Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

világa is eltűnik. Bekövetkezni látszik a környezetünkben Arthur Haselius svéd néprajztudós jóslata: „Eljön majd az az idő, amikor minden aranyunk sem lesz elegendő arra, hogy a múltunk emlékeit megőrizzük."

3 A kezdetektől a középkor végéig A honfoglalást megelőző korok emberi közösségeinek jelenlétét számos régészeti lelet igazolja Mezőcsát környékén. A vidék a Tisza közelsége miatt vízjárta terület volt, sok volt a belvizes, ingoványos, nehezen megközelíthető terület. Emberi települések céljára csak a dombhátak, felszíni kiemelkedések voltak alkalmasak. A korábbi évtizedek régészeti feltárásai ezeken találták emberi tartózkodások nyomait. (Az Orosz-domb, a Pásti-domb, a Harangdomb, a Bóna-domb, a Laposhalom, az Erdőszög, a Csicske és a szőlős kertjeink homokdombjai voltak a feltárások fő helyszínei. A feltárásokat a miskolci Herman Ottó Múzeum régészei végezték, a múzeum sok adatot és bőséges leletanyagot őriz az itteni feltárásokból.)

4 A városkörnyéken feltárt régészeti leletek kis részben őskoriak, nagyobb részben a honfoglalást közvetlenül megelőző korok emlékei. A leletek nagy része napi használatra vagy kultikus célra készült agyagedény, kis részben fémből készült használati tárgy vagy ékszer (1-2. kép). A város és környéke avar-kori feltárásai a leggazdagabbak ebben a tekintetben. Sok adalékkal szolgált az avar-kori kutatás számára a környék e kori feltárásai közül az Ároktő határában 1994-ben végzett település-feltárás, ahol sírokat és lakóházak nyomait találtak.

5 A feltárásokból azonban kevés nyom utal a lakóházak formájára, szerkezetére, a településszerveződésekre pedig még kevesebb. A letelepedésünket követő évszázadok településszerveződéseiről, építkezéseiről nagyon kevés használható adatunk van. Honfoglalás kori település-feltárásaink leletei alig használható nyomokban utalnak a falvaink, a lakóházak és az azokat övező egyéb építmények szerkezetére. Az Alföldön a letelepedést követően is továbbélő nomád állattartáshoz jól alkalmazkodó sátras lakóközösségekről korabeli írott bizonyítékaink vannak.

6 Az eleinte talán csak a téli hónapokra épített lakóépítményeik földbe mélyített kör vagy négyszög alaprajzú házak voltak.

7 Ezek az egyszerű szerkezetű építmények a 13. századig általánosak voltak. A kora Árpád-kori település-feltárások (Kardoskút, Doboz, Bashalom, Feldebrő, Visegrád-Várkert) nyomán az építésük, a használatuk módjáról is kapunk információkat. Ezek többségének padlószintje 50 cm-rel a talajszint alatt volt, náddal, gyékénnyel vagy szénával héjalt tetőszerkezetét földbe ásott ágasfák tartották. A padlószintjükbe ülőgödröket ástak, és sárból vagy kőből kemencét építettek bennük. A kemencék tüzelőnyílása többnyire a padlószintben volt. A padlóban megmaradt karónyomok karóra állított asztalok, ülő- vagy fekvőalkalmatosságok tartókaróinak nyomai lehettek. A feltárások igazolják, hogy a lakóépítmények között tágas térségek voltak. A közöttük álló egyéb épületek egykori létére kevés a bizonyíték - valószínű azért, mert azok felszíni építmények voltak, és nyomaik jobbára eltűntek. Az épületek szétszórtsága utalhat arra, hogy nem épültek utcás rendbe. A középkor falvainak lakosságszáma átlag néhány tucatnyi volt, és a falvak belterülete sem volt a későbbi korok településeihez fogható kiterjedésű. A városunk határában álló hajdani Árpád-kori falu, Csicske is kis méretű lehetett. Egy néhány méter magas, teniszpályányi területű dombhátra épült. Az 1985-ben itt feltárt sírleletek adtak leginkább használható információkat az egykori faluról. Lakóházak gödrei, átégett paticstöredékek, hulladékgödrök és egy kisméretű templom alapjai kerültek elő. A kőből alapozott kicsi templom az alapozás mellett talált gerendalyukak nyomaiból ítélve gerendavázas paticsfalú épület volt, a lakóházak földbe mélyített épületek lehettek.

8 A falu a tatárjárás idején pusztult el, és már nem települt vissza. Mezőcsát középkori történetének írásos dokumentumai nem utalnak a város településszerkezetére. Azt tudjuk, hogy a 13. sz. elején két lakóövezete volt. Szabadcsáton (Zobodchat) a szabad jobbágyok, Lakcsáton (Lockath) a szolgák és szabadosok laktak. A 16. sz. közepén keltezett dikális összeírásokban többségében nemesek által lakott faluként említik.

9 A nemesek anyagi helyzete, életkörülményei nem különböztek általában a jobbágyokétól. Építkezésükben sem látszott a rangbéli különbség a 18. század végéig. Ennek helyi igazolásai nincsenek, de más települések írott dokumentumaiból következtethetünk arra, hogy itt is ugyanazon építőanyagokból épített, ugyanazon alaprajzi szerkezetű, hasonló méretű házakban laktak, mint a falu jobbá3. Az idézet CSERI Miklós előadásában hangzott el. (2005. Országos Tájháztalálkozó, Ócsa) 4. GÁDOR Judit-HELLEBRANDT Magdolna 1977. 82.; WOLF Mária, L.-SIMÁN Katalin 1986. 350.; HELLEBRANDT Magdolna, B.-LOVÁSZ Emese 1988. 270.; KOÓS Judit, S. 1991. 5-17. 5. RÉVÉSZ László 1994. 72. Ez az adat hibás, nem RÉVÉSZ László volt a vezető régész. 6. KOVALOVSZKI Júlia 1996. 288-293. 7. 1994-ban az Ároktő határában végzett avar-kori település-feltárás során előkerültek kör alaprajzú építmények nyomai, melyek előzményeket, mintákat jelenthettek az ide később betelepülő magyarok számára. 8. A feltárást S. KOÓS Judit, RÉVÉSZ László, L. WOLF Mária, a HERMAN Ottó Múzeum régészei végezték, SIMÁN Katalin és LOVÁSZ Emese közreműködésével. Rövid beszámolóját lásd: HELLEBRANDT Magdolna, B.-LOVÁSZ Emese 1988. 270. 9. GYÖRFFY György 1963. 765.; A Magyar Országos Levéltárban található dikális összeírásokra hivatkozik KOCSIS Gyula 1971a. 6. 83