Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen
8. kép. Bakony, Balaton-felvidék - archív se hogyan hat az érintett régiók, államok, nemzetek identitására. A kutatások egyik kulcskérdése a nacionalizmus, a nemzeti eszme továbbélése a multi-etnikus és multikulturális társadalmakban, és egy olyan nemzetek feletti politikai konstrukcióban, amelyben a 19. század folyamán kialakult nemzetállamok számos, önmeghatározásuk szempontjából fontos alapelemét (például nemzeti valuta) fel kell, hogy adják. A Revitalising European Rituals című, Jeremy BOISSEVAN által szerkesztett, 1992-ben megjelent kötet kilenc tanulmánya európai népünnepélyek a 20. század utolsó évtizedeiben megtapasztalható konjunktúrájának jár a nyomában, amikor a kötet szerzői spanyol, lengyel, görög, macedón, máltai, olasz és angol területen, különböző felelevenített, újra hagyományossá tett, folklorizált karneválokon és más népünnepeken végzett terepmunkáik tapasztalatait írják le és elemzik. 2004-ben jelent meg egy francia tanulmánykötet, 1 3 amely újra feltette a kitalált hagyomány kérdéseit, ezúttal bevezetve a „fabrikált hagyomány" fogalmát. A könyvben helyet kapó írások azt vizsgálják, hogy az új hagyományok, vagy általában a modernitás által előidézett szakadások és diszkontinuitások milyen, a társadalmi kötelékek különböző formáinak megfelelő szintjein jelentek meg. A „kitalált hagyományok" paradigmához azért nyúltak vissza, hogy a jelenkornak az identitás megalkotásával kapcsolatos folyamataival szembesítsék, a globalizáció korában jellemző társadalmi változások során létrejövő új konfigurációit mutassák fel. A kitalált hagyományok vizsgálata a múlt, a jelen és a jövő közötti alakzatok formálódását képes megmutatni, melynek tengelyében a múlt elbeszélésének létrehozása áll. A kitalált hagyományokban hasonlóképpen feltárulnak a globalizáció, a liberalizmus és az uralkodó ideológia hatásai. E kötelékek a politika, a gazdaság és az ideológia kött 9. kép. Bakony, Balaton felvidék - SZNM (DEIM Péter felvétele) zött, valamint következményeik különlegesen jól láthatóvá válnak, amikor az autenticitás (hitelesség) fogalmára kérdezünk. Perrti J. ANTTONEN 2005-ben Tradition trough modernity címmel megjelent könyvében azt elemzi, milyen társadalmi szerepet kap, illetve vállal a néprajztudomány, elsősorban a folklorisztika a nemzetállamok korában és a posztmodernségben. 1 4 A finn folkloristát az érdekli, mi történik a folklórral a modernitásban, illetve tradicionális és modern kategóriáját próbálja meg időben és szellemében egymáshoz képest meghatározni a nyugati eszmei áramlatok tükrében. Két alapvető attitűdöt különböztet meg: az egyik, többnyire a szociológiára vonatkoztatott szemlélet értelmében a tradíció premodern, azaz a modernség előtti kategória. Ezzel szemben a folklorisztika a hagyományt antimodernnek, a modernitás ellentétes alternatívájának tekinti. Anttonen szerint azonban hagyományos és modern egymást mindenkor feltételezik, és a két kategória közötti közvetítő a folklorista a maga archiváló stratégiájával. A folklór mint nemzetivé tett régiség című fejezetében azt vizsgálja, hogy a folklorisztika az eltűnőben lévő hagyományoknak a huszonnegyedik órában történő, ezáltal morálisan igazolt gyűjtésével és megőrzésével milyen jelentős és aktív szerepet játszik a jelen megalkotásában. 1 5 Kollektív és normatív értékeket mutat fel, és megállapításai/törvényei a gyűjtésre váró anyag szakadatlan válogatásában jutnak kifejezésre. A folklórral való foglalatoskodás retorikai és politikai jelentősége jól látható a nacionalizmus vonatkozásában. Az utóbbi időkben a hagyománnyal párhuzamosan, hasonló jelentésmezőben egyre gyakrabban megjelent az örökség fogalma. 1 6 Az örökség az utóbbi harminc évben az egyik leggyakrabban és legrugalmasabban használt, és a hétköznapi, a társadalmi és a tudományos beszédmódokban egyaránt sokat forgatott kifejezés Európában. 1 7 A fogaI 3. DIMITRIJEVIC, Dejan (szerk.) 2004. 14. ANTTONEN, PerttiJ. 2005. 15. ANTTONEN, PerttiJ.: i.m. 2005. 79-1 13. 16. Örökség ... 4. általában azok a tárgyak, technológiák és szellemi javak, amelyek társadalmi értékként egyik generációról a másikra szálltak át az emberi kultúra és civilizáció elemi fokától napjainkig. TARKANY SZŰCS Ernő 1981. 135. 17. Az európai szervezetek kodifikációjukban, de általános retorikájukban is sokszor megelőlegeznek, és a csatlakozó vagy csatlakozni készülő történelmi múltjuk, kulturális hátterük, hatalmi pozíciójuk szempontjából heterogén - államokra kiterjesztenek olyan fogalmakat (például örökség), amelyek tudományos reflexiója csak jelentős késéssel történik meg, ha megtörténik egyáltalán, így az adott országok a jogalkotásában előbb kénytelenek használni e fogalmakat, mint hogy eldöntenék, miként is értelmezzék azokat. Az ICOM a múzeumok 2004-ben aktualizált etikai kódexében meglehetősen tágan határozza meg a kulturális örökség fogalmát: „minden fogalom vagy dolog, amelyről feltételezhető, hogy esztétikai, történeti, tudományos vagy szellemi fontossággal bír." 144
