Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

gyai. 1997-től kezdődően a Mezőcsáttól 18-20 kilométernyire levő Muhi határában folyó ásatások feltárták a középkori település - akkori nevén Mohi nyomait. A középkori lakóházaink hasonlóak lehettek az ott feltárt házakhoz. A leletek egyhelyiséges, téglalap vagy négyzet alaprajzú földbe mélyített, ágasfás-szelemenes, paticsfalú házakra utalnak.

10 (Az egykori település lakosságszáma, körzetközpont jellege, vásártartó joga, mezővárosi rangja miatt hasonlított Mezőcsáthoz.) A nagy vagyonú nemesi családjaink e kori építkezéseiről sincsenek adataink. Arról tudunk, hogy a Csáti Színi család 1557ben a töröktől tartva megerősítette udvarházát széles árokkal, majd latorkertXel vette körül.

1

1 Arról viszont nem ejt szót a dokumentum, hogy az épület milyen volt, hol állt. Nem valószínű, hogy kőépület volt, mert akkor a tartósabb anyaga miatt későbbi dokumentumok is emlegetnék. Valószínűbb, hogy sárból-fából-nádból épített épület volt, csak a méreteivel tűnhetett ki a környezetéből. A város a 16. sz. közepén erős gazdasági prosperitást élt meg. Ez látszik a korabeli dézsmajegyzékek adataiból: növekvő eredmények mutatkoztak a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, előnyösen változott a város társadalmi átrétegződése (csökkent a szegények, nőtt a gazdagparasztok részaránya).'

2 Segíthette az árutermelő gazdálkodás nagy ütemű fejlődését a mezővárosi rang és a vásártartó jog: egy 1549. évi dézsmajegyzék említi először Csátot városként (Chiath oppidum)."Segíthette a gazdagodás a város előbbre jutását a külsőségekben is - több jutott építkezésre, a lakókörnyezet komfortjára. A terménytárolás, a nagyállattartás bizonyára átrendezte a lakótelkeket, új vagy nagyobb telektartozékok épültek (magtárak, ólak), szükség volt a nagyobb bekerített udvarra, kertre az állatok együtt tartása miatt. A szemes takarmányt a talajvíz által nem veszélyeztetett portákon 2-3 m mélységű, körte formájú gabonásvermekben tárolták, amelyek falát sarazták, majd kiszáradása után benne rakott tűzzel kiégették. Ebben az időben váltak általánossá az ország minden táján a két- és háromsejtes lakóházak. A szoba hálóhely, a háziasszony munkatere, és a családi együttlét fő helyszíne volt egyszerre. Nagyméretű lapos tetejű kemence fűtötte, melynek tüzelőnyílása ebbe a helyiségbe nyílt, füstjét még nem vezette el füstelvezető szerkezet. A mögé sorolt pitvar eleinte csak közlekedő tér, tárolóhely lehetett. A későbbi háromsejtes házak leghátsó helyisége, a kamra az élelmiszer, a gabona tárolását szolgálta. A szoba és a kamra ajtói a pitvarba nyíltak, ahová az udvari bejáraton át közlekedtek. Csak a szoba fölött volt födém, a másik két helyiség födém nélküli volt. Városunkban földrajzi adottságaiból sejthetően - főleg földfalú épületeket építhettek akkor. A környék vizet tűrő mocsári tölgyesei lehetőséget adhattak igényesebben szerkesztett különböző falkitöltésű gerendavázas, esetleg talpas-vázas szerkezetű házak építésére. Ilyen házakat a tehetősebb nemesi- vagy paraszti családok építhettek maguknak. A tetőszerkezethez a fal anyaga, szerkezete kínálta a lehetőségeket. A földfalú házak falaira rakott keresztgerendákra támaszthatták a szarufákat, a gerendavázas házak szarufáit a ház hossztengelyébe állított ágasfákra fektetett szelemengerendára függesztették. (A támasztott és függesztett tetőszerkezet együttélése még a 20. sz. közepéig megmaradt épületeken is látható volt.) A tetőforma vagy az egyszerűbb nyeregtető, vagy az igényesebb ácsmunkát kívánó kontyolt tető volt. A héjalás náddal, gyékénnyel, szalmával történhetett.

1

4 Kastélya, vára nem lévén, a város legreprezentatívabb épülete a templom lehetett. 1576-ban létesült Csáton az első református eklézsia.

1

5 A 16. sz. második felének gazdagodó városa bizonyosan sokat költött templomának szépítésére. Nincsenek írott adataink az épület nagyságáról, formájáról, helyéről. A más vidékek kőből vagy téglából épített korabeli templomaihoz hasonlíthatott méreteivel, arányaival; de favázas, paticsfalú, zsindelyfedésű épület lehetett, és minden bizonnyal a város közepén lévő dombháton állt, a mai református templom helyén. Ahogy másutt, itt is temető övezte. A templom körüli legújabb kori földmunkák során előkerült csontmaradványok is igazolják az egykori temető helyét. A város bizonyára látványos anyagi gyarapodását, boldogulását törte derékba a törökök terjeszkedése, majd a mezőkeresztesi csatavesztés (1596). Adataink a város majdnem teljes elnéptelenedését sejtetik az elkövetkező években. 1685-ben az összeírások Mezőcsáton csak 16 lakott házat találtak.

1

6 Az évtizedekig tartó pusztulást a törökök kiűzése után lassú visszatelepülés, a népességszám növekedése követte. A 17. sz. elején a város Bethlen Gábor erdélyi fejedelemségéhez került. A lélekszámban és anyagiakban ismét gyarapodó településnek nagy le10. PUSZTAI Tamás 1997. 5-33. A 13-16. században lakott Mohinak az Anjou-kortól vásártartó és vámszedési joga volt. 1563-ban 80 egész-, 49 fél- és 20 pusztatelke volt. Az 1596-os mezőkeresztesi csatát követő török pusztítások után néptelenedett el végleg. Az utóbbi évek ásatásai nyomán egy 20x40m-es templomalapra, 9 fával bélelt kútra, lakóházak, gazdasági épületek, pince nyomaira bukkantak a régészek. A város (oppidum) egyutcás település volt, 7-8 hektáros belsőséggel. 1563-ban volt két kúriája és egy vízi malma, (http://www.szakmai.he rmuz.hu/kutat.htm letöltés 2008. november 18.) 11. BOROVSZKY Samu 1909. 89. 12.K0CSIS Gyula 1971a. 8-11. 13. KOCSIS Gyula 1971a. 7. U.BALASSA M. Iván 1989. 63-84. 15. BOROVSZKY Samu 1909. 98. 16. BOROVSZKY Samu 1909. 354. 84