncházmozgalom egyedi jelenségéből kiindulva - a folklorzimusban a hagyományos kultúra, vagy legalábbis elemeinek, kincseinek megőrzésére/megmaradására is látnak esélyt. Az 1980-as években a hagyomány, annak jelképes értéke, a nemzeti műveltségben betöltött szerepe újból az elméleti kutatások előterébe került. A különböző elméleti irányzatok megegyeztek abban, hogy a hagyomány változik: meg kell különböztetni a hagyományos társadalmak szokásait, a jelenkor társadalmi konvenciótól vagy a szimbolikus szerep nélküli rutinjaitól. Eric HOBSBAWM vezette be a „kitalált hagyomány" fogalmát, amelyet a következőképpen határozott meg: „olyan gyakorlatok együttese, amelyeket rendszerint nyíltan vagy hallgatólag elfogadott szabályok irányítanak, rituális vagy szimbolikus természetük van, és viselkedési normák bevevésére törekszenek ismétlés által, ami automatikusan magával hozza a múltba vezető folyamatosságot."" HOBSBAWM az új hagyományok nagyarányú megjelenését a 19-20. században lezajló gyors társadalmi átalakulásokkal hozta öszszefüggésbe, a modern nemzetállamok létrejöttével, valamint a kísérő szimbólumoknak az elit általi szükségszerű termelésével, az európai indusztrializáció majd a gyarmatosítás felszámolásának kontextusában. A Past and Present történelmi folyóirat által a témában rendezett konferencia kötetében megmutatja, hogy az angol, német és francia történelem ezen időszakaiban a kitalált hagyományok miként voltak képesek Európa és a gyarmatbirodalmak területén egyaránt, nyilvános ceremóniák és társadalmi intézmények keretében tömegeket mozgósítani, az állam iránt tanúsított lojalitás kivívni és megtartani. 1 2 A hagyományok változásaival foglalkozó néprajzi, etnológiai és kulturális antropológiai kutatások új lendületet vettek az ezredforduló környékén. E munkák főként azt vizsgálják, hogy a globalizáció és az Európai Unió bővülé9. ADORNO, Theodor W: Über Tradition. In: Ohne Leitbild. 1 967. Idézi: ASSMANN, A: im. 1 999. 75-77. 10. A magyarországi folklorizmus-kutatást valamelyest intézményesült is egy konferencia-sorozat (első tanácskozás: Folklorizmus egykor és ma. Kecskemét, 1978.) és egy új kiadvány-sorozat (Folklór - társadalom - művészet, Kecskemét, 1978.) létrejöttében. I I HOBSBAWM definícióját idézi HOFER Tamás 1987. 10. 12 HOBSBAWM, Eric-RANGER, Terence (eds) 1983. 143
