Bereczki Ibolya - Cseri Miklós (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 22. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Szabó Zsuzsanna: A népi kultúra színrevitele a szabadtéri múzeumokban – Hagyomány, örökség és Skanzen

2. kép. Muraszemenye - archív fia és a művészettörténet, valamint az etnológiai és az antropológia vetette fel őket. Ez volt a múzeumokról szóló irodalom terebélyesedésének időszaka is, egyértelműen jelezve, hogy az akadémikus érdeklődés általában felélénkült a gyűjteményétől elmozdulni nem tudó, elméleti szempontból ezért sokáig érdektelennek tartott intézménytípus iránt. Az új keletű kíváncsiság hátterében az állt, hogy a 20. század utolsó két évtizedében Európában, de világszerte is jelentősen megugrott a múzeumalapítások száma, ezen belül pedig a történeti és helytörténeti múzeumok - a mega-intézményektől a kis helyi gyűjteményekig - kaptak főszerepet. A múzeumalapítási láz jelenségének leírására létrejött a muzealizálás fogalma, amely tudományos reflexiók sorát vonta maga után. A legtöbb magyarázat megegyezik abban, hogy a muzealizálás folyamatában a jelenkornak az időhöz való viszonyulása fejeződik ki. A múzeum intézménye egyfajta társadalmi stratégia része lett, amely arra irányul, hogy az ember az emlékezeten keresztül találja meg a visszautat az állandó változásnak kitett életvilágából elűzött otthonossághoz.

3 A múlt felértékelődött, dokumentumai örökséggé váltak, amelyekkel való szembesülés és találkozás egyik legkézenfekvőbb eszköze a múzeum, amely egy univerzális rendet tesz láthatóvá. A gyorsuló idő következtében az örökség határai egyre inkább a jelenre tolódtak: a jelenségek érvényességi ideje lerövidül, ahogy az újítások száma növekszik, ennek folyományaként nő a relikviák száma, amivel párhuzamosan pedig az őket felhalmozó intézmények is sokasodnak. A múzeumi intézmények számának emelkedésével párhuzamosan a múzeumlátogatók száma is jelentősen megnövekedett az elmúlt évtizedekben. A látogatót az idegen és saját tapasztalatának problémája, az eredethez való ragaszkodás, az identitás keresése viszi a múzeumba, valamint az igény, hogy a média közvetett információival szemben eredeti, hiteles dokumentumokat és a kézzel â fogható tárgyakat találjon a múlt bizonyítékául. A múzeumok kritikájában olyan kérdések vetetődnek fel, mint például a kiállítóra és kiállítottra osztó hatalom természete. Kiemelt érdeklődés övezi a 'primitív' társadalmak kulturális reprezentációinak múzeumi megjelenítéseit, amelyben a gyarmatosítás kisajátító koncepcióját fedezik fel újra és újra, a Saját és a Másik kultúrájának, a nyugati és nem-nyugati társadalmak bemutatásának gyakorlatait elemezve.

4 A múzeumi gyűjtemény és a kiállítási koncepció mögötti késztetések feltárásakor az antropológus etikai felelőssége is szóba kerül. Egy újabb kérdéskör a tárgy autonómiáját feszegeti: a tárgy mint töredék és a mögé alkotott kontextus mint feltételezett egész problematikáját, vagy egyedi példány és típus viszonyát. Különösen a néprajzi múzeumok interpretációs hagyományaiban érhetők tetten az etnográfiai tekintély és a hagyománykreálás összefüggései, amelyek főként a múzeumok élő megjelenítési gyakorlataiban - élőképek, fesztiválok, szemlék alkalmával - érhetők tetten. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy a múzeum/kurátor és a kiállított anyag/forrásközösség

5 az örökséggel való múzeumi bánásmóddal kapcsolatos látásmódjának és érdekeinek különbsége, ezek egymásnak feszülése is gyakran tárgya a múzeumokról szóló elemzéseknek. A következő oldalakon elsőként választott vezérfogalmunk, a hagyomány és örökség néprajzi reflexiójának vázlatos áttekintését adjuk,

6 majd a szentendrei Skanzen gyakorlatából vett konkrét példákkal szemléltetjük, miként viszonyul e fogalmakhoz a múzeum. A hagyomány fogalma A néprajztudomány a paraszti társadalom hagyományos kultúrájának vizsgálatára jött létre és bontakozott ki a I 9. században, így a hagyomány kezdettől fogva egyik 3. Gottfried KORFF és Martin ROTH a történeti múzeumról írt tanulmánygyűjteményük bevezetőjében a múzeumok jelenkori népszerűségére keresik a magyarázatot. 1990.9-37. 4. Anna Laura JONES Exploding canons: the Anthropology of Museums című tanulmányában a nem-nyugati társadalmak múzeumi megjelenítésének példáin, konkrét - főleg amerikai kortárs művészeti múzeumi - kiállítások reflexióiban mutatja be a múzeumi kritika történetének különböző állomásait az 1980-as és '90-es években. 1993.22:201-220. 5. FEJŐS Zoltán a Múzeumi Közleményekben az ökomúzemokról írva használja a forrásközösség fogalmát a múzeum saját társadalmi környezete (helyi közösség) és a műtárgy/adatközlő származási helyének közössége (forrásközösség) elkülönítése céljából. 2006/2. 15-22. 6. Áttekintésünk a választott fogalmak kapcsán kibontakozó érdekes elgondolások rövid ismertetésére szorítkozik. Nem szántuk szisztematikus terminustörténeti összefoglalásnak, mint ahogy nem nyújtja az e fogalmak körüli teóriák összehasonlító elemzését sem. 140 3. kép. Muraszemenye - SZNM (DEIM Péter felvétele, 2005.)