Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon
9. kép. Tanyaudvaron két kúpalakú boglya gé változatos, fő vonásait tekintve azonban kétféle: épített és vájt. Ez utóbbiakat a veremház oldalfalába, sarkába ásták, ily módon gyakran a gödrön kívüli területre eshetett, melegének csak egy része jutott a lakásba." 3 2 Mint a helyiség melegítési módja, ez az egyik legrosszabb, gazdaságtalan eljárás volt. A nem antropológiailag és etnikailag, hanem politikailag egységes magyarságról csak a vérszerződés után, a törzsszövetséget alkotó, összeolvadó népességet követően írhatunk. 3 3 Ettől kezdve, a Kárpát-medencébe való megtelepedésünkig megtett útvonalon, az orosz és ukrán régészek által föltárt ómagyar telephelyeken talált lakóházakban zömében agyagkemencékrőt tudósítanak. A Kárpát-medencében MADARAS László az avar gödör- és veremházakat kutatva, a következőkről számolt be: „A lakóház egyik legjellegzetesebb, de egyben a leginkább problematikus része a tüzelőberendezés. Ez az az újítás (ti. a házon belüli tüzelőberendezés megléte], mely a »keleti típusú« házat egyértelműen elhatárolja a »germán háztól«." 3 4 Ezt követően MESTERHÁZY Károly 1983-as tanulmányára hivatkozva, a hegyes vidékek kőből épített kemencéit is említi, és így idézi kollégáját: „csak később tűnik fel a kő és az agyag együttes használata, vagy a főleg agyagból készült kemence. Ezt a fejlődést támogatják a 7-9. századi telepeken talált kemencék, melyek az avar vagy a szláv lakossághoz tartoztak." 35 BARABÁS Jenő szerint „Feltehető, hogy az Árpádkori házak a Kárpát-medencében döntően egytüzelős kemencés építmények voltak mind a síksági, mind a hegyes-dombos területeken." 3 4 10. kép. Kúp és csonkakúp alakú boglyák A középkori magyar házakban talált tüzelőberendezésekről igen jelentős anyag áll rendelkezésünkre. Ezekre az említés szintjén az egyes tűzhelyek ismertetésénél visszatérünk. Itt PÁLÓCZI HORVÁTH András egyik tanulmányára hivatkozunk, amelyben a középkori Szentkirályon, 3 7 a Uja jelzésű, négyhelyiséges lakóházról így írt: „A tüzelőberendezés a konyha hátsó falából kiugró kerek külső kemencéből, a szobában álló és kívülről fűthető szemeskályhából és egy kerek, nyílt tűzhelyből állott." 3 8 A kályha, szemeskályha Az alcímben jelzett magyar tüzelőberendezéseket a néprajztudomány a középmagyar háztípusnál is említi, ezen belül FILEP Antal leírta, hogy az „alföldi háztípus: a kelet-európai lakókamrás háztípus és a közép-európai kályhás fűtésű háztípus sajátos, helyi, belső fejlődésű változata... Alapjában véve szoba-konyha-kamra, vagy szoba-konyha-szoba kapcsolású, soros alaprajzzal épített külső fűtésű kályhás vagy kemencés megoldás jellemzi." 3 9 FILEP Antal többek között a következőket fogalmazta meg a kályháról: „Szobai, zárt tűzterű fűtőberendezés. A hagyományos cserépelemekből rakott kályhákat a paraszti lakáskultúra keretei között mindig külső fűtéssel építették. A kályha teste a szobában volt, a száját a konyha-szoba közötti falba vágták, a konyha felől tüzelték." 4 0 32. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 87. 33. A vérszerződés időpontját 890-891-re teszik, amikor Levediában Álmost fővezérré választották. 34. MADARAS László 1989. I. 25. 35. MADARAS László 1989. I. 26. 36. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 86. 37. A Mindszent-Csongrád-Félegyháza határában futó országos utakkal határos településnek a 17. században elfogyatkozó népessége Kecskemétre költözött, és többé nem települt újjá. 38. PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989. I. 90. 39. FILEP Antal 1980. 3. 320-326. 40. FILEP Antal 1980. 3. 6. 27
