Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen

4. kép. Tállya - archív 5. kép. Tállya - SZNM (DEIM Péter felvétele) leggyakrabban használt terminusa a néprajznak. Bár a 'tradíció' fogalmát a klasszikus szellemi tudományokban (teológia, filozófia, filológia stb.) definiálták és definiálják, a néprajztudomány története során sokáig nem fordított különös figyelmet arra, hogy saját maga számára is értelmezze - egészen addig, míg a kutatásának tárgyát képező paraszti kultúra mint jól körülhatárolható kulturális egység a 20. században lezajló fokozatos átváltozása, felbomlása kihívást nem jelentett saját legitimációja számára. Jóllehet a néprajz a hagyomány képzett és összetett alakjaihoz (hagyományos, hagyományozás, hagyományozódás, szájhagyomány, néphagyomány) előszeretettel nyúl, és a segítségükkel leírható jelenségekről, folyamatokról gyakran elmélkedik, az alapot magát, a hagyományt abban a társadalmi és történelmi keretben, amelyet a népi kultúra szempontjából relevánsnak tart, egyféle, evidensnek tételezett értelemben, vagy éppen a köznyelvi gyakorlatnak megfelelően használja. A hagyomány ebben a néprajzi jelentésmezőben legszűkebben az egy közösség kultúrájában meglévő múltra vonatkozást és kontinuitást jelöli. A néprajztudomány alapvető kézikönyvei különbséget tesznek a hagyomány mint végtermék (hagyomány), illetve mint folyamat, dolgok rendszere, egyfajta működési elv (hagyományozódás) között.

7 Ezen túlmenően azonban hosszú ideig nem volt nyomon követhető néprajztudományi diskurzus a hagyomány fogalmának to6. kép. Alföld - archív 7. „Hagyomány: a közösségi magatartásformák és objektiváciök nem örökletes programja, a kultúra invariáns-rendszere, a kultúra grammatikája (...) Helytelen az a néprajzi irodalomban megtalálható gyakorlat, amely a hagyomány[t] (...) az „örökség"-gel, a tudományszak kutatási tárgyával azonosítja." (Istvánovits Márton, In: Magyar Néprajzi Lexikon 2. köt, 1979. 393. ) A hagyományosság és ennek megjelenési formája: a hagyományozódás [Nem véletlen, hogy KATONA Imre egyik esetben sem a 'hagyomány' szót használja, sic! ] csakugyan a folklór egyik általános jellemzője. (KATONA Imre 1998. 27. ) 141